szeretnék veled sétálni a Budai-korzón egy későnyári este/de ezerkilencszázharminchatot írjunk/vagy harmincnyolcat/ és égjenek a lámpasorok a Margit-hídon, ahogy Dulovits Jenő könyvében a lágyrajzú fotókon/nyakamban lógjon egy Contax, te kis cipőben tipegjél, és legyen akkora a csend, hogy idehallatsszon a Szigetről a Casino félig elázott vendégeinek mulatozása/és egy öreg koldus kéregessen, akinek duplán adnék, hogy még gavallérabbnak látsszak előtted/mert szerepet játszanék, mint mindig mindenki, amióta a világ világ
-----------------
de akkor mégis más lenne/akkor még hinnénk valami megfoghatatlanban, mert akkor volt még megfoghatatlan/hinnénk a végtelenben, mert akkor még volt végtelen/ma már a végtelen végét is lassan elérjük és lábbal-tudással-gőggel tiporjuk, és lassan rá kell jönnünk, hogy távolról a horizont sokkal szebb, mintha minden négyzetcentiméterét birtokba vesszük és ipari szkennerekkel vizsgáljuk át
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése