Várkert Bazár, tegnap...

Már régóta terveztem ezt a találkozást. A hetvenes évek végén, tizenévesen rendszeresen jártam ide az "Ifiparkba" koncertekre, egyszer-kétszer még '83 körül is voltam. Aztán katona lettem, és mire leszereltem, a helyet be is zárták. 2006 óta gyakorlatilag naponta elbiciklizek a Várkert Bazár előtt, és rengetegszer gondolkodtam már azon, hogy egy magát európainak valló ország (minden, a sajtóban különböző helyeken felsorolt nehézség ellenére) hogyan engedheti meg magának azt, hogy a város szívében, a Világörökség részéhez tartozó területen ilyen pusztulást néz tétlenül. (Akkoriban el is neveztem ezt a tettet, azaz inkább tétlenséget "világökörségnek".
Aztán hirtelen mozdult valami, tervek születtek, a megvalósítás katonái már a spájzban vannak. Ezért kapva-kaptam azon az alkalmon, hogy a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) hagyományosan megrendezett sétái közé beillesztette a Várkert Bazár megtekintését is, hiszen talán utoljára láthatjuk a helyszínt ilyen állapotban. 
A fotózás során nem a pusztulás nyomait kerestem, azt már megörökítették mások, inkább a látvány romjaiban is fenséges szépségét próbáltam visszaadni. Így kihagytam a válogatásból a nagytotálokat is, inkább a részletekből áll össze az egész, ha összeáll. 
A séta során a szabadtéri területek mellett megnéztük a mélyben húzódó alagutakat, a bazárnak épült, de végülis műtermnek használt utcafronti helyiségeket, és a déli oldalon a bazársort lezáró két lakóházat is.
A sétát Potzner Ferenc, az engedélyezési terv felelős építész tervezője vezette. Apró észrevétel, hogy legközelebb valamilyen mobil hangosítás nem ártana (olcsó idegenvezetői szettek kaphatók), hiszen a tervezett ötven látogató (végülis nem voltunk annyian) nagyobbik része nem hallotta a halkszavú építész bizonyára érdekes előadását. Én a fotózás miatt nem is figyeltem, de volt, aki kifejezetten az infók miatt jött.
Ezt leszámítva a séta nagy élmény volt, és az időjárás is kegyes volt hozzánk.