...felszerelkezve, a nyugalom reményében telepedtem le a Margit-szigeten a szokásos padra. De csak negyedóra nyugodt olvasás-meditálás jutott. Először jött a fűnyíró traktor, majd amikor végre elvégezte a dolgát, megjelent egy valamivel kisebb, de szélesebb fűnyíró szerkentyű a hátam mögött. De mindezek után se lélegezhettem fel, mert a második arc ezt kicserélte egy kisebb, hagyományos háztartási fűnyíróra, és a bokrok tövénél ment körbe, amit a nagy gép nem ért el. Majd tíz perc csend következett, és ott termett egy motoros kézi fűkaszás, Gagarin-jelmezben. Akkor adtam fel.
De a holland bóbitástyúkok látványa mindig felvidít a kis állatkertnél, mintha Mozartot látná az ember kicsiben, szárnyakkal. A romok és a szabadtéri színpad között kerekezve meg egy karakteres arcú hajléktalant láttam, markáns vonásai láthatólag valaha jobb napokon edződtek. Most koszlott huszonöt kilós reklámszatyorral ücsörgött, de mégis volt benne valami méltóságteljes. A háttérben a víztorony kávézójából halkan kiszűrődött a nyolcvanas évek nagy slágere Gazebo-tól, az I like Chopin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése