2012. október 30., kedd

Holdudvartartás

Ha össze lehet pásszintani ilyesféleképp a szókat, nos a Holdnak az előbb olyanja volt. A fátyolon átsejlő korong hatalmas fényudvart kreált a vékony felhőrétegre vetítve, aminek a széle szivárványszerűen törte a pászmákat. De mire kijöttem a boltból a vacsorámmal, már nem. Úgy látom, máshol is volt még aznap éjjel ilyen, és másoknak sikerült lefotóznia. Bár itt Óbudán a látvány sokkal karakteresebb volt, igaz, kisebb volt az udvar.

Kislány polippal

Ma délután volt egy pillanat, amikor nagyon sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, illetve ha nálam lett volna, akkor se tudtam volna használni, mert ott nem szabad.
Az M.M. monogramú, műszaki termékeket árusító hipermarketben történt az eset, itt Óbudán, a Bécsi úton. Le kellett szaladnom írható dvd-ért, mert elfogyott. Ahogy a sorok között haladtam hátrafelé az üzletben, a központi részre hirtelen rálátva egy hihetetlen pillanat fogott meg. Megpróbálom képszerűen leírni, bár valószínűleg nem lehet szavakkal reprodukálni. Szuper-nagylátószögű téma volt, a kép háttere a teljes hipermarket fele hosszában, faltól-falig. Baloldalt nagyjából a felhalmozott lapostévék, jobbra a CD-osztály. A kép előterében hozzám közel, nagyjából középen, hangsúlyozottan kiemelve egy ötévesforma kislány állt nekem háttal, ciklámenszínű ruhában és hasonló fejpánttal, drapp harisnyában és elbűvölve nézte az ő méreteihez képest hatalmas lapostévét, amit direkt gyerek-szemmagasságban helyeztek el az áruházban. A tévé mintegy kerítése volt az újonnan létrehozott gyerekmegőrző-szerű létesítménynek a bolt közepén, ahol - mint később felderítettem - még két vagy három lapostévé nézett befelé, a játszó gyerekek felé, és mindenféle rózsaszín, neonzöld és hasonló színű, játéknak nevezett műanyag undormányok voltak benne felhalmozva.
De visszatérve a képhez, álltam a kislány mögött néhány méterrel, és néztem, ahogy megkövülten figyeli a képernyőt teljesen betöltő ronda sárga polipot valami aktuális rajzfilmben. A háttérben lévő üzlet-nagytotállal, az eladásra váró termék-hegyekkel és a gyerek magányosságával, tévén csüngésével együtt world press díjesélyes látványnak tűnt a pillanat, és kíméletlen képet festett arról a falanszter-világról, amibe egyre jobban belemasírozunk észrevétlen.
A háttérben valami genny popzene szólt minimum 90 decibellel, a monoton gépi lábdob természetellenes kiemelésével, az "ének" úgynevezett Cher-effekttel megspékelve. Arra gondoltam, hogy még egy felnőttnek is komoly agykárosodás ebben a bolthálózatban egy félórás vásárlás, vajon hogy hathat egy gyerekre, aki most tanulja a mintákat, hogyan is kell élni, viselkedni, jól érezni magunkat ebben a világban. De ebbe már nem is akartam komolyabban belegondolni, inkább gyorsan megvettem a lézerlemez-nyersanyagokat és menekülőre fogtam, hogy minél előbb kiérjek ebből a lélektelen, butító és elszomorító közegből.

Ma már úgy látszik mindenki menedzser inkább

Sajna továbbra sem találtam olyan műszerészt/esztergályost vagy mittudoménmilyen szakit, aki (pénzért) általam kitalált/megálmodott, nem túl bonyolult alkatrészeket/szerkezeteket legyártana/megalkotna. Ilyen aprósághiányok miatt egyelőre két projektem is áll... Bízom benne, hogy a Kárpát-medencéből ez a faj még nem halt ki teljesen, csak olyan sikeresen rejtőzködik, hogy se a neten, se a városban nem lehet rábukkanni.

2012. október 28., vasárnap

Padlás lesöprés

Keresgélés, rendrakás közben néha előbukkannak a múlt apró darabkái. Most ez a két jegy:



A kissé olvashatatlan dátum 1988. május 19. Bár én tizedikének olvastam először, de az öröknaptár szerint az nem csütörtökre esik. A Wikipédia szerint egyébként a Padlást 1988. január 27-én mutatták be. Itt az is elolvasható, mi köze a darabhoz Rubik Ernőnek és Müller Péternek.

2012. október 27., szombat

Csillagok, bolygók, Hold és galax' is...

Aki a csillagokat szereti, rossz helyre nem mehet... ha telepíti a Stellarium nevű ingyenes programot. Naprakész információkat kap minden, csillagászatot érintő kérdésben, feltérképezheti az égboltot, megkeresheti kedvenc bolygóit. Érdemes kipróbálni. Magyar nyelven is működik. Tán még a Kis herceget is felfedezhetjük valahol...



Hangzó tájnyelveink

Gyakran hallgatom egyik kedvenc oldalamon különböző vidékeink ízes magyar beszédét, a régi történeteket... komoly információforrás és komoly iskola annak, aki fogékony az ilyesmire.

picibácsi

újságcímlaphoz készítettem 2001-ben a Vígszínház előcsarnokában. Veronika derített egy bazi nagy derítőlappal, és az egészre kb. 5 percünk volt, mert Gábor éppen nagyon sietett valahová...



 Mellé akartam tenni azt a fotót, amit még középiskolás koromban készítettem Gáborról a Tabánban, de nem találom a negatívot. Majd akkor lesz meg szokás szerint, amikor valami mást keresek. Most is más után kutattam, amikor ez a kezembe akadt...

2012. október 26., péntek

Három dolog,

...amit a Zéletben legkevésbé szeretek.

Egggy    -  (magasan vezet)  duplapaplanra huzatot húzni
Khettő    - vasalni
Árom    - írható cédéket/dévédéket celofán csomagolásától segédeszköz nélkül megszabadítani

Minden egyebet szeretek - legalábbis ezeknél biztos jobban ***




*** (hadifogságot, uránbányát, Szibériát még nem próbáltam)

2012. október 24., szerda

Kanyarélmény

Ma a déli órákban egy megbeszélésről hazafelé jövet épp azon morfondíroztam, hogy idepöndörítem a gondolatot, miért is kell ökoparknak titulálni egy kézilabdapályányi frissen átadott zöldterületet a Clark Ádám térnél, amin keresztülhalad két falépcső, ezenkívül tartalmaz a füvön kívül három szemeteskukát és néhány padot, amikor a 41-es villamos befordult velem a Lánchíd alatti alagútba. A vezető minden bizonnyal nem lehetett hegyen született gyerek, talán az Alföldről jelentkezhetett a bébetűs közlekedéslégióba, mert - nem tudom, mi okból, ez nem derült ki - kifelé menet a kaptatón megállt a villamossal. Na ez hiba volt, de ő még nem tudta. Amíg el nem akart indulni. Viszont a villamos meg nem. Kisfőnök még egy kicsit kapartatta a kerekeket, de úgy ám, hogy egy négykerék-meghajtású Lexussal szélvédőig elásta volna magát a hóban, ahelyett, hogy kiszabadult volna, a járgánynak meg olyan hangja volt közben, mint az ütvefúrónak a betonfalban, és kezdett finoman égett szag terjengeni. No csak annyira, szolídan, mint amikor az ember negyedórát csiszol egy vastárgyat egy elég durva smirglivel. Gyerekkoromból ismert illat, eltéveszthetetlen.
Gondolom, a pilóta fejében megjelenhetett a menetrend, meg a fővesztés terhe, mert egy sprinttel, ami egy rövidtávfutónak is becsületére vált volna, a villamosban hátraszaladt a hátsó vezetőüléshez, és visszagurigázta a hernyót az alagút gyomrában úgy húsz méterrel. Majd nekilendült ismét előre, de újra csutkavillannyal kapartatta szegényt, így megint elakadt. (Én nem értem, ezeknek nincs jogosítványuk, meg nem tanultak soha fizikát?)  Na mindegy, szegény fiú rájött, hogy ezzel a pörgetős módszerrel sokkal hátrábbról tud csak lendületet venni, így ismét szaladt, ismét tolatott, és harmadjára csak felkapaszkodott Ákos borozója elé. A további két megállónyi sík egyenes szakaszt aztán már hibapont nélkül teljesítette a Batthyány térig.
Lehet, hogy át kéne kérnie magát a fogaskerekűre. Ott nincs ilyen probléma.

2012. október 21., vasárnap

Délelőtti passzió

Spontán ötlet, jó szórakozás volt délelőtt az erkélyen a növénylocsolónak használt flakon fotózása. Hogy ne legyen olyan uncsi, mint az eddigi cseppes képek, egy minden háztartásban fellelhető tárggyal kissé feldobtam a látványt. Kellékek: ásványvizes flakon, CD, makroobjektív, állvány - no meg egy kis napfény, amit színre lehet bontani. A képeken semmilyen trükk, szinezés, vagy más hasonló utómunka nincsen, ahogy a csövön bement és a kábelen kijött (A titok, hogy CCD-s gép, D70, és RAW (NEF)! Minimális kontrasztállítás, de azt minden digitális fotónál meg kell csinálni.) Fotózásnál nem sokat vacakoltam, olyan negyedórát szántam az egészre.








A különbségeket kizárólag a CD mozgatása, és a hátoldalának tükröződése, a fény színekre bontása okozta. Katinak megköszönhetem a csetrest, és hogy titokban már másodszor ültetett bele növényt (most búzát), különben, ha nem locsolnám, nem jutott volna eszembe ez az egész.  (Egyébként nem vagyok egy kertész-típus, életem második növénye.)

2012. október 18., csütörtök

Hazamegy a barátom

Bornai Tibi blogján olvasható az a néhány keserű sor, amit nemrégiben a fenti címmel tett ki a szerző. Akik zenészberkekben otthon vannak, jól tudják, kiről van szó.
Azt hiszem, valamit tényleg nem jól csinálunk... az ország már a legfanatikusabb - külhonban született - rajongóit is elveszti.
Mi pedig - egy jó zenészt, Budapest és Ferencváros pedig egy belevaló srácot, aki szeretett itt élni, lakni...

2012. október 17., szerda

tól-ig

Egy óra különbség, Kati sminkje, némi világítás, kis szétpakolás a lakásban. Tegnap este alakítottuk át Kati húgát, Erikát, hirtelen ötlettől vezérelve, szórakozásból...

2012. október 14., vasárnap

2012. október 10., szerda

Három nap tekerés

Nem tűntem el, csak vasárnaptól keddig balatoni bringatúrán voltam egy újságíró csapattal. Keszthely volt a főhadiszállás, és onnan tettünk kellemes kis kirándulásokat. Első két nap olyan 70-75 kilométereseket, harmadik nap kevesebbet, de mégis az volt a legcombosabb. Beszámoló később, meg cikk is lesz majd (máshol) belőle, addig is a képekből egy szakajtónyi ízelítő. Íme:

1. nap

2. nap

3. nap
Vízhiányos a Balcsi, mint a kiszáradt arcbőr

Badacsony felé a kapitány tart előadást




A néni nemcsak a kötőtűt....

...hanem a fényképezőgépet is jól kezelte




A csapat, mínusz én


A zalavári Makovecz Millenniumi Emlékmű


A Kányavári sziget

Pillantás a hídról

Fába szorult szamarak

A Bivalyrezervátum óvódája


Egy defekttel megúsztuk. Aki kapta: Tar Laci, a Tourinform Keszthely ügyvezető igazgatója, fő túravezetőnk



A Csillagvár








Hévíz középkori temploma


Csak három évvel volt idősebb, mint a dédnagymamám, mégsem élhette át a huszadik századot


Római katona sírja, egy rácson át lehet bekukucskálni



Első napi túravezetőnk Laci mellett, Ángyán Feri

Kora reggel a szállodai szobám ablakából