2012. október 30., kedd

Kislány polippal

Ma délután volt egy pillanat, amikor nagyon sajnáltam, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, illetve ha nálam lett volna, akkor se tudtam volna használni, mert ott nem szabad.
Az M.M. monogramú, műszaki termékeket árusító hipermarketben történt az eset, itt Óbudán, a Bécsi úton. Le kellett szaladnom írható dvd-ért, mert elfogyott. Ahogy a sorok között haladtam hátrafelé az üzletben, a központi részre hirtelen rálátva egy hihetetlen pillanat fogott meg. Megpróbálom képszerűen leírni, bár valószínűleg nem lehet szavakkal reprodukálni. Szuper-nagylátószögű téma volt, a kép háttere a teljes hipermarket fele hosszában, faltól-falig. Baloldalt nagyjából a felhalmozott lapostévék, jobbra a CD-osztály. A kép előterében hozzám közel, nagyjából középen, hangsúlyozottan kiemelve egy ötévesforma kislány állt nekem háttal, ciklámenszínű ruhában és hasonló fejpánttal, drapp harisnyában és elbűvölve nézte az ő méreteihez képest hatalmas lapostévét, amit direkt gyerek-szemmagasságban helyeztek el az áruházban. A tévé mintegy kerítése volt az újonnan létrehozott gyerekmegőrző-szerű létesítménynek a bolt közepén, ahol - mint később felderítettem - még két vagy három lapostévé nézett befelé, a játszó gyerekek felé, és mindenféle rózsaszín, neonzöld és hasonló színű, játéknak nevezett műanyag undormányok voltak benne felhalmozva.
De visszatérve a képhez, álltam a kislány mögött néhány méterrel, és néztem, ahogy megkövülten figyeli a képernyőt teljesen betöltő ronda sárga polipot valami aktuális rajzfilmben. A háttérben lévő üzlet-nagytotállal, az eladásra váró termék-hegyekkel és a gyerek magányosságával, tévén csüngésével együtt world press díjesélyes látványnak tűnt a pillanat, és kíméletlen képet festett arról a falanszter-világról, amibe egyre jobban belemasírozunk észrevétlen.
A háttérben valami genny popzene szólt minimum 90 decibellel, a monoton gépi lábdob természetellenes kiemelésével, az "ének" úgynevezett Cher-effekttel megspékelve. Arra gondoltam, hogy még egy felnőttnek is komoly agykárosodás ebben a bolthálózatban egy félórás vásárlás, vajon hogy hathat egy gyerekre, aki most tanulja a mintákat, hogyan is kell élni, viselkedni, jól érezni magunkat ebben a világban. De ebbe már nem is akartam komolyabban belegondolni, inkább gyorsan megvettem a lézerlemez-nyersanyagokat és menekülőre fogtam, hogy minél előbb kiérjek ebből a lélektelen, butító és elszomorító közegből.

2 megjegyzés:

  1. OFF!

    Múltkorában olvastam egy régi Balkonban a Sugár Jánossal készült interjút,amiben nagyon szíven ütött ez a gondolata:

    "Elmesélni egy műalkotást esetleg sokkal komolyabb figyelmet, koncentrálást igényel, mint mondjuk megnézni vagy megmutatni. Az elmesélés gondolkodási folyamat, értelmezés is. Emlékszem például, hogy Károlyi Zsigának a híres, Czimra Gyulát idéző művét Lábas Zoli nekem legalább háromszor elmesélte. St.Aubynak praktikusan az egész korábbi munkásságát elbeszélésekből ismertük, Erdély sok munkáját is, de a saját elbeszéléséből. Ez egy nagyon jó műfaj. Ki lehetne próbálni ma is."

    El is kezdtem gyűjteni egy külön blogban az ilyen kép nélküli írásokat.
    Ha megengedi, beraknám ezt a "képet" ide.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm a hozzászólást, természetesen, nincs ellenemre, megtisztelő :)

    VálaszTörlés