Olyan 1968-69 körül lehetett mindez, amikor még a Lehel piac bódésorokból állt, és a Hegedűs-Csanády sarkán volt egy kis bolt, ahol alumíniumkannába mérték a tejet. Minden évben jött a szenes teherautó, és hatalmas szívlapáttal szórták be a brikettet a pincébe. Talán még a jeges is járt meg a köszörűs, akik felkiabáltak a gangokra....
Még ma is emlékszem a forgatásra. A Hegedűs Gyula utcából jobbra fordulva, egy kordonnal volt lezárva a kereszteződés. A Visegrádi és Kárpát utca sarkán volt a híres grund. Sok mindent nem lehetett látni, illetve nem voltunk ott olyan sokáig, hogy érdemi történéseknek tanúi lehessünk. Emlékeim szerint nem is a szüleimmel voltam ott, hanem egyik nagynénémmel. A forgatás után aztán hamarosan beépítették a grundot, ma nagy betonházak állnak ott.
A grunddal együtt sok minden eltűnt a környékről. Az Ipoly mozi, meg a Pannónia-Kárpát sarkáról az a földszintes kis épület, ahol egy pincehelyiségben egy öreg bácsi izgalmas hajómodelleket készített és mindig enyvszag terjengett a levegőben... Hazafelé a suliból mindig bementünk, és a levezető lépcső korlátjától néztük, ahogy dolgozik. És eltűntek az akkori híres emberek is, akiket gyakran láttam a hetvenes évek elején... Ambrus Kyri és Pápay-Faragó László a kisparkból, Márkus László a Csanády, Hacki Tamás a Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utcából .... Eltűnt a Victor Hugóból a Vörös Rák étterem és a Visegrád vendéglő, a csuklós 33-as és a 15-ös busz, amelyik balra kanyarodott a Hegedűsbe, mert még az kétirányú volt. És minden héten volt a Victor Hugo-Hegedűs sarkán egy autóbaleset. Eltűnt a 15-ös villamos a Pozsonyi útról, a kanyarodó öreg hármasok, tizenkettesek, tizennégyesek és ötvenötösök a Balzacból és Visegrádiból, hogy végállomásuktól visszakanyarodjanak a Váci út felé a Kádár utcán át.
Eltűnt a MÉH, az üres telek a házunk mellett, a lány a szemközti házból, akit gyakran lestem kiskamaszként reggelente, és még ma is hallom, ahogy a Sparks Amateur Hour című száma szól közben a rádióból. És harminc évre eltűnt a szemem elől az akkori legjobb barátom és osztálytársam is, aki azóta a Parlament felújításának egyik főépítésze lett. És Anikó a kisparkból, akibe szerelmes voltam évekig, de sosem mertem neki megmondani, a bácsi a Szent István parkból, aki dühösen kilyukasztotta egy bicskával a labdánkat, mert véletlenül odagurult a padhoz... Eltűnt a Duna mozi, és már a trolik is fordítva fordulnak be a Budai Nagy Antal utcába. Eltűnt a nagyapám, akinek a Csanády sarkán a kalapját elvitte a szél, és én azt három-négy évesen olyan tragédiaként éltem meg, hogy még ma is belémhasít.... Eltűntek az átkelő hajók, amivel anyukám átvitt a szigetre, hogy egy farudat fogva, utánam szaladva biciklizni tanítson a kaszinó előtt.
És eltűntem én is az öcsémmel együtt arról a környékről, úgy 1975-76-ban, hogy felbukkanjunk a Köbölkút utcában a Kertészeti Egyetem mellett, nagymamánknál. Akkor kezdődött életem egyik legszebb szakasza. De ez már egy másik történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése