Végy egy gyönyörűséges nyári napot. Nézz ki az ablakon, vonatkoztass el a kockaházaktól, és gyönyörködj egy kicsit a távoli Szabadság-szoborban és Bazilikában. Olvass ráhangolódásként a balkonon egy-két oldalt a Babérligetkönyvből, majd tegyél fel vizet a zöld teának.
Közben készítsd elő a hozzávalókat... Vágj karikára egy-két szép zöldpaprikát, nyolcad cikkekre egy paradicsomot. Közben a serpenyőbe forrósits olivaolajat, nyomj bele egy-két gerezd idei, illatos makói fokhagymát a fokhagymanyomóval, persze ami a szűrőben maradt, azt is zúdítsd utána. Törj fel négy-öt tojást, keverd fel, sózd meg, majd gyönyörködj a látványban, ahogy pirul a fokhagyma-törmelék és a paprikaszeletek. Már a terjengő illat is megalapozza a jókedvedet, és egy döntő pillanatban a paradicsomot is az edénybe zúdíthatod, meg egy kis bazsalikomot és oregánót. Némi keverés-rotyogtatás után jöhet a tojás, két perc, és már kész is a tökéletes reggeli. Piríthatsz hozzá két szelet teljes kiőrlésű kenyeret, amit - ha nagyon éhes vagy - vékonyan brindzával is megkenhetsz.
Az elfogyasztáshoz fontos a teljes komfort. Tegyél be valami ide illő zenét, Ravelt, Bachot, Chopint, Smentanát vagy Dvořákot. Igen, talán egy Dvořák-vonósnégyes a legjobb. Rachmaninov vagy Sosztakovics nem illik a reggelihez, ahogy Berlioz vagy Liszt sem. Kuckózd be magad a kanapéra, és élvezd ízek és hangok keveredését.
Nagyon fontos, hogy mire gondolsz közben. Gondolhatsz az elmúlt napok, évek barangolásaira, kirándulásaira a zöldben, a virágokra, amikről olyan szép fotókat lehet készíteni, az Ipoly keskeny szalagjára, amibe jó térdig belegázolni, a Zemplén rejtekére, ami sokkal nyitottabb és szabadelvűbb, mint a Bükk komor bástyái, egy illatra, amit akkor éreztél, amikor néhány éve a Vár egyik kávézójában napokat beszélgettél át valakivel, ami perceknek tűnt... De semmiképpen ne gondolj gondokra, politikára, megoldandó feladatokra.
Mikor befejezted a szertartást, olvasd el két kedvenc blogodat, majd ülj le a zongorához, és mindezt rajzold le néhány hangban, vedd fel, és tedd el mélyen a winchesterre/asztalfiókba, hogy ínséges napokon elővedd, mint nagymama a szilvalekvárt vagy hangya a begyűjtött élelmet télvíz idején...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése