2016. május 30., hétfő

Oda van írva. Betűvel.

Gotthárdon a Trab horgászbolt az Ucco angelshoppal, az Ásia (!) Áruház a vicces alcímmel, Shang és Hai divatáruháza (amely azonban olasz, török és francia árut tart) a sziluett-famíliával békésen megférnek egymás mellett.
És biztosan mindenki szurkol a bizalmatlan anyukának, aki attól tart, hogy a férfi mégiscsak elejti a gyereket...

jamegvancsákányilászlómoziis.

2016. május 29., vasárnap

A légy jó. Mindhalálig.

Nem egészen ezért utaztunk a közeli Szentgotthárdra, de mégis vannak pillanatok, amikor a légy határozza meg a tudatot. Például egy Rába-parti kiszállásnál a buszból, amikor a kijárat felé sorbanállás közben a jármű üvegén potyautaskodó rovart optikailag belekarcoltam az örökkévalóság albumába. Ha a légynek lenne idegrendszere, ezen a környéken kötélből volna. Fekete-fehérben egész pofás lett a mű, csak a porszemeket retusáltam le az ablakról. A foltok a háttérben a zöld, buja májusi növényzet. Itt épp kenuzáshoz szállt ki a csapat.
A légy maradt, talán másnap Pestig is velünk jött. De ebben nem vagyok biztos.


2016. május 28., szombat

Kanyar Szentgotthárdon

Egy baja van ennek a városnak csak: hogy nagyon messze van, és a 8-as út nagyon keskeny. Nem az a "hú ott felejtettem a lakáskulcsomat, forduljunk már vissza" hely.
De minden egyébben hibátlan.
Anyag feldolgozás alatt.

2016. május 20., péntek

Visszaállásos jegyzet

Nehéz visszaállni a rendszeres ideírásra, amikor:
1. az ember egy fél évig nem végzett rendszeres ideírós tevékenységet
2. amikor május van és rendszeres ideírós tevékenység helyett minden más van

Éljen az élet.
De beáll majd az egyensúly.

2016. május 12., csütörtök

Mellékhatás

Amióta Széll Tamás a király, bazi hűvös van és elég sok eső esik. Lassan a Bécsi utat is ellepik a kecsegék.

2016. május 8., vasárnap

2016. május 5., csütörtök

Restanciák

Az évek folyamatos agypörgetése számos felgyülemlett ötletet generált, amelyeknek egy része megvalósult ilyen-olyan formában, de jó pár talonban maradt (1032 Szürkeállomány, Agytekervény utca 24., hátsólépcső, lift mellett) ... ezekből időről-időre előhúzok egyet, mint bűvész a nyulat a kalapból, és vagy megcsinálom, vagy végleg kihajítom. 
Most a kettő közötti változatnál maradtam, az eredeti többszereplős videoklip túl sok energiát kívánt volna, részben okafogyottá is vált, meg más dolgokhoz kell az energia. Úgyhogy egy köztes megoldással készült a különböző technikákat kipróbáló félklip, ma. 


 

Öcsém dala meg a 2008-as felvétel egyik változata, amit jórészt nálam vettünk fel (Rozina és Patrik a gardróbomban énekeltek, a gitárokat a kisszobámban vettük fel, és csak a hangos dolgok (szaxofon, dobok) rögzítése történt Dunakeszin, Hegyessy Csabi stúdiójában. Már akkor sem fűztünk semmi más elvárást a felvételekhez, csak azt, hogy jól érezzük magunkat. Azóta nyolc év telt el, és ezalatt az idő alatt jobban átalakult a világ, mint előtte harminc alatt. 
"...de valahogy kimaradt a boogie a zongorán..." - ahogy Somló énekelte 1977-ben. 
Igen. Az még mindig kimaradt. Illetve az annak megfelelő dolog. Helyettesítse be mindenki azzal, ami még kimaradt neki...

2016. május 2., hétfő

A "szerzők" vitáznak

YT-feltöltés: Magyarország őszbe forduló hajú didzsémittudoménmilyenszervezet elnöke ül három huszonéves kölyökkel egy valamilyen fórumon, ahol előadást tartanak önjelölteknek, hogy a megélhetési lemezlovasság intézményét tudományos szinten kitárgyalják. Ilyen szavak hangzanak el okos háttérvetítés kíséretében, hogy termék, meg szerzői jogdíj (haha), meg önmenedzselés. Meg hogy mekkora közönség előtt "játszanak".
Arra gondolok közben, ha valamelyiket ezek közül odaültetnék egy székre, és megkérnék, hogy ugyan játsszon már értékelhető módon öt percet egy saját maga által választott bármilyen hangszeren, számítógép nélkül, szóval lenne-e akár egy is a teremben, aki ezt a feladatot meg tudná oldani...

2016. május 1., vasárnap

A high-tech fényei

Tegnapelőtt Kecskeméten, a Mercedes-gyárlátogatáson, a "kötelező" sajtóanyag leadásán túl - természetesen más jellegű fotók is születtek. Az impozáns gyártósorokon legördülő autók geometriai- és fényorgiát kínáltak az olyan őrülteknek, mint én, akit a kocsik nem különösebben érdekelnek, a fények és formák annál inkább. Gondolom a csapatból én voltam az egyetlen, aki ilyeneket is begyűjtött, és bár nagyon hajtottak minket, elég kevés időnk volt, és a sárga csíkon kellett mennünk, mint Dorothynak Totoval az Oz-ban, azért el lehetett kapni csoda dolgokat is.




2016. április 30., szombat

Téli álom

Féléves téli álom. Négy évi folyamatos ittlét után kellett ennyi szünet. Túl sokan olvasták már ezt a kis kincsesládát, olyanok is, akiket nem feltétlen hívtam ide. Most újra jelenlét. Amennyit én változtam, ez is fog. Akinek szól, ezután is szól, akinek nem, remélem, már elfelejtette. Május elsejétől, reggel 5 óra 1 perctől újra, ugyanitt...

2015. november 1., vasárnap

Lisszabon 260

Tavasszal, amikor ezt a bejegyzést vázlatban idetettem, úgy gondoltam, hogy majd írok november elején az európai írott történelem legnagyobb földrengéséről, ami teljesen romba döntötte Lisszabont, és szinte egész Európában, sőt még az amerikai kontinensen is érezni lehetett. De szerencsére augusztus végén megváltozott sok minden... azóta annyi munkám lett, hogy nemhogy szabad hétköznapom, hanem szinte egyetlen lazítós hétvégém sem volt. Szóval mostanában nem nagyon lesz blogírás, és akit érdekel, mi történt 260 évvel ezelőtt Lisszabonban, az bőven talál anyagot róla a neten.

2015. október 25., vasárnap

Tornyok éve

Az idei nekem egy torony-bepótolós év. Korábban még sosem jártam az esztergomi Bazilika tornyában, a siófoki Víztoronyban, és még itt sem. Érdemes felmenni a Mátyás-templom tornyába, amíg ilyen szép idő van. Bár már tavasszal megnyitották, sajtóreklámot csak most kapott, ezért elég sokan vannak, de a látvány így is megéri. A nyári időszámítás szerint 17 óra fotózás szempontjából már egy kicsit késő ilyenkor október végén, tehát mától - téli időszámítás szerint - a 14 vagy 15 órás csoporthoz éri meg csatlakozni. Széles táskát ne vigyünk, a felső részen elég szűkös a forduló, és a lépcsők is elég magasak. Csúszásmentes sportcipő ajánlott, főleg nedves időben. Innen illusztrációs fotóm azért nincs, mert videokamerával forgattam, de majd veszek ki egy-két képet.









2015. szeptember 6., vasárnap

..ezüst...

" ...Ám amidőn a sötét országba elűzte Saturnust
Juppiter és átvette a földi uralmat, ezüstkor
jött, rosszabb az aranynál, mégis jobb a vöröslő
érc idejénél. Isten az ősi tavaszt rövidítve,
őszt, nyarat és hosszú teleket szúrt közbül az évnek
s azt az enyhe tavasz csupán röviden befejezte.
Akkor először lett izzó levegőnk a kiszikkadt
hőségtől s csüngött a fagyos szelek által a jégcsap,
akkor bújt házakba az ember: sziklaodúkba
és hánccsal kötözött bokrok sürüjébe huzódott.
Céresz magjait akkor már szántásba vetették
s búsan nyögtek a barmok igával a hosszú barázdán..."


ford.: Dsida Jenő

 

2015. augusztus 30., vasárnap

Esztergom - mert megérdemlem

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve - készülődéssel együtt - negyedóra alatt döntöttem el, hogy legugrok az Ipolyhoz a kedvenc helyemre. Ennyi időm volt ugyanis, hogy még elérjem a vonatot Drégelypalánk felé. Aztán menet közben még alakult a terv, és bár először nem nagyon volt kedvem ebben a melegben, a végén mégis nekiindultam a hátsó úton Esztergomnak. Bernecebaráti-Kemence-Vámosmikola-Ipolytölgyes-Letkés, és itt az ember átgurul a hídon szlovák oldalra, hogy a maradék távot ott tegye meg. A gyönyörű nagybörzsönyi középkori templom most kimaradt, nagyon sajnáltam, de nem akartam kicsúszni az időből. A túloldalon tán egy órát sem kell már tekerni, mégis megdobban az ember szíve, amikor Garamkövesden egy bukkanó után hirtelen megpillantja az esztergomi Bazilika monumentális épületét. Aztán még egy sztrapacska, egy naplemente, és vége is a szombatnak. A frissen átadott vasúton fáradtan már nehéz értelmezni, ahogy a telihold beelőz minket, persze csak a vonat ment bele egy enyhe kanyarba. 

Ez a fotó visszaköszön pár évvel ezelőttről


Ipolydínó

A túloldal már Szlovákia

Mindig máshol legelnek. Most éppen Honton, a nagyréten


Itt valaha vonatsínek futottak.. Ahol állok, ott volt a honti vasútállomás

Letkés, híd, már a szlovák oldalról visszatekintve

Azon a gerincen még át kell kelni

Panoráma Garamkövesdről

Párkány. Itt finom a sztrapacska, és a bringát is be lehet tolni.

Esti világításban



Végre átadták az esztergomi vasutat. Három évig vártunk rá

2015. augusztus 14., péntek

Íratlan szabályokról

"...Olyan alkotmánnyal élünk ugyanis, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem vetve rá szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből, nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élén állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti..."

Thuküdidész: Periklész beszéde a háború első évében elesett athéniek temetésén
 (ford.: Szilágyi János György)

2015. augusztus 10., hétfő

1980. augusztus 10.

Furcsa, fejből még arra is emlékeztem, hogy egy vasárnapi nap volt. Turnuszáró koraesti kép, egy hét nyaralás lezárása. Kezemben az elmaradhatatlan Fed 5B orosz fényképezőgépem, lábamon alföldi papucs, ahogy akkoriban kellett. És már majdnem tizenkilenc voltam! Egy Petra nevű lány kezét fogom, akit soha többé nem láttam, és aki Merseburgban lakott. Az egész egy Scharmützelsee nevű, Berlintől délkeletre fekvő üdülőhelyen volt, ami a volt NDK-ban egy óriási ifjúsági pihenőközpont volt. Megfordultunk ott az évek során 5-6-szor biztosan, de ez valamiért nagyon emlékezetes maradt nekem. Talán ez abból is látszik, hogy a nagy csoportképből még a kinti ócska laborban készült egy részletnagyítás is, rólunk. A színes kép természetesen ORWO dia, az az én gépemmel készült, a fekete-fehérek Zoli Prakticájával (soha nem fogja előkotorni a negatívokat, valahol ott vannak Hennigsdorfban egy sufniban...) A csoportból hárman voltunk magyarok, Zoli barátom középen bajusszal, a 15 éves kishúga (a színes képen guggol), aki csak pár napot volt Kelet-Németországban, a többi ember mind német. Ja, és Ildi kölyökkutyája, Niki az egyik képen, bár nem a gazdi ölében.
Tulajdonképpen ez csak magamnak egy jegyzet, hogy ne vesszenek el végleg ezek az emlékek. Jó nyár volt. Majdnem olyan jó, mint a '81-es. De arról majd jövőre.