Amíg ma amerika fegyverben volt, mi leforgattuk az Ipolynál a búvárkamerás-csajmeglesős viccesvideó első részét, a vízalatti felvételek kivételével. Ez utóbbinak négy akadálya volt. Egyrészt nem volt búvárkameránk, másrészt nincs még termék, amiről szól a film. Harmadrészt vállalkozó szellemű búvárunk sem volt, bár felszerelés (szemüveg, pipa) igen. Negyedrészt a folyóvíz van annyira hordalékos, hogy élvezhető vízalatti felvételeket nem nagyon lehet benne készíteni, ráadásul eléggé hideg volt a víz....
Köszönet Barbarának, akivel immár másodszor dolgozom, és 21 éves kora ellenére profizmusa hibátlan (szó nélkül merült alá akár ötödször is a hideg Ipolyban, ha arra kértem), és Gabinak, aki ma a sofőr volt, de a derítésbe is besegített. Veronika egy pécsi út miatt nem tudott jönni, őt mindannyian hiányoltuk. :) :)
Vadiúj gépemet a vízbe leszúrt állványig csak egy műanyag lavórban mertem bevinni, hogyha esetleg elcsúsznék, ne járjon úgy, mint a Titanic. (A lavórt egy rövid szárítókötéllel az állvány lábához kötöttem, hogy ne vigye el a víz.) A felvételek mintegy felénél ugyanis combtőig a vízben álltam. Egyszer ugyan majdnem feldöntöttem az állványt ijedtemben, mert egy szép darab süllő vagy csuka nagy zajjal feldobta magát tőlem úgy egy méterre, szerencsére a kamerát nem terítette be...
A gép és a 18-105-ös objektív a polárral hibátlanul teljesített, és rájöttem, hogy nem is olyan tragikus ezzel a kis D5100-zal forgatni, ha az ember némileg kiismeri. (Bár egy keresőlupét muszáj rá venni, mert napfényben semmit nem lehet látni az LCD-n.) Nagyon nagy túlforgatás nem volt, bő 3 gigabájtnyi anyag lett összesen, a 8-as SD-kártyám mellé vett 16Gb-os tartalék így fölösleges túlaggódásnak bizonyult, csakúgy, mint a kölcsönkért második akkumulátor (kössz Laca), bár annak bevetésére félórán belül sor kerülhetett volna.
Ja, és ma nagyon jól jött kivételesen, hogy kánikula volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése