2012. augusztus 11., szombat

Egy fájó végállomás

Megnyitok egy mailt. Percek telnek el, mire felfogom, megértem, mit is olvasok. 

 
A három évből egyet laktunk egy szobában. A középső esztendőt, talán '80 októberétől. Megismertük és elfogadtuk egymást. Én toleráltam az ő zenéit, amit nagyon gyakran és nagyon hangosan hallgatott, ő tolerálta az én viselt dolgaimat, a későn kelést, a csajokat. Jobban ismerte a gyenge pontjaimat, a hibáimat, mint bárki más.

Aztán megértem, felfogom. Nem élt sokáig. Mégis kétszer annyit, mint Petőfi. Az idő, a hossz, azt hiszem nem számít igazán. "Komolyan kéne venni a kurva időt" - olvastam pont ma az Indexen...


Nem volt az a pörgős alkat. Három műszakban dolgoztunk. Munkaidőn kívül, hétköznapokon általában az ágyon gubbasztott és olvasott.


 És gyakran lógott a szájában a cigi. Talán túl gyakran is. Néha hétvégén átruccant a Klubhaus bárjába bulizni. De elég hamar megismerte Beate-t, a barátnőjét, és akkor ez is elmaradt...

Legutóbb Balinkán láttam, egy találkozón, 2008-ban. Már nem az az ember volt, aki régen. Hajdanán úgy gondoltam, rajta nem fog ki az idő. De már más arc volt, igaz én is, a többiek is.

Emlékszem, amikor jött a hír, hogy meghalt az apukája. Talán '80-ban vagy '81-ben. Ha jól emlékszem, Nagy Zoli szobájában voltam, amikor bejött. Egész testében remegett, de különösen a keze, rettenetes mértékben. Soha nem láttam ezenkívül felzaklatott állapotban.

A hülyeségekben mindig benne volt, abból pedig csináltunk eleget. De volt olyan is, aminek pont ő volt a célpontja. Egyik péntek vagy szombat éjjel, buli után fellógattunk a szobaajtajuk elé egy döglött egeret szemmagasságban, madzagon (akkor már külön szobában lakott velem szemben a barátnőjével), és amikor kora reggel őrült sikoltásra ébredtünk, tudtuk hogy Beate felébredt és ki akart jönni. Az egéren felirat volt: "Én is Emersont hallgatam"'... Így, egy "t'"-vel. Ezt azért találtam ki, hogy a Lampira tereljük a gyanút. (Utólag bevallom, nem volt egy elegáns tréfa, közel sem...) Mert Lampi, aki Magyarországon egyébként szabó volt, közismerten rossz helyesírással bírt. Pedig ő ebben az egész egér-ügyben benne se volt. De Emerson üvöltve tolta le...



Előkotortam néhány képet róla. A felső ha jól emlékszem, Lipcsében készült, de lehet, hogy tévedek. Az alsó Hennigsdorfban, az LEW nevű gyár MWA üzemegységében, ahol dolgoztunk, (Ebben a gyárban készültek a szentendrei HÉV-szerelvények) Emi marógépe mellett. Poénból a gyár újságját olvassa, és nevet. Abban a nevetésben benne van annak a három évnek minden szabadsága, ökörködése, disznósága és szépsége. Pont olyan itt, mint az emlékezetemben, és gondolom, mindazokéban, akik ezt a három éves keletnémet kalandot végigélték velünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése