Prokofjev (aki élete nehezebb korszakaiban a mögötte álló sötét hatalmat is ki kellett szolgálja mozgalmi jellegű darabok írásával) op. 119-es cselló szonátája szerintem fantasztikus darab, bár közel sem mindegyik előadásmód tetszik. Vasárnap Frenki barátomnál, egykori zenésztársamnál voltam Érden (vagy 20-25 éve nem láttam őt, a múlt hetet leszámítva, amikor a Visegrádi utcában összefutottunk), és a high-end lehallgató szobájában, a jó hűvös pincében többek között ezt is hallgattuk. A CD különlegessége, hogy az orosz Polina Leschenko, a nála 40 évvel idősebb argentín Marta Argerich (pontosan egy héttel született korábban Chick Coreánál) és a svájci Christian Poltéra mellett a magyar Roby Lakatos is játszik rajta, igaz, nem ebben a darabban, lévén ő hegedűs. De a stúdiófelvételnél is jobban tetszik ez a koncert, Alexander Ivashkin-nal, a Csőről (zongorán kíséri Dimitri Alexeev) :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése