"...Az emberi történet időszámításunk előtt körülbelül hatszáz esztendeig folyamatosan összefügg; ekkor egy vagy két, de semmi esetre sem több mint három nemzedék alatt az idő megváltozik. A hatszázas évet megelőző és követő kort csaknem kézzel kitapintható függöny választja el; hogy mi az, ami a függöny előtt, mifelénk van, világos; azt, ami a függöny mögött van, találgatni kell. Az emberi személyek rohamosan valószerűtlenné válnak. Az események körvonala elmosódik. A lét érthetetlenné lesz. Konfu-céről magánéletéig terjedő részletes értesüléseink vannak; az egy nemzedékkel idősebb Lao-ce alakja homályba vész. Hérakleitoszról sok lényeges adatot tudunk; a nála néhány évvel idősebb Püthagorasz lénye csupa legenda. Az ember a talajt annyira elveszti a lába alól, hogy azt hiszi, nem is a földön, hanem idegen csillagzaton jár. Az elemi dolgok bizonytalanná lesznek; az eseményeket és személyeket nem lehet megfogni; a lét rejtélyes és az idő derengő.
Időszámításunk előtt körülbelül hatszáz évvel élt Kínában
Lao-ce és Konfu-ce, Indiában Buddha, Iránban az utolsó Zarathusztra, Kis-Ázsiában
Hérakleitosz, Egyiptomban az utolsó Toth, Itáliában Püthagorasz.
A változást ma mint egy függöny leeresztését látni. Akkor azonban
nemcsak tapasztalták, minden jel arra vall, hogy azt, ami történt, akkor
jobban értették. És különös, hogy bármilyen távol fekvő területekről és
bármennyire egymástól független emberekről van szó, a változást csaknem
egyértelműen és csaknem ugyanazokkal a szavakkal ítélik meg.
Isten nem rejtély. Rejtély az, hogy van valami Istenen kívül. Isten a nyilvánvaló
láthatatlan. A misztérium nem Isten, hanem a világ, ahogy nem a szellem
a misztérium, hanem a természet, nem a lélek, hanem a test. Isten megismerése
nem nehéz. Deu et Jahve, mondja a próféta, ismerd meg Istent. Gnóthi ton
kürion, írja Pál apostol. Szűkös és szegény emberiség volt az, amely a delphoi
feliratot úgy értelmezte, hogy ismerd meg önmagadat. A gnóthi szeauton értelme
eredetileg minden bizonnyal az volt: ismerd meg, hogy isteni vagy. Amikor
Jézus lényének isteni voltáról beszélt, a zsidók jajveszékelni kezdtek.
Jézus pedig a zsoltárokból idézett (Zsolt. 82:6), és azt mondta: „Nincs-e
megírva törvényetekben, hogy istenek vagytok (elohim atem), mindnyájan a
legfelsőbb fiai?” ..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése