tegnapitihany

Végül a hűvös idő mellett délutánra kaptunk egy kis napocskát is, hogy legalább le tudjam fotózni az Apátságot, ha már fel nem is jutottunk. Néhány kép a Tihanyi Szabadtéri Játékok és a Bujtor István Filmnap sajtótájékoztatójáról, majd a sajtóvetítés utáni kötetlen beszélgetésről (nem készültem nagy fényerejű objektívvel, ősrégi Nikkor 35-135-ösömnek határeset volt a viszonylag kevés fény). Az idén nyolcvan éves Avar István, a Nemzet Színésze és Kern András színművész elevenítette fel a hajdani, nyolcvanas évekbeli vidám balatoni forgatásokat, Bujtor István-történetekkel gazdagon megspékelve. Sajnos a programtól eltérően Frenreisz Károly a délutáni beszélgetésen már nem vett részt. Elek Lenke három ősrégi fotót is hozott, hogy dedikáltassa vele, kettőn egyedül Frenreisz volt látható a hatvanas években, a harmadik pedig egy ős-LGT fénykép 1971-ből, amin szegény Barta, és természetesen Presser és Laux is ott feszített. Karesztól ebéd közben megkérdeztem, ami már régóta foglalkoztatott, hogy mitől szólt az első két Skorpió-lemezen (1974-76!) a basszus és a dob olyan fantasztikus dinamikával (az összes többi akkor magyar lemezzel szöges ellentétben), hogy még most is csodájára lehet járni... kellett-e erőszakoskodni az akkori hangmérnökökkel, hogy ezt kihozzák belőle.... De ő csak annyit mondott, hogy nincs ebben semmi titok. Jól kell élőben szólni a motyónak, és nulla hangszínezéssel kell felvenni, majd nem hozzányúlni. Hát igen, az a Fender még ma is üt. A negyven éves LGT-jubileumra csak annyit válaszolt: "Pici most már biztos nem csinál..."