Ha ez a dörner olyan igazgató lesz, mint amilyen szinkronszínész, akkor jó kezekbe kerül az intézmény. De ha olyan lesz, mint amilyen a stílusa és a kommunikációs eszközkészlete, akkor az Isten óvja az Új Színházat...
egy ismerős azt írta, az is egyfajta közszolgálat, ha lesz egy nyilas színház Budapesten, általa láthatóvá, mérhetővé válik, ami amúgy is van. Hogy ez közpénzből valósul meg, az rettenetesen szomorú, nem elsősorban a pénz miatt, hanem a tendencia miatt
Amikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam, hogy nem firkantok olyan bejegyzéseket, ami politikai kérdéseket érint, hanem elkerítek a neten egy tiszta, érintetlen és érinthetetlen sarkot a gondolataimnak, ahol nincs gyűlölet, mocsok, csak lelki és gondolati szépség, jó és szeretetreméltó dolgok... Csak nagyon ritkán szegtem meg ezt a szabályt, és ez a jövőben is így lesz, pedig nyilván napi szinten van véleményem. De ez a hír, mivel művészeti területet is érint, sokkal fájdalmasabb a még mindig bután-idealista lényem számára, mint az általános napi dolgok. De furcsa módon saját alkotói világomat segíti az ügy, mert épp egy olyan lemezanyag dalszövegein dolgozom, ami részben arról szól, ami most van Magyarországon...
aha, ilyesmit én is gondolok. csak mi van, ha egy idő után mi magunk se vagyunk már olyan tiszta érintetlen jóságos kis lények, akik beléphetnek a tiszta kis kertbe... de ez csak érintőleges.
igen... az ember észrevétlen változik, ha külső hatások érik, minél több külső hatás, annál intenzívebb ez a változás... nekem pl. ezért nincs 1996 óta tévém... de viszont az ember nem vonulhat ki a társadalomból, mert a társadalom nem az ő elvei szerint működik... meg kell keresni a hasonszőrű (vagyis csillójú :) sejteket, a hasonló gondolkodásmódú embereket. És még valami: külső hatások nélkül is lehetünk időnként rosszak. Én pl. nagyon sokáig küzdöttem a hirtelen természetemmel, ami nagyritkán, de kitört... ma már többé-kevésbé tudom ezt kezelni, de szégyellem magam önmagam előtt utólag, amikor időnként nem sikerül (pl. az említett bringalámpás eset)...
egy ismerős azt írta, az is egyfajta közszolgálat, ha lesz egy nyilas színház Budapesten, általa láthatóvá, mérhetővé válik, ami amúgy is van. Hogy ez közpénzből valósul meg, az rettenetesen szomorú, nem elsősorban a pénz miatt, hanem a tendencia miatt
VálaszTörlésAmikor elkezdtem ezt a blogot, megfogadtam, hogy nem firkantok olyan bejegyzéseket, ami politikai kérdéseket érint, hanem elkerítek a neten egy tiszta, érintetlen és érinthetetlen sarkot a gondolataimnak, ahol nincs gyűlölet, mocsok, csak lelki és gondolati szépség, jó és szeretetreméltó dolgok... Csak nagyon ritkán szegtem meg ezt a szabályt, és ez a jövőben is így lesz, pedig nyilván napi szinten van véleményem. De ez a hír, mivel művészeti területet is érint, sokkal fájdalmasabb a még mindig bután-idealista lényem számára, mint az általános napi dolgok. De furcsa módon saját alkotói világomat segíti az ügy, mert épp egy olyan lemezanyag dalszövegein dolgozom, ami részben arról szól, ami most van Magyarországon...
VálaszTörlésaha, ilyesmit én is gondolok. csak mi van, ha egy idő után mi magunk se vagyunk már olyan tiszta érintetlen jóságos kis lények, akik beléphetnek a tiszta kis kertbe... de ez csak érintőleges.
VálaszTörlésigen... az ember észrevétlen változik, ha külső hatások érik, minél több külső hatás, annál intenzívebb ez a változás... nekem pl. ezért nincs 1996 óta tévém...
VálaszTörlésde viszont az ember nem vonulhat ki a társadalomból, mert a társadalom nem az ő elvei szerint működik... meg kell keresni a hasonszőrű (vagyis csillójú :) sejteket, a hasonló gondolkodásmódú embereket.
És még valami: külső hatások nélkül is lehetünk időnként rosszak. Én pl. nagyon sokáig küzdöttem a hirtelen természetemmel, ami nagyritkán, de kitört... ma már többé-kevésbé tudom ezt kezelni, de szégyellem magam önmagam előtt utólag, amikor időnként nem sikerül (pl. az említett bringalámpás eset)...