A szem

Nemrégiben olvastam valahol, hogy az ember egy foltos, mintás, vagy egyéb módon strukturált felületen mindig az arcokat, illetve az ahhoz hasonló alakzatokat veszi észre először. Ez a képesség állítólag hajdanán a természetben, az erdőkben, dús lombok között stb. alakult ki, hiszen az tudott jó eséllyel elmenekülni, aki először kiszúrta az ellenség (ember-állat) ábrázatát.
Kiskoromban, emlékszem hogy a leopárdminta-szerű falvédőn mindig arcokat és állatok fejét fedeztem fel. Felnőttként erre visszaemlékezve sokszor gondoltam arra, hogy biztos csak én vagyok ilyen kattant, egészen addig, amíg a közelmúltban nem olvastam ezt a cikket.
Ez most arról jutott eszembe, hogy ma régi képeken gyakoroltam színes eredetik újfajta fekete-fehér konverzióját, és az egyik fotón, ahogy a szűrőtől a felhők markánsan előjöttek, a jobb felső sarokban hirtelen felfedeztem egy szemet. Számomra annyira élethű volt, mintha csak egy flamand festmény egy részletét kopizta volna oda valaki. Néztem az eredeti fotót, alig lehetett észrevenni színesben.
A teljes kép egyébként fekvő formátumú és a bal oldalán Adamis Gábor unokatestvérem és csapata által tervezett S91-es busz látható, ebből vágtam ki az alábbi két részletet, ami a kép jobb oldala.