kérdezték, miért undorító... ez egy blog, mindig a pillanatnyi érzést tükrözi. Utólag nem javítunk bele, ha nem kell.
Ez a város az elmúlt évtizedekben adott már nekem szabadságot, adott fényeket, hangokat, szerelmet... néha fojtogatott, néha megvacogtatott, bevont ólompaplannal, simogatott könnyű szellővel. Elvett és beépített, megkarcolt és átprogramozott, kivetett magából és újra befogadott.
Jogom van tehát szeretni, jogom van gyűlölni. Közel áll hozzám. Néha meg nagyon távol. Mint tegnap.
De az elvágyódás ettől függetlenül már régi érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése