2011. június 30., csütörtök

már százszor

megfogadtam, hogy soha többet nem használom ezt a hulladék fríímélt, aztán mégis mindig megbocsátok neki. Ma például órákig nem tudtam (és nem tudok) hozzájutni fontos levelekhez.
 "Adatbázis hiba! Kérjük, próbáld kicsit később újra..."
És még tegez is a disznó :)

mai ajtó

úgy tűnik, nem volt kulcsa....

maizene

A zseniális Orosz Zoltán. Sajnos nem találtam olyan felvételt, ami igazán hibátlan lenne, vagy a kép-, vagy a hangminőséggel vannak gondok, ahol meg mindkettő elfogadható, ott nagyon halk a zene. Nemrégiben megnéztem ő(ket) élőben is, Horváth Kornéllal duóztak itt az Óbudai Társaskörben. A második felvételen Kornél mellett még Lattmann Béla és Sipeki Zoli látható-hallható.


2011. június 28., kedd

voltegyszeregy

Volt 1x1 Parkszínpad...  a Feneketlen tónál, háttérben a Szent Imre templommal. Hosszú évtizedekig működött, a kellemes nyáresti előadások sokakban hagytak örök emlékeket. És volt itt egy hétfő kora délutáni előadás, ma pont negyven éve, amin én még nem lehettem ott. Fényes nappal, világítás nélkül négy fiatalember zenélni kezd. Hogy aztán a következő tizenöt évben poptörténelmet írjanak Magyarországon. Volt 1x1 Parkszínpad. Volt 1x1 zenekar. Ma negyven éve lépett először színpadra az LGT.

Fotók forrása: fortepan.hu

Kotta nélkül...


Barta és Laux a beálláson


mai weöres

"A vezéremberről
Négyféle vezetőember lehet az ország élén: Prokrusztész, Napóleon, Samu bácsi és Szolón. 
Prokrusztész egy elgondolás híve, melybe nemzetét belekényszeríteni akarja, ha törik, ha szakad.
Napóleon szenvedélyes játékos és akár nyer, akár veszít, mindenképpen tékozol.
Samu bácsi úgy ül az uralkodói teremben, mint egy fűszeresboltban, dekákkal és garasokkal ravaszkodik.
Szolón az isteni ihletre figyel, minden tette az örök mértékből ered és országa virul."

Weöres Sándor: A teljesség felé, 49 oldal

2011. június 27., hétfő

Régi álmom....

...látszik valóra válni. Döme felénekelte egyik kedves zenémet, amit még 1996-ban, egy aktív zenei korszakomban írtam. 2008-ban került elő a sufniból egy kazettán, és akkor szilveszterkor, 12 év után  írtam rá szöveget is. Igaz a refrén nagyjából már megvolt a fejemben, bár kissé obszcénül kétértelmű verzióban, amit ma már úgy nem tennék bele. Mindig szerettem volna megcsinálni, és mindig tologattam. Döme egy kicsit ódzkodott tőle, hogy nem áll neki jól, de kiderült, hogy teljesen passzol az ő mély dörmögő basszusához. Az előadásmódon kicsit agyaltunk... ne legyen leonardcohenes, se tomwaitses, de csehtamásos és menyhártjenős meg zorános se, de mégis mindegyik egyszerre úgy, hogy az csak dömés legyen. Mondtam neki, hogy éneklés közben képzeljen el egy hrabali-menzeli, kavargó képi világot, de ez nem mondott neki semmit. Felnyomott vagy nyolc sávot, a vége már egész használható lett. Nem állítom, hogy ez marad a végleges, de a hangszereléshez mankónak jó. Merthogy a 15 éves, akkor kicsit alternek számító hangszerelést  át akarom gyúrni, mielőtt élőben feljátsszák. A minimál  megmarad (zongora, akusztikus gitár, percussion, basszusgitár, fuvola), de mivel azóta másképpen gondolkodom már a zenéről és arról is, amiről szól - bele kell jó mélyen nyúlni. Még a tempón is lehet, hogy gyorsítok 4-5 órajelet - a világ is felgyorsult már azóta.

Szóval most boldog vagyok ezzel, ezért a boltban úgy döntöttem, hogy kivételesen valami egészségtelent fogok enni, amit nagyon szeretek: kenőmájast friss kenyérrel és a létező legerősebb erőspaprikával. Éljen Chopin, Tolsztoj, (Móricz) Zsiga bá', Matuska Szilveszter, Neil Armstrong lábnyoma, az óvódás énem, a fuvolás lány, minden és mindenki, ami és aki belekerült ebbe az ötperces szösszenetbe!

2011. június 24., péntek

Érdekes "hármasítás"

Ma este a Gödörben.... :
"...20:00 Szent Iván Éj:  After Crying, Makám, Besh o droM.  (ingyenes)
Izgalmas kezdésnek lehetünk fültanúi péntek este, a hosszú múlttal rendelkező, egyedi hangzású After Crying koncertjén, akik lírai dalaikkal talán a progresszív rockhoz állnak legközelebb. Majd a Makám veszi át a terepet, ők különböző népek zenéjét vegyítik kortárs elemekkel, mindezt egyedi hangszereken adva elő. Méltó átvezetés ez, az After Crying rockja és a Besh o Drom világzenéje között."

mára

"....Az őrült, a szerelmes, a poéta
Mind csupa képzelet: az egyike
Több ördögöt lát, mint pokolba férne;
Ez a bolond; nem másképp a szerelmes:
Cigánynőből is Helenát csinál;
Szent őrületben a költő szeme
Földről az égre, égből földre villan,
S mig ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal,
Lakhellyel és névvel ruházza fel.
A képzelődés oly játékot űz,
Hogy, ha örömre gyullad a kebel,
Megtestesíti ez öröm okát;
Vagy képzeletben, éjjel megijedve,
Mily könnyen lesz egy-egy bokorbul medve?..."



Shakespeare: Szentivánéji álom (Arany János ford.)

2011. június 23., csütörtök

Este

Amikor este negyed 11 körül visszaértem a bickilizésből, a hegy mögött már folyamatosan csapkodtak nagy villámok, de még nagyon messze lehettek, mert a hangjuk nem ért ide. A Vörösvári úton még a nyári szellő símogatott.

Mióta kerestem....

...Woody Allen Match Point-ját, és most ott vigyorgott az Eurocenter könyvesboltjában az orrom előtt...

2011. június 22., szerda

Amíg ma....

...Judit a kisszobában vágott, addig unalmamban elővettem a fényképezőgépet, és összeütöttem ezt a képecskét. Csak egy Natur Aquás üveg kellett hozzá, egy szék, a makroobjektív meg egy állvány, meg az üveg mögé egy kis árnyékolás, amit egy félig kinyitott tojásszeletelő biztosított. 2/3 blendét alá kellett exponálni, hogy ne égjenek ki a fehérek. Tíz percnél többet nem vett el az egész, és utómunkát se nagyon igényelt. 

22-es rekesz, 1/2 mp, ISO 200

Judit szorgoskodásának eredménye csak holnap derül ki, egyelőre számomra átláthatatlan a munkamódszere (mindenesetre nagyon lelkiismeretesen nyomja egész nap, és nem nagyon hagyja, hogy beleszóljak a koncepciójába). De mivel bírom azt a kis szeplős fejét, azért az se nagyon idegesítene, ha újra meg kéne a melót csinálnom helyette. Majd elválik...

werk

2011. június 21., kedd

Zsámboki trió,

egy tájház bemutatóján. A néptáncosok színes forgatagát három lelkes fiatal kísérte, én meg kerestem egy érdekes nézőpontot... A folyamatos mozgás miatt több felvételt is készítettem, ez lett a legjobb.

2010. április 6.

tegnap,

bringával hazafelé szokás szerint felnéztem a Várkert Bazár szomorú maradványaira. Mivel nálam volt a gép, átfutott bennem, hogy most végre lefotózom ezt a pusztulást, legalább kívülről.  Itt a város közepén, világörökségünk egy gazdátlan darabját. De már nem esett rá jól a fény. Aztán arra gondoltam, Elvis tényleg hátha él... té-i az ő kedvéért biztosan felemelné a hangját a sürgős rendbehozatal érdekében, ha az öreg itt akarna egy nosztalgiakoncertet adni a hajdani Ifiparkban...

a nyár első napja

A nagy dolgok - elkoptatott közhely - sokszor egyszerűek. Az egyszerűnek látszó nagy dolgokról aztán később mégis kiderül, hogy a felszín alatt meglehetősen bonyolultak. A nyár első napja a zene ünnepe is. Mikor máskor hallgassuk meg a világ egyik legismertebb és legcsodálatosabb dallamát, ha nem ilyenkor?

2011. június 20., hétfő

Városbújócska, kettőpontnulla

Minő szerencse, hogy volt nálam gép, hiszen bringázáskor ritkán viszem magammal. De megígértem egy Németországban élő barátomnak, hogy lefotózok egy házat a Szirtes utcában, a Gellérthegyen. Egy kis kitérőt tettem tehát odafelé a Hegyalja úton. A napi rendszeres bringaútvonalam egyébként az Eurocentertől a Boráros térig és vissza, (Budai-rakpart a Szabadság-hídig, majd Kálvin, Ráday utca, fordulás, Lónyay-n vissza, satöbbi. Ez kitérő nélkül pont húsz kilométer, napi esti adagnak ideális. Szóval ezt láttam a Szabadság-hídon visszafelé. Az öreg hölgy körül gyűltek a felhők, dühösen szúrta pálmaág-lándzsáját az egyikbe...  A kép felső részén a híd korlátjának sziluettje.

nem megrendezett

mostanában reggel, ébredezés közben ez a látvány fogad

2011. június 19., vasárnap

Árnyékvirágok

Bár lírai felvételek, mégis mindkét kép tűző napon készült. Az első késő délután Szentbékkállán, a kőtengerben, ahol egy virág árnyéka a sziklafalra vetült. A másik másnap a déli órákban Salföldön, a Pajta Galéria előtt parkoló piros Golf oldalán tükröződő faágat örökítettem meg, tehát az eredeti kép piros. De egyébként nem nyúltam bele, csak a színét vettem le. Ez utóbbi egyébként nagyon fontos kép nekem.   2007. július 7-8.


Jó kis hűvös, borongós idő

Az egész nyarat elcserélném egy hosszú, négy hónapig tartó szeptemberért. Vagy esetleg egy májusért. Persze a nagy szelet leszámítva.

2011. június 17., péntek

Tius Norma infók

Noszticzius Vili barátomtól kaptam a következő infót, és mivel számomra nagyon szimpatikus zenéről és emberekről van szó, hát továbbadom. Íme:

"Két  koncertet is ad a Tius Norma a Budai Várban

 Az első koncert június 24-én 23.30-kor lesz a Múzeumok Éjszakáján, a Magyar Nemzeti Galéria Savoyai teraszán, a nagyszínpadon, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a városra! A zenekar a Diamond Rite lemez anyaga mellett vadonatúj dalokat is bemutat a nem mindennapi helyszínen.

Tius Norma Night
Múzeumok Éjszakája, Budai Vár, Savoyai terasz
Június 24. péntek, 23:30

A második fellépés igazi kuriózum a Tius Norma történetében: a koncert intim környezetben, a Nemzeti Galéria kávézójában lesz július 2-án, pénteken 20 órától, ahol csendes, elektroakusztikus koncertet ad Tius és Noen. A dalok egyedülálló módon szólalnak meg: akusztikus zongora + ének + elektronika. Zavarba ejtően őszinte, intenzív zenei jelenlét.

Tius Norma ELECTROACOUSTIC
Magyar Nemzeti Galéria
Július 1. péntek, 20h"



Az alábbi videó egyik korai munkájuk. A felvétel érdekessége, hogy az Inita stúdióban a képpel együtt vették fel az élő hangot (én nem voltam ott), és az eseményeket több kamerával rögzítették. A dobos természetesen külön kabinban volt. 


Még nem alkalmazták a HD-technikát.. A kész, többkamerás anyagból én vágtam össze a felvételt. Eredetileg egy pörgős képi világú, "videóklipesebb" verziót hoztam össze, de Vili kérésére és vezényletével egy lassú, hosszú snittekből álló változat lett a végleges.

elképesztően fárasztó

kétnapos munka volt, legalábbis számomra. Tegnap (azaz szerda este, tehát már tegnapelőtt)  hazaértem és bedőltem az ágyba. De külön köszönet Juditnak, az asszisztensemnek (aki egy komplett storyboardot is készített korábban kérésemre), és Barbarának, a modellnek, hogy egyetlen zokszó nélkül végezték a munkájukat.  Pedig aztán velem nem a legkönnyebb dolgozni, pláne ha két eltérő koncepciót kell összefésülni. A vágásnál Judittal még biztos lesz vita bőven...
(Ja és Laca barátomnak is köszönet a HD-technikáért.)

2011. június 14., kedd

máraludnomkéne

Holnap, azaz már ma szállodavideót forgatunk Hajdúszoboszlón. Remélem, este lesz idő egy kis írkálásra is, netbookot viszek :)

2011. június 12., vasárnap

Pünkösd, városbújócska

Jó ilyenkor a város. Igazából csak ilyenkor jó. A népek eltolták a verdát a Ballerhoz vagy valahol nesselnek wellileg. Egészségükre. Szerencsére ilyenkor bedugják a kulcsot a lábtörlőm alá, és két napra enyém az egész city.
Pont annyi autó van most az utcákon, amennyinek lennie kellene, hogy jó érzés legyen itt lakni. Talán 1965 körül lehetett ennyi. Emberek immel-ámmal azért lézengenek, de inkább külföldiek, fényképezőgéppel. Ahogy én is. Képvadászat bringáról. De nem mindenáron. Inkább csak hallgatom a fülesből Dominic Miller melankolikus gitárjátékát valamelyik korai szólóalbumáról, és hozzá az egész város nekem alakít egy hatalmas, dokumentumfilmbe rejtett videoklipet. Ó, ha té-i ezt tudná, biztosan bepróbálkozna egy hatalmas közterülethasználati bérleti díjas számlával. :) 

Szinte csak felfelé nézek, a házfalakra, részletekre, amiket hétköznap rohanás közben soha nem néz meg az ember. Nemcsak azért nem, hogy lehetőleg ne üssék el, hanem akkor más az egész hangulat. Ráadásul olyankor ólommenteset nem is nagyon lehet tankolni a tüdőbe. Most viszont tiszta a lég, csodálatosak a fények, a polárszűrő meg még jobban kiemeli az ég kékjét és erősíti a vakolat, a lombok, a jelzőtáblák és fakérgek árnyalatait. Jó itt élni. Ma. Egyébként nagyon vágyom el innen. Már régóta.


Kálvin

Aranykor helyett

Kiürült

Király

Itt szálltunk fel mindig a 76-os trolira, óvódás koromban

Kodály 1

Kodály 2

Kodály 3
Rendőrpalota zöldkörettel

akik szeretnek...

...hinni a szemüknek. Illetve akik csak a szemüknek hisznek, és ebből vonnak le következtetéseket.
Az A-val és B-vel jelölt mező ugyanolyan árnyalatú és színű. (Photoshopban könnyen leellenőrizhető.)

2011. június 11., szombat

álom

Ma, ebéd utáni pár perces, max félórás szendergésem alatt meglepő részletességű (nemcsak a grafikája volt nagyon ott, hanem a történet részletei is) álmom volt. A háború alatt játszódhatott a sztori. Valószínűleg egy hosszabb történet vége lehetett, amit még ébren fel tudtam idézni, mert foszlányokban másra is emlékszem, de az előzményeket leírni már nem tudom.  
 Egy laktanyaszerű objektumot készültem éppen kerékpárral elhagyni (masszív, de kecses fekete acélváz, hajlított kormány, amilyen a Maléna című filmben a kisfiúnak van, emlékeim szerint), de az épületből kijött egy tiszt. A hangját akkor még nem hallottam, de valószínűleg olyan új paranccsal érkezhetett a kapuhoz, hogy senki nem hagyhatja el az épületet. A mögöttem kifelé tartó két katonát vissza is fordította (én nem katona voltam, az biztos, hanem talán látogató), de már a nyitott kiskapun haladtam át, és úgy tettem, mint aki nem vette őt észre. Gyorsan felpattantam a biciklire, de ő már akkor ordított - csak a "halt, du schwein"-ra emlékszem, és a filmekből ismert, jellegzetes, ingerült, éles, arrogáns hangra - és száguldottam is a kivezető aszfaltúton. Talán egy-két kilométerre lehetett a város széle, ahol sikerült elérnem az erdőt, mielőtt a katonai rendészet járművei utolérhettek volna. Egy egyszemélyes ösvényen suhantam be, ahol kapuként vették körbe a lombok a lejáratot. A sűrű fák közötti száraz, poros földcsík pár méter után nagyon meredek lett, egy jobbkanyarnál rá is kellett feküdnöm a kormányra, hogy a karvastagságú, belógó vízszintes ág ne találja telibe a fejemet. A lejtőn iszonyúan felgyorsult a nehéz bicikli, éreztem, ahogy apró mozdulatokkal és óvatos fékezéssel kell korrigálnom a hátsó kerék folyamatos csúszkálását. 
Hamarosan megérkeztem valamilyen villában lévő tömegszállásra. Teltház volt, a jobb napokat megélt szép tapétájú, de bútoraitól megfosztott szobákban végig matracok, egy hátsó elegáns teremben faltól-falig ablak, ami valamiféle tisztásra nyílt. Látszott, hogy viszonylagos rend van, lakói már hosszabb ideje rendezkedhettek be. Kezdtem összekapkodni a holmijaimat, tudtam, menekülnöm kell a hamarosan érkező katonák elől. Azt hiszem, talán oda is érhettek, amivel már nem akarhattam szembesülni, és felébredtem. Néha szoktam ilyet...

Pár éve K-val az erdőben sétálgatva rendszeresen irodalmi szerepjátékokat játszottunk, kitalált történetekkel. Ő mondott egy mondatot, én folytattam, és így egész kis novellák születtek, amiket sohasem írtunk le vagy jegyeztünk meg. De általában háborús történetek voltak, amiben mi voltunk a főszereplők, és egyikünk rendszerint meghalt a végére. Vagy közben felhívták telefonon és dolgoznia kellett, így félbeszakadt a mi kis játékunk.

De már rég nem játszik velem ilyet...

meg kellene már tanulnom,

...hogy ne mondjak ki/írjak le mindent azonnal, amit adott pillanatban helyesnek, helyénvalónak, igaznak tartok. Esetleges félreértésektől, másképp értelmezéstől, vagy nehezen feldolgozható percektől kímélnék meg másokat. És később így talán magamat is.

2011. június 10., péntek

....egy törökországi interjú kapcsán...

"A fizikai világot csak akkor érthetjük meg igazán, ha megismerjük a lelki és szellemi alapjait, mint ahogy egy fénykép is csak akkor válik érthetővé és elevenné, ha a lefényképezett személlyel olyan kapcsolatba jutunk, hogy lelkét is megismerjük." 
Rudolf Steiner

Az interjúnak más volt az eredeti témája. De a kellemes török este a szálloda bárjában, és talán a kivételesen jó bor is hozzájárult ahhoz, hogy a kétszemélyes társalgás Tiborral, a helyi idegenvezetővel más irányba terelődjön. Így került szóba vallás és hit, majd hamarosan Rudolf Steiner is... a hangfelvevő meg bekapcsolva maradt. Szerencsére. Így az élet ma megajándékozott - a cikk leírása közben - újra néhány kellemes perccel. A fenti idézet persze ott nem hangzott el.

Csak tiszta forrásból....

A szökőkútról jutott eszembe...

2011. június 9., csütörtök

mai google

Zseniális a mai Google-indítókép, az egyik leghíresebb elektromos gitártípus, a Gibson Les Paul ötletadójának tiszteletére.

2011. június 8., szerda

Ősi kövek érintése

Amikor úgy érzed, már jártál itt. Amikor jelenben a múlt, kérdésben a válasz, benned az öröklét érzése.. akkor meg kell érintened a köveket.

Lindos, 2010 május


2011. június 7., kedd

Méregtüskés ízeltlábú hangverseny

Tegnap lemaradtam a Scorpions-koncertről. Igaz, eszembe se jutott volna, ha kedves ecsém nem ajánl fel egy tiszteletjegyet. De mivel Bécsben volt halaszthatatlan programom, így könnyű szívvel mondtam nemet. A nap egyébként remekül sikerült, egy kiállításmegnyitó kapcsán jártunk ott. Néhány fotó a legszebbnek tartott magyar nagykövetségről, Liszt Ferenc egykori zongorájáról és a wodehouse-i hangulatot idéző díszebédről.











2011. június 6., hétfő

A virágszedés lélektana

"...A legelső, amiről beszélni kell, a virág neve. A virágnevek a nyelvek legszebb szavai. Magyarban éppen úgy, mint az angolban, franciában, vagy latinban. Sok délutánt és estét töltöttem el, különösen télen, a kályha mellett, azzal, hogy a szótárakból előkerestem a virágneveket és gyönyörködtem bennük. Sokszor önkényes képeket fűztem hozzájuk, néha egész történeteket találtam ki.

  Csak egyet mondok el. Tavasszal egyszer, árnyékos, védett helyen, szakadék északi oldalán, fehér virágot találtam. Bár diákkoromban, s azóta is, szerettem növényhatározóval csavarogni, ezt a virágot nem ismertem. Gyöngyviráglevelek között nőtt, levele bolyhos volt, öt, hat, sőt hét puha, bársonyos fehér szirma között sárga porzóbóbita. Illata? Hogy is mondjam? Főszeres és illanó, gyengéd, egy kicsit liliomszerű, de enyhébb és édesebb, finom, üde, és mintha nem is lenne anyagi. Fehér kökörcsin volt, németül Alpenrose, latinul anemona. Magamban Fehér Anemonának hívtam. Tudok egy helyet, ahol szobányi téren seregestől nő. Május közepén a helyet meglátogatom, s ebben a látogatásban alig van valami földi. Lehajolok föléjük s az az érzésem van, ha tizennyolc éves koromban találkoztam volna azzal a leánnyal, akivel egész életemben mindig találkozni szerettem volna, s a leány, még félig gyermek, szőke, bőre, mint az anemona szirma, fehér, hozzám beszélt volna, ajkáról ez az illat áradt volna. Szerelem, vallás, szépség, lélek együtt, mint a teljesülhetetlen vágy megvalósulása.
Ez az illat s ez a név akkor mindjárt, s azóta mindig Léthét juttatta az eszembe, a feledés vizét. Valami kapcsolatot éreztem az anemona neve, illata, fehérsége és a felejtés között: a boldogság, hogy van ital, amely hűvös varázsával minden emlékemet lemossa, s újra kezdhetek élni, mintha most születtem volna először.
Ősszel ismét arra jártam és különös, fehér gyapotba burkolt, egészen apró szemecskéket találtam. Olyan volt, mint a petéből kikelt apró és nyüzsgő kukacsereg, vagy még inkább a Fehér Anemona termése. Határtalan gyengédség, tűnődtem, hogy a virág gyermekeit ilyen könnyű, meleg, puha fehér pólyába takarja, ha télen a földbe kerülnek, ne fázzanak.
 
Ha azt kérdezné valaki tőlem, kivel akarok élni, azt felelném: a Fehér Anemona-leánnyal. Ha ránéznék, rajta kívül mindent elfelejtenék, a Léthé bőbájos, hűvös vize nézne szeméből, érintése bársonyos lenne, s úgy kellene vigyázni reá, mint a fehér bársony sziromra. Jung azt a nőt, akit a férfi születésétől fogva szívében hord és akit tulajdonképpen és örök szerelemmel szeret, Animának hívja. Anima és Anemona. Lélekvirág. Boldogságvirág. A halhatatlan szűz virága.
 
Most azt kérdezem: meg tudom állni, hogy ne szakítsam le? Nem. És van ebben valami, ami magától értetődik. Tudom, hogy helytelen, ha az ember állatot öl és megeszi. Helytelen, ha fát kivág, épít belőle, vagy eltüzeli. Helytelen, ha élőlényeket létüktől megfoszt, csak azért, hogy jóllakjon, vagy kényelemben éljen. Csak egyetlen kivétel van: a virágszedés. Nem helytelen, ha letépem, hazaviszem, vázába teszem és félóránként megnézem, hogy milyen gyönyörű.
Egészen természetes, hogy az ember a virágot letépi, koszorút fon belőle, gomblyukába vagy kalapja mellé tűzi. Miért? Nem tudom. Az ilyen egészen egyszerű tényben, hogy az ember virágot tép, van a legtöbb titok. Gyermekek gondtalanul szakítják, leányok bolondulnak érte, kirándulók nagy csokrokat szednek, a kertekből bokrétákat vágnak, s mindez így a lehető legnagyobb rendben van és így kell lennie. A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban.
Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok és értetlen csodálkozással nézem. Könyvemben, amit szabadban olvasok, mindig virág van. Délen szívesen szakítom le a mirtuszt, a rozmaringot, a kicsiny lila sóvirágot, vagy a füge falevelet, a repkényt. Idehaza csaknem minden virágot, ami elém akad és kedvem van letépni. Régebben herbáriumom is volt, de elhagytam, mert ez inkább csak múzeum. Jegyzetfüzetemben most is állandóan hordok magammal néhány szál levendulát. A múlt ősszel szedtem, néha előveszem, eldörzsölöm és illatával nem tudok betelni.
Van úgy, hogy az egyetlen mód az ember érintetlenségét megóvni, ha feladja. Az egyetlen mód arra, hogy tovább is ártatlan maradjon, ha bűnt követ el. Az egyetlen mód életben maradni, ha meghal. Ez a vallás, a szerelem, a művészet misztériuma. És a virágszedésé..."

Hamvas Béla: A babérligetkönyv / A virágszedés lélektana (részlet)

2011. június 4., szombat

Piazzolla 90

Az argentín tangó koronázatlan királya sokaknak nagy kedvence, anélkül hogy ismernék a nevét. Zene és érzékek különleges tobzódása ez. Aki kedveli a múlt század huszas-harmincas éveinek párizsi hangulatát, annak ez kötelező program. Barátaim előadása ritkán hallható, például ma este a Mohában, a Bartók Béla úton. A mellékelt kis részletet nemrégiben a Széchenyi-fürdőben rögzítettem, ugyanebből az előadásból. (Ástor Piazzolla: Cafe 1930, részlet)
(ja és örülök, hogy a mai koncert címadója lehettem, miután felhívtam figyelmüket a művész születésének kilencvenedik évfordulójára. hehe)


Barefootmusicians by pastelpiano

mai weöres

"Amelyik nemzet fölényben akar lenni más nemzetek fölött: hóhérrá, vagy bohóccá válik.
Nemzetük életét elmocsarasítják, kik nemzetük valódi, vagy vélt erényeit hangoztatják s a kíméletlen bírálatot tűrni nem akarják. 
A legnagyobb csapás, ami egy népet érhet, ha egyoldalú irányítással az itélőképességét tönkreteszik. Az ílyen nép elzüllik és mennél vásáribb kalandor nyúl érte, annál könnyebben odadobja magát. Nincs az a kívülről jövő veszedelem, végigdúlás, évezredes elnyomás, mely ezzel fölérne."

Weöres Sándor: A teljesség felé, 51. oldal 

2011. június 3., péntek

Sógorék összevont szemöldöke

"....Köszönjük, a jelentkezéseteket a jövő hét hétfői bécsi tanulmányútra!
Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a jövő hét folyamán ellenőrzés lesz az osztrák határon, ezért kérünk benneteket, hogy az új típusú személyi igazolványotokat, vagy útleveleteket ne felejtsétek otthon!..."
 
Egyszer már maradtam egy három nappal korábban lejárt útlevél miatt a határon, úgyhogy nem fogom :)

maizene

Egyik kedvencem, ha még valaki nem látta. A géniusz találkozása az ifjú tehetséggel. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok különösebben dzsesszrajongó. De ami zseniális, azt felesleges kategóriába sorolni. Zene és kész. Amit négy perc körültől művelnek, az észbontó. Na de: "a jó fotót nem kell magyarázni" - mondta valaha egy mára szinte csak kiállításmegnyitókra és partikra járó, hajdan azonban tényleg újszerűt alkotó fotográfus-legendánk. Úgyhogy én is ezt teszem, illetve nem teszem e muzsika kapcsán.

2011. június 2., csütörtök

amikor nem akarsz semmit,

csak élvezni a majdnem-nyári hajnalt... az ablakon beszűrődő madárcsicsergést, ami a Bécsi út egyre jobban kivehető morgásával keveredik. És te csak ülsz a billentyűk előtt. És nem akarsz semmit. Csak pár hangot leütni és hallgatni, lenyomott pedállal. És élvezed, ahogy összezúgnak, kavarodnak... és repülsz a város felett, bekukucskálsz egy ismerős ablakon, hogy megless egy épp ébredező, rég nem látott kedves arcot... és  színek születnek benned. A D például középkék, méltóságteljes, az F világoskék, de nem túl hideg, a C piros... az A rozsdabarna, de csak ha melléütöd a nagytercet.... különben beleolvad a háttérbe, észre sem veszed. Játszol a szavakkal, a rezgésekkel, játszol a perccel. És nem akarsz semmit. És ezek a pillanatok a legszebbek az életben.

Hajnal jun2 by pastelpiano

2011. június 1., szerda

mai weöres

"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
Weöres Sándor: A teljesség felé, 43. oldal 

S.Ö.S.

Végeztem ma a dolgommal, de csak zuhogott. Így hát beleindultam az esőbe, bringával, egy pólóban, ahogy kell. Ötven méter múlva már mindegy volt, zuhanyszintű történet. Már úgyis le akartam mosni a drótkecskét, most nem kerülhettem el. 
Néhány éve a Tiszán volt hasonló zuhi egy háromnapos sajtóúton, hajókirándulás közben. Akkor a hajó belsejében megúsztuk szárazon, majd előbújt a napocska és csodálatos május elejei fényjátékkal örvendeztetett meg minket. Persze kerestem a témát, és meg is találtam, a hajó tetőablakán. Ott készültek ezek a cseppek, a fedélzeten a helyszín is látható.