Paripák

Szeretem a csikócskámat. Több, mint öt éve szolgál alattam a kis kurva, zokszó nélkül, és csak egyetlenegyszer volt felül :)
Igaz, azt én nem annyira élveztem... a budai bringaúton történt, a Batthyány tér után. Vittem be valamit az akkori munkahelyemre, a MOM Park mellett lévő Győri útra.. Három angol turistát kerültem, az oldaltávolság is megvolt, de az egyik lány hátizsákjából kilógott oldalra valami gumipókféle,  beleakadt a kézifékkaron lévő gömbbe, és kitépte a kezemből a kormányt. Na az csúnya volt, de nem volt idő morfondírozni, időre kellett visszaérnem Óbudára a gyors oda-vissza útból, és ez még odafelé történt. Szóval felpattantam, nem állítom, hogy nem káromkodtam, arra nem emlékszem, csak a lányka sűrű bocsánatkéréseire. Meg arra, hogy amikor hazaértem, akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen én nem kapok levegőt. És ez utána úgy is volt még két hétig. Ugyanis a kormány elég erőteljes nyomot hagyott a mellkasomon. K. akkor ért haza Londonból, a kapuban várt (azért siettem), és eléggé megijedt a fejemtől... Ez 2006. augusztus 14-én történt, más ilyen esetem még nem volt, pedig néha, ha bekattanok, elég őrült módon tudok közlekedni az autók között. Olyankor persze kitépem addig a fülhallgatót, hogy legalább halljam őket.

Tákos

Szóval a kicsike hűségesen szolgál, de meghálálom neki, rendszeresen szervízeltetem... Volt idő, hogy havonta elvittem átnézetni, pedig soha semmi baja nem volt... A Gömb utca-Csata utca sarkán van az én nagyon megbízható szerelőm (pont a régi középiskolám mellett). Róla, Gyuriról  jutott eszembe most, hogy írjak az én kicsi bringámról, mert pont tegnap cserélt kazettát a hátsó agyban... már túl gyakran kattogott, és ez zavart.
Egy speciális hátsó agy van benne, nevezetesen nem kerreg, mint a horgászorsó, amikor lendületben vagyok és abbahagyom a tekerést, hanem tök némán gurul. Persze ez a gyalogosok miatt hátrány is, nem hallják, hogy jövök, de én szeretem, hogy ilyen csendes a jószág.

Eddig lehúzott majd' hétezer kilométert a paripácskám, elvitt már Szatmár-Beregbe, Hajdú-Biharba, Nagyváradra, voltam vele az Ipolynál fotózni, Párkányban sztrapacskázni, Kisorosziban helyszínt keresni, a Pilisben virágokat csodálni, a Hármashatárhegy tetejére fel erőnléti napot tartani, a Balaton-felvidéken kalandozni, Baranya és Somogy határán kastélyszállót tesztelni... persze a távolabbi helyekre vonat-segédlettel.
Idén tavasszal volt az első nagyobb felújítás, lánc- és hátsó lánckerékcsere, új külsők, a belsőkbe defektgátló folyadék...

És vettem egy új nyerget... négy évig kerestem, cserélgettem, és fél éve végre rátaláltam. Mert a bringán a fékek és a jó kormányszerkezet után a harmadik legfontosabb dolog a jó nyereg. Főleg egy fiúnak. A mostani nagyon állat, versenyzőknek fejlesztett darab picit egyszerűbb verziója. (Az eredeti annyiba kerül, mint egy jobb bringa, ez csak egy tizes.) Három urológiai klinika vett részt a tervezésében és tesztelésében.

Van egy vadonatúj Meridám is. Idén vettem, mert a cég felhalmozott a Patika-kártyámon egy kerekebb összeget, amit semmi másra nem lehetett elkölteni, mint gyógyszerre vagy sporteszközre. Gondoltam, jobban járok egy tartalékbiciklivel, mint ha elaprózom C-vitaminra. De azt a gépet valahogy nem szeretem annyira, pedig nagyon szemrevaló darab. Enikő szokta használni, ha itt van (otthon is Meridája van, egy sárga országúti, na azzal ha odalép, nehéz utolérni), vagy a húga, Barbi. Egyébként meg ott áll a gép az erkélyen. Gondolkodom rajta, hogy eladom... meglátjuk.

Ja... és tegnap a szerelés után mentem egy olyan szokásos huszonötöt. Ne menjetek csúcsidőben mostanában bringával Dél-Pestre, Dél-Budára. Ilyen szmogot még az öt év alatt nem éreztem.