Egy referenciaanyag összeállításához keresgéltem valamit a régi anyagok között - DVD-k százain tízezernyi fotó, néhány lemez félig megdögölve, úgy kell kiimádkozni némelyikből az adatokat - és egy csomó olyasmire bukkantam már megint, amire nem is emlékeztem. Mondjuk Gallai Katival akkoriban szinte hetente fotóztunk valamit, ha másért nem, hát kedvtelésből, úgyhogy nála ez nem is csoda, ha valamelyik alkalom kiszalad a fejemből.De nem is ez a lényeg. Elnéztem Kati kezében a cuccot - gondolom valamelyik műszaki havilapunknak készült a kép - és arra gondoltam, manapság már a garázskapu-távirányítókat sem lehetne eladni ezzel a féltégla dizájnnal, pedig akkor (2001 július) ez valami csúcsbizbasznak számított.
De a Citadellán és a városon 11 év különbség még egyáltalán nem látszik meg...
Egyébként ez már digitális fotó, Magyarországon az elsők között dolgozhattam a cégünk jóvoltából egy Kodak DCS330-as tükörreflexes géppel (úgy 1999 végén kaphattuk), ami egy Nikon vázzal volt összebuherálva (a munkahelyemmel szemben lévő Népszabadságban még ezt követően több évig filmre fotóztak). A masinának hatalmas alja volt, volt vagy két kiló, mindössze hárommillió pixel felbontást tudott, de azt nagyon korrektül. Ja, és kétmillió forint volt, akkor. A legnagyobb kártyám 512 Mb-os volt hozzá, az is horribilis pénzbe került. Először egy CF-kompatibilis kis winchesterünk volt, aztán azt később felváltotta a flash memóriás Compact Flash kártya. A Kodak cég aztán a digit gépek rohamos elterjedésével befejezte ezeknek a monstrumoknak a gyártását. Én akkor nagyon sajnáltam, és sehogyse tudtam megbarátkozni az akkori Nikonok, Canonok képével, ezt a Kodakot sokáig sokkal jobbnak találtam. De ma már - mai szemmel - látom a hibáit, és az elfogultságomat is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése