maieinstein

"Önök nehezen fognak olyan elmélyülten kutató tudományos szellemet találni, akiben ne volna valami sajátos vallásosság. De ez a vallásosság különbözik a naiv emberétől. Ez utóbbi számára Isten olyan lény, akinek gondviselésére számít, akinek büntetéseitől fél – magasztos érzésféle, körülbelül olyan, mint amilyet a gyermek apja iránt érez; – egy olyan lény, akivel bizonyos mértékben személyi kapcsolatban van, akármilyen tiszteletreméltó is az.

A kutatót azonban a történések oksági összefüggései ragadják meg. Az ő részére a jövő nem kevésbé szükségszerű és meghatározott, mint a múlt. Az erkölcsi az ő részére nem isteni, hanem tisztán emberi ügy. Az ő vallásossága a természeti törvényszerűség harmóniájának elragadtatott csodálatában rejlik, amely harmóniában annyi megfontolt értelem nyilatkozik meg, hogy ehhez képest valamennyi értelmes emberi gondolat és rendelkezés csak jelentéktelen visszatükröződés. Ez az érzés életének és igyekezetének vezérelve, amennyiben az önző kívánságok igája alól föl tud szabadulni. Kétségtelen, hogy ez az érzés rokona annak, amely a vallásos alkotókat mindenkor áthatotta."

Einstein: A kutatás vallásossága