Változott a mai terv,

mert valahogy nem volt kedvem megint egyedül vonatozni, inkább Pilisborosjenőre gurultam ki bringával. (Azért az Ipoly-terv nincs kilőve...) Bár a gurulás odafelé túlzás, mert az ürömi leágazástól eléggé oda kell neki lépni az emelkedő miatt (talán érdemesebb lett volna inkább Üröm felé kerülni a jobb úton), viszont lefelé meg lehet jönni, mint a szél. No azért ésszel, mert hatalmas gödrök vannak ezen a hátsó, rosszabbik úton, tehát középen kell menni, és közben hallgatózni, nem ér-e utol valamilyen autó. A külső Bécsi út a temetőtől a leágazásig elég horror, nincs bicikliút, járda vagy nincs vagy nagyon keskeny, és az ember eldöntheti, hogy itt megy folyton leszállva, vagy kockáztatja az életét. Én ma az utóbbit választottam, és elég hamar ki is értem, hiszen a házunktól mindössze tíz kilométer a választott célpont.
De mondhatom, megérte. A természet fantasztikusan szép arcát mutatta ma (a polárszűrőt ne hagyjátok otthon), a növényzet csodazöld, hála a sok esőnek, sár nincs, viszont a poros-kövecses út elég bringagyilkos. Csúszik is, városi bringának nem való, montival lehet csak jól közlekedni, bár a vízmosások miatt sokszor le kell szállni.
Az egri várnál egy kisebb társaság bőgette a nyitott ajtajú autóban az agyzsibbasztó panel-technót, a lányok fényes naciban nyomták a hozzávaló koreográfiát, némileg valszeg tudatmódosult állapotban, és közben néhányszor félhangosan megemlítették, mikor arrafelé fotóztam, hogy "5 euró a fotó", a másik, kis bevállalósabb még azt is hozzábiggyesztette némileg halkabban, hogy "plusz a menet". A ruházatukból, beszédjükből és viselkedésükből ítélve könnyen elképzelhető, hogy a valós hétköznapokból merítették az ötletet, mindenesetre a fiúk szolídabbak voltak, ücsörögtek a romok tetején, és az egyik még azt is készségesen megengedte, hogy lefotózzam, amikor felmászik.

 Furcsa, hogy az elmúlt tizenöt évben ezerszer jártam már itt fotózni, de mindig modellekkel, és magáról a várról egyetlen képem sem volt eddig. Most pótoltam, és végigfotóztam a környéket, a bányát, a Teve-sziklát, a panorámát. Elmondhatom, hogy ilyen szép látvány kevés helyen van Magyarországon. Nem véletlen, hogy az Egri csillagokon kívül rengeteg más filmet forgattak itt, és manapság is lehet rendszeresen találkozni kitelepült stábokkal.
Amíg este a lecsó főtt, a kicsikét is megfürdettem. Más a kutyáját sikálja meg a kádban, én a biciklimet. Persze csak nagyritkán, az elmúlt öt évben talán háromszor, de ma nagyon sokat kapott az arcába, megérdemelte...