"hajnali hóban
cinkenyom
fölibe hajlok
olvasom
mélyülő ferde
hó-rovás
sorsokat rejtő
ékírás
őseim írtak
így ahogy
egysoros verse
fölragyog
tűnődve titkán
ballagok
én is hóba írt
jel vagyok
marad ha létem
itt hagyom
utánam csöppnyi
cinkenyom?"
Puszta Sándor: Cinkenyom
A költőt kölyökkoromból személyesen is ismertem egy-két találkozás erejéig... Leányfalun volt pap, és Adamis Gábor unokatestvérem atyai jóbarátja volt. Most már bevallom, az ő kötetét kerestem a múltkor a kamrában, amit személyesen nekem dedikált, és a költözés óta ott van valahol. Sajnos még nem találtam meg.... a fenti költemény a címadója a kis könyvnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése