Kudarc

Tulajdonképpen nem ért semmiféle kudarc. Mégis annak élem meg. Mert segíteni akartam valakin, de nem sikerült. 
A történet előzménye régebbre nyúlik vissza, 2008-2009-re, amikor több dolog miatt eléggé padlóra kerültem (többek között anyukám halála is közrejátszott ebben), és az egészségem látta ennek kárát. Körülbelül egy éven keresztül nem is derült ki, mi volt a gond, hivatalos diagnózis azóta sem született. Utólag ma már tudom, hogy jórészt lelki okai voltak. Mivel nem akartam az orvosok által felírt gyógyszerekkel tömni magam, alternatív megoldást kerestem. Az akkori tapasztalataimból simán könyvet lehetne írni, amennyi csaló, embereket lehúzó "orvossal" és "természetgyógyásszal" találkoztam. A tanulópénzeket megfizettem, a tapasztalatokat elraktároztam...
Közben egészen más okokból elmentem egy úgynevezett Ceragem-központba, ahol az ülőmunka miatt rendetlenkedő hátamon akartam segíteni. A dolog azonban túl jól sikerült... 
Ugyanis pár hét után nemcsak a hátfájásom múlt el, hanem gyakorlatilag megszűnt az összes egészségügyi problémám, makkegészséges lettem újra, mint előtte évtizedekig. Aki járt már ilyen helyen, az tudja, hogy meglehetősen harsány marketingtevékenység folyik a kezelések alatt. Sokan emiatt el is kerülik ezeket a központokat. Én is nehezen viseltem azt, hogy oda kell járnom, nem szerettem a körítést, a sok embert, a zajt stb. 
Szerencsére úgy alakult, hogy egy csereügylet kapcsán (készítettem nekik egy riportfilmecskét) két hónapra megkaptam itthonra egy ilyen szerkezetet. 

Forrás: hampage.hu

A történet tulajdonképpen itt kezdődik, amit mesélni akarok. A szomszéd néni elég idős már, bár fiatalos gondolkodásmódú, de az elmúlt időszakban elég sokat panaszkodott az egészségére. Villamosvezető volt már az ötvenes években, a Váci úton járt az öreg, rázkódós vasakkal. Akkoriban még állni kellett a fűtetlen kocsik elejében. Azt hiszem, 1982-ben ment nyugdíjba. Megsajnáltam, és áthívtam, próbálja ki a készüléket. Körülbelül két hét alatt jelentősen javult az állapota, visszanyerte az életkedvét, tett-vett, rohangált, takarított, mosott-vasalt. De pont vissza kellett mennie egy kontrollvizsgálatra, ahol elkotyogta az orvosnak a dolgot, és az ráijesztett. Úgyhogy nem is mert aztán jönni többet.
Eltelt közben háromnegyed év, és nagyon sokat romlott az állapota. Közben úgy alakult, hogy augusztus 30-án újra hozzám került az ágy, immár véglegesen. Szóltam a néninek újra, hogy segítek szívesen, de csak ha elég kitartó...
Elkezdett újra járni minden reggel, és ugyanaz történt. Négy nap múlva már a solymári Auchanba rohangált bevásárolni, mondta, hogy sokkal könnyebben mozog, elkezdett jobban hallani a régóta rossz bal fülére stb.
Erre ma reggel csenget, hogy nem jön többet. Kérdeztem, miért... Kiderült, hogy tegnap este rosszul volt, és megijedt.
Hozzáteszem, tegnap vagy 15 fokott esett a hőmérséklet, nagyon erős hidegfront volt. De már nem volt türelmem tovább győzködni, hogy most nem szabad feladnia újra.
Tanulság: senkin nem lehet segíteni úgy, ha ő maga ezt nem akarja.
Mégis: számomra ez egy kudarc...