Nézd a sast, Kevinke! - szól az anya a babakocsiban ülő csemetéjéhez a szigeti kis állatkertnél a minap. De Kevinke még csak 7-8 hónapos lehet, érdeklődési körén kívül marad a sas, a csörgőjét bámulja, és nehéz őt kizökkenteni ebbéli tevékenységéből. Pedig két igazi rosszcsont kinézetű, atlétatrikós-tornacsukás-levert térdű bátyja is nagy hanggal próbálja a célpont irányába terelni a figyelmét: Kevinke, Kevi nézd, nézd ott van ott ott....
Gondolkodtam, hogyha születik még lányom az életben, Lavínia lesz a neve. De így belegondolva lehet, hogy hosszú távon ez elég nagy kicseszés lenne neki. Hiába a vezetéknévvel együtt a különleges dallamosság, minden bemutatkozása egy tortúra lenne...
Másik nyelvi élményem ma a postán, csekkfizetés közben: a postáskisasszony, miközben járt a keze, fontos magáninformációt osztott meg a másik ablaknál ülő kolléganőjével, félhangosan átkiabálva. Majd cinkosan hozzátette: "vágcsizod"?
Egy világ omlott össze bennem.
Némileg idősebb kolléganőjén azonban nem látszottak a csodálkozás vagy egyéb más, váratlan eseményeknél előforduló reakció tünetei. Meglepcsi nélkül vágcsizta. Egy nyelvet beszéltek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése