Pünkösd, városbújócska

Jó ilyenkor a város. Igazából csak ilyenkor jó. A népek eltolták a verdát a Ballerhoz vagy valahol nesselnek wellileg. Egészségükre. Szerencsére ilyenkor bedugják a kulcsot a lábtörlőm alá, és két napra enyém az egész city.
Pont annyi autó van most az utcákon, amennyinek lennie kellene, hogy jó érzés legyen itt lakni. Talán 1965 körül lehetett ennyi. Emberek immel-ámmal azért lézengenek, de inkább külföldiek, fényképezőgéppel. Ahogy én is. Képvadászat bringáról. De nem mindenáron. Inkább csak hallgatom a fülesből Dominic Miller melankolikus gitárjátékát valamelyik korai szólóalbumáról, és hozzá az egész város nekem alakít egy hatalmas, dokumentumfilmbe rejtett videoklipet. Ó, ha té-i ezt tudná, biztosan bepróbálkozna egy hatalmas közterülethasználati bérleti díjas számlával. :) 
Szinte csak felfelé nézek, a házfalakra, részletekre, amiket hétköznap rohanás közben soha nem néz meg az ember. Nemcsak azért nem, hogy lehetőleg ne üssék el, hanem akkor más az egész hangulat. Ráadásul olyankor ólommenteset nem is nagyon lehet tankolni a tüdőbe. Most viszont tiszta a lég, csodálatosak a fények, a polárszűrő meg még jobban kiemeli az ég kékjét és erősíti a vakolat, a lombok, a jelzőtáblák és fakérgek árnyalatait. Jó itt élni. Ma. Egyébként nagyon vágyom el innen. Már régóta.

Kálvin

Aranykor helyett

Kiürült

Király

Itt szálltunk fel mindig a 76-os trolira, óvódás koromban

Kodály 1

Kodály 2

Kodály 3

Rendőrpalota zöldkörettel