2011. november 23., szerda

Még egy üzenet - onnan ide

Két éjszakát töltöttünk Kárpátalján. Első este, a vacsoránál jó hangulatban beszélgettünk. Az egyik lélegzetvételnyi szünetben idegenvezetőnk, Csobolya József nagyon halkan elkezdett szavalni egy verset. Síri csend lett a hosszú asztalnál. Később, még vacsora közben megkértem őt, hogy félrehúzódva, egy csendesebb sarokban mondja fel mégegyszer a hangfelvevőmre saját költeményét. Ez hallható most itt:


Csobolya József: Kárpátalja by pastelpiano

Tátika a munkácsi vár falán. Köszönet érte két kollégámnak, Krisztinának és Zolinak, akik észrevették...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése