2011. szeptember 3., szombat

Vizesblokk

Ahogy írtam az előző bejegyzést, feltolultak az emlékek... a naptárra nézve pont ma 17 éve volt az a Népstadionban tartott Omega-koncert, amin Presser Pici (bocs, ma már Pici bácsi) meghívására részt vehettem, mint közreműködő zenész. Gábor akkortájt a már említett Utopia stúdióban vette föl első szólóalbumát délutánonként, mi meg a délelőttös műszakban voltunk, márnemtudommilyen produkcióval, de lehet, hogy fordítva. Lényeg, hogy délben a konyhában mindig találkoztunk, aztán jól összeismerkedtünk és meghívott az Omega-buliba tisztes háttér-iparosnak, Benkő Laci mögé, szőnyegeket nyomkodni a billentyűkön :) 
Egy hónapig próbáltunk a Népstadion toronyépületében egy öltözőben, utolsó pár nap meg talán - erre nem emlékszem biztosan - a Rottenbiller utcai stúdióban. Már a bejátszó bulin, Siófokon is esett, az előző esti stadion-főpróbát meg egyszerűen elmosta a zivatar, ami nem tűnt jó előjelnek (esőnap ugyanis nem volt).

A kezdés előtt, de inkább alatt trópusi jellegű vihar, özönvízszerű eső és szél kerekedett, és a tető ellenére istenverte módon megáztunk. Szürreális élmény volt, ahogy a katlan fölött csapkodtak a villámok, és titokban azon imádkoztam, hogy egy se csapjon a több, mint hetvenezer ember közé, nem beszélve a három országból összehordott, hatalmas elektromos cuccról. Így indult a koncert, a felvételen jól láthatók a villámok.
A mintegy kétórás buli felénél elállt az eső, kellemes meleg lett, úgyhogy úgy jelent meg két CD-n az anyag, hogy Vizesblokk és Szárazblokk. A második részben volt egyébként a már elhíresült pillanat, amikor a Scorpions énekese, Klaus Meine magyarul Omegát énekelt, a Mecki meg vokálozott a Wind of Change-ben. Természetesen számomra is felejthetetlen élmény volt velük játszani, de ma már egyáltalán nem vágynék ilyesmire, mint ahogy a saját hajdani zenekaromra sem. De azért köszi, Pici bácsi, az emlék örök :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése