2013. december 31., kedd

Troli

Kevesen tudják, de az első magyarországi trolibuszjáratot épp 80 éve, 1933 decemberében helyezték üzembe Óbudán, a Vörösvári út-Óbudai temető vonalon. (A végállomás a képekből ítélve a mostani EuroCenternél lévő villamos végállomásoknál lehetett... ezt valószínűsíti a mindössze 8 perces menetidő is.) 

 

A három kocsiból álló flotta 1944 szeptember 21-ig járt, történetéről bővebben itt.


(A film forrása: Filmhíradók Online)

2013. december 26., csütörtök

Nyuszi és Őz

Vácz Péter sokszoros díjnyertes animációs filmje december 25-27 között, karácsonyi ajándékként volt megtekinthető a neten. A kétdimenziós világ találkozása a harmadikkal gyerekeknek és felnőtteknek is jó szórakozás, és rengeteg kérdést is felvethet az általunk valósnak és "természetfelettinek" gondolt világ kapcsolatáról...

2013. december 25., szerda

Karácsonyi szigetelés

Ritka az a pillanat, amikor karácsony szép napján napsütéses, száraz, tavaszias időben lehet biciklizni, úgyhogy nyeregbe pattantam és körbenéztem a kedves helyeket a Margitszigeten. Meglepően sokan voltak, az emberek és kutyák létszáma kábé egy szép őszi szombatnak felelt meg.
A szobor kezéről csak az első, víztornyos verziót akartam megcsinálni, de belepofátlankodott egy varjú a képbe. Jól tette, és ha tudjuk, hogy Madách kezéről van szó, akár szimbolikus jelentéssel is felruházhatnánk a két fotót. Én nem teszem, csak megjegyzem, ebben a hónapban valahogy szerencsém van a madarakkal.
A Margit-híd alját végigsúroló naplemente pedig gyönyörűen "hozta" a tartóelemek struktúráját. Nem nagyon tudtam először eldönteni, hogy színes maradjon vagy fekete-fehér legyen az anyag, aztán a végső finomhangolásnál döntöttem el, hogy a kettő között lesz, valahol félúton.








Mára

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

2013. december 19., csütörtök

A város hűséges, öregjei hűtlenek

A régiek lassan elmennek, a város örök fiatal marad. Ködben úsznak a galambok, ablakkereten csóválják farkukat a kőkutyák, csend és zaj, régi és új mind megtalálható itt. Egy soproni esti séta, sok képpel, itt


2013. december 17., kedd

2013. december 15., vasárnap

Nyerni jó...

Gratulálunk Danics Dórának a mai győzelemhez! (Bár őszintén megvallom, egyetlen adást sem láttam soha, a korábbi szériákból sem, max a neten utólag pár percet...)
A fotók 2011. július 12-én készültek a margitszigeti Domonkos kolostornál. A kékeszöld fotón a glória már érett: a teleobjektív becsillant a belesütő naptól... :)






2013. december 13., péntek

2013. december 8., vasárnap

Megyeri kör

Már rég le akartam fotózni, de most arra bringázva végre nálam volt a gép. Nem is gondolná az ember, milyen hatalmas, és a kép közel sem adja vissza az érzést. 


Visszafelé tekerve meg Isten zseblámpáját elkaptam a Római-parton, ahogy rávilágított a lényegre. Meg az Északi összekötő hídra

Tavaszi áldozat

Egy egészen elképesztő előadás: Stravinsky idén száz éves balettzenéje, a Tavaszi áldozat 1913-as párizsi bemutatóján botrányt kavart. A ma is meghökkentően modern és felkavaró, egyben fantasztikus zene önmagában is különleges élményt nyújt, ebben a rendezésben pedig egyszerűen zseniális. Csak teljes képernyővel és lehetőleg fejhallgatóval, nagyobb hangerővel ajánlom.

2013. december 5., csütörtök

2013. december 4., szerda

Írók és legendás írógépeik

“És ha valaki elég őrültnek érzi magát az íráshoz, akkor azt tanácsolom, vágjon bele. Köpje szemen a napot, ütögesse a billentyűket, ez a legjobb létező őrület. A századoknak segítségre van szükségük. A földlakók fényért, hazárdjátékért és nevetésért kiáltanak. Add nekik oda. Akad elég szó mindannyiunknak.”


Az írókról és csodaklassz írógépeikről bővebben a vs.hu hírportálon

Ösztöndíjprogram a Snétberger Alapítványnál

A felhívásra 12-18 év közötti, zeneileg tehetséges, de hátrányos helyzetű, társadalmi kirekesztettségben és szegénységben élő, elsősorban roma gyerekek jelentkezését várják.
A projekt célja olyan speciális nevelési-oktatási programmal kiegészíteni a Snétberger Alapítvány zenei képzését, amely lehetővé teszi, hogy a hátrányos helyzetű roma gyerekek sikeresen befejezzék iskolai tanulmányaikat, továbbtanuljanak, vagy önálló pályát kezdjenek.

A Snétberger Központ diákjai (fotó: Melczer Zsolt)
A Snétberger Központ diákjai (fotó: Melczer Zsolt)
Az ösztöndíjat kizárólag természetbeni juttatásként, kétszer 12 hónapig folyósítják. Így az 50+50 ösztöndíjas az éves ciklus alatt részt vehet három, egyenként 3-3, illetve 6 hetes intenzív bentlakásos táborban Felsőörsön, illetve 25 hétvégi kurzuson, Budapesten. A program tartalmaz készségfejlesztő órákat és előadásokat, angol/német nyelvi kurzust, és pályaorientációs tréninget. Ezeket keretbe fogja a 12 hónapos mentori kísérés. A tanulmányi elemeket rendszeres nyilvános fellépések, és szabadidős-kulturális programok egészítik ki.
További részletek az ösztöndíjprogrammal kapcsolatban a Snétberger Alapítvány honlapján érhetők el.

(forrás: fidelio.hu)

2013. december 2., hétfő

Jarre bácsi megmutatja...

...egyáltalán nem filléres emlékeit és a belőlük 1976-ban kicsiholt hangokat.
Nekem nem világom, de elismerem értékeit. Hallgassa, aki szereti :)
Jean Michell Jarre-ról készített tinédzser korú fotóim itt.

2013. december 1., vasárnap

Égbolt nyitvatartás

Épp ez látszik jelenleg (hajnali negyed 4), ha kinézek az ablakon. A Sirius és a Jupiter nagyon fényes.


kiegészítés, 17.10.:
Az égbolton egyetlen nagyon fényes pont van, és semmi más nem látszik: a Vénusz, jobbra az EuroCenter fölött :)


2013. november 26., kedd

Babits 130

A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be
        az égi flanellba:
az Isten a földet hóba és ködökbe
        puhán becsavarta,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját,
        amit az ember nem
irtott ki még, s amik a bús tavaszt várják
        szabadon vagy kertben.

Milyen szép lehet most ottkünn a mezőkön
        elveszni nyomtalan;
bújdosni, mint aki maga van a földön,
        az Ürben maga van
s minden lépésénél mögötte, úgy tetszik,
        elsüllyed a parlag,
és a szomszéd falu semmivel se messzibb,
        mint a szomszéd csillag.

Ott még felröpülne különös madaram
        a fényködös égig.
Csak itt olyan alélt és mozdulattalan,
        hogy tán holtnak vélik.
Pedig él: egész nap csirreg a fülembe,
        dalt töredez halkan;
elkezdi, s elhagyja... dalainak selyme
        rongy az utcazajban.

Ó szegény madárhang! hogy leng száll és szakad
        minden kis szellőre!
s hogy riad, hogy némul, ha rákezdi a vad
        gondok kereplője!
Ki kötötte ezt a kereplőt nyakamba,
        mint a poklosoknak,
hogy ezer arc közt is vakon, mint a bamba,
        s egyedül, bolyogjak?

2013. november 25., hétfő

Másik Magyarország

"Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetőséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország című film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról. Nagy Dénes filmje."
(A film sajnos már nem elérhető a neten, legalábbis ott nem, ahol én láttam.)

A harmadik emeleten

Óh micsoda reggel! Szemem semmit se lát
a négyszögü ablak szürke tábláin át.
      Ólomlemezekkel
vannak beszögezve; s azt hiszem, talán itt
csak vidám kedélyed világa világít -
      óh micsoda reggel!

Jó így lakni, édes, magoson, magoson
mikor ragyog a kék, tavaszon, tavaszon
      s mint sziget az égben,
horgonyzó léghajó szőnyeges lakásunk
és kívülről csupán egy-egy fecskét látunk
      suhanni a kékben.

De még jobb, de még jobb - mikor nincs más világ,
csupán az emberé, s szemünk fecskét se lát -
      ilyen szürke télen,
mikor nincs más világ, csupán az emberé,
akkor még jobb, édes, ki se látni belé
      s lenn tudni azt mélyen.

Ez a mi nagy próbánk: kínjait érezni
s köztük ős, szent, vidám magvakat őrizni
      - simítsd hozzám orcád! -
Látod, hősen, tisztán, s boldogan maradtunk,
előttünk köd, mögöttünk köd, és alattunk
      egy elsüllyedt ország.

2013. november 21., csütörtök

Marcello

"...Énhozzám Garibaldi áll hozzám a legközelebb, mert két világ hőse, és így Olaszországnak most nem kell többet röstelni magát, ha Amerikába megy.
Én tudom mit csinált Garibaldi: elindult Quartóból a Volturnóig  (Garibaldi csapata a Genova melletti Quartóból indult, s missziójukat – némiképp elnagyolva – a Volturno folyónál – Nápoly közelében folyik a tengerbe – fejezték be – szerk.),  de nem abból a Quartóból, amelyik Nápolyhoz közel van, hanem egy másik Quartóból, amelyik messzebb van.
Úgy csinálta, mintha a nagy olasz kerékpárversenyen volna, amig meg nem érkezett Marsalába. Marsalába otvoltak a nápolyi és szicíliai kettős királyságba lakó burbonok, és megverte őket.
1000-ren voltak. GARIBALDISTÁKNAK nevezték őket.
1000-ren voltak.
Tiszta pirosban jártak, mind a Liverpul.
Aztán mentek, mentek föl Calabriába. Calabriába másik burbonokkal találkoztak. És leverték őket. És mentek tovább fölfelé. Ment, ment, ment, elértek Nápolyba, pont oda, ahol otvolt mind az összes nápolyi burbon. Na ahogy meglátták, futottak ám előle, futottak Gaetába, Ischiára, Frattamaggioréba, ki merre látott. A király erre az alvilági huligánokat hivta segítségül, de a huligánok amikor kiszabadultak a börtönből csak még jobban fölnyomták Garibaldit és ráadásul huligánabbak lettek mind azelőtt.
Amikor Garibaldi Olaszország királya lett, az 1000-rekből tetszés szerint: hercegeket, lovagokat, képvisellőket csinált. Akik rosszul lőttek, azokból nem tudom mit csinált, talán hordárokat..."

Meghalt Marcello D'Orta

2013. november 20., szerda

Angelstrasse 26

Az embert mindig akkor találja meg fényével egy új irányt mutató csillag, amikor a legkevésbé sem számít rá... például egy álmos novemberi délutánon, az otthontól távol...

2013. november 19., kedd

Kremski

A legszebb dolgok a világon általában egyszerűek. Nem hivalkodóak, nem szólnak mindenkihez, csak aki rájuk talál. És talán kiváltság is rájuk találni.

2013. november 17., vasárnap

Ezer alakban

"Leejtett szemüveg szilánkjában
Novembert ölelő félhomályban
Égre mutató kiszáradt ágban
Szavakat rejtő némaságban

Gazdátlan kutyák tekintetében
Síró ablakot ringató szélben
Könyvembe préselt naplementében
Biciklin bolyongó csengetésben

Ahogy az időn átrohantam
Elkísértél ezer alakban
Amikor majdnem magam maradtam
Visszatértél ezer alakban

Behunyt szememen átsütő napban
Virrasztó csendet vigyázó falban
Egymásba fonódó félszavakban
Titokban intő kézmozdulatban

Amikor majdnem, majdnem feladtam
Velem voltál ezer alakban
A reményt már-már veszni hagytam
S megtaláltalak önmagamban"

                                               (Dusán)

Óbánya, Mecsek - 2008. november 24.

2013. november 14., csütörtök

Egy előszóból

A klasszikus kor a költészet által emelte fel az embert. A héber az erkölcsi törvénnyel ismerteté meg. A jézusi tan a szeretet vallásával váltotta meg. Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőítés – ez az ismeret.
Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az Isten!”, leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: „Én vagyok az ember!

Az anya

Osztálytársaim - becenevükön Méri és Asza - a Gömb utcai Közgazdasági szakközépiskola negyedikeseiként, 1978 novemberében. Aszával 1979 nyara óta nem találkoztam...


(A Gömb és Csata utca sarkán álló iskola már régen nem tölti be ezt a funkciót. Az utcát 1976-tól átmenetileg Kruzslák Bélának hívták, aztán később visszakapta eredeti nevét.)

Update: ma jártam arra, (véletlenül pont ugyanennél a kereszteződésnél van a kerékpárszervíz), és lefotóztam az épületet. Ahogy elnéztem a feliratokból, most általános iskolaként működik.


2013. november 13., szerda

déjàvunochmal

Már többször előfordult, hogy későbbi élményeket előre átéltem gondolatban. Erre a legfrissebb példa: tegnap a hipermarketben átfutott rajtam a gondolat, vajon mit is keresnek itt a főváros közepén helyes kis zöld műanyag csirkeitatók. Közelebb érve láttam, hogy azok bizony karácsonyfatalpak. 
Persze jót nevettem magamban, gondoltam, ha felérek, ide is írom ezt az élményt. De aztán el is felejtettem.


Ma véletlenül akadtam egy régi, jelenleg brüsszelben élő ismerősöm, egy táncművész lány oldalán erre a fotóra - amin egy zöld csirkeitató látható. Műanyagból, természetesen...

2013. november 12., kedd

Hegytetőn

Fürteinket a magas égbe mártjuk
s a csillagok egész közelre jönnek,

mint színésznők egy nagy fekete bársony
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.

Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.

Az Ég közepén állunk, életünket
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.

Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink?
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.

Milyen világba, micsoda jövőkbe
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?

Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban,
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.

Tűz és levegő utazik hajónkkal:
jer, fagyos ür! jertek, hideg eónok!

2013. november 10., vasárnap

maiTolle

"...Az igazi kapcsolatban nincs semmiféle akarás, csak a másik személy felé áramló, nyílt, élénk figyelem. Ez az éber figyelem a jelenlét. Ez a hiteles kapcsolat előfeltétele. Az ego vagy akar valamit az illetőtől; vagy ha úgy véli, hogy semmit sem kaphat a másiktól, akkor a totális közömbösség állapotába merül: nem törődik veled. Ezért az egós kapcsolatok három meghatározó állapota: az akarás, a meghiúsult akarás (harag, sértettség, hibáztatás, panaszkodás) és a közömbösség..."

Az időhöz

Vén, szárnyas isten, aki egy-burokban
ikre voltál a napnak s csillagoknak,
a dolgok hullnak, kelnek, csillapodnak
röptöd sodrán, mely erre-arra hussan.

Fájó szivem ezer bánatba rokkan,
de száz tövisén elmém csak latolgat,
s egyet se ránt ki. Végső vígaszomnak
Te maradtál csak, senki más. Te jobban

tudod, mint rántsd ki gondom gyökerestül,
sebem kikend, s a gazt tépd emberül,
király tornácán ha mi megterem –

az igazságot tűz-vízen keresztül
napfényre hozd, és kendőzetlenül
felmutassad, észvesztőn, meztelen.

                                                               Torquato Tasso (1544-1595)
                                                                                                         Rónai Mihály András fordítása

2013. november 6., szerda

Nikon Df

Tegnap a Nikon bejelentette a Df típusú, retró formavilágú fényképezőgépét, ami el is hozza a múltat, meg nem is, hiszen belsejében korszerű digitális technológia lapul. Az indulatok összecsaptak a fórumokon, természetesen olyanok szídják a leghangosabban, akik még sohasem tartottak igazi Nikont a kezükben. Az én első Nikonom 1992-ben készült, szervízt még nem látott és ma is szinte olyan, mint az új, igaz vigyáztam is rá. De már ez is (F801) egy elektronikával, automatikával bőségesen ellátott gép volt. Az igazán véresszájú Nikonosok már akkor is FM-sorozatú gépekkel nyomultak, amit áramforrás nélkül is lehetett használni (csak a fénymérés ment egy gombelemmel), így akár az Északi-sarkon is megállta a helyét. De ebből a sorozatból is 2001-ben adták ki az utolsó változatot. 2001 áprilisában fotóztam ezt a tesztpéldányt az újság részére. 


Na elvileg ennek a gépnek az utódja a most megjelent Nikon Df.

2013. november 5., kedd

2013. november 4., hétfő

Hírpárok

Szerkesztők, képszerkesztők tudják, hogy a jól összeválogatott fotók, képpárok erősíthetik egymást, míg a szerencsétlenül összerakottak gyengíthetik az adott cikket. Arról még nem olvastam, vizsgálták-e már, hogy az egymás mellé/alá helyezett hírek milyen hatással vannak egymásra, de a teljes oldalból kiollózva ezek lehetnek akár viccesek is. Íme két ilyen hírpár az elmúlt hetek terméséből...


2013. november 3., vasárnap

Troublant Bolero

A Tisztviselőtelep temploma

 Mai (azaz már tegnapi) képek a Tisztviselőtelep "Magyarok Nagyasszonya" templomáról a Rudolf koronahercegről elnevezett Rezső téren. Rudolf I. Ferenc József magyar király és Erzsébet királyné tragikus sorsú fia, aki máig tisztázatlan halálnak okán egyben az első médiasztárok egyike is volt. A dombormű annak a két stációnak egy részlete, amit a kommunista rezsim által 1971-ben felrobbantott Golgota téri kápolna mellől sikerült megmenteni és áthozni ide. A Rezső téri templomot egyébként 1931-ben szentelték fel.



Itt megnézhető egy nagyfelbontású panoráma is.









A kupola két fotón eltérő árnyalata a fekete-fehér szűrőzés eredménye. Az egyik filter a zöldet sötétebbnek, a másik világosabb tónusúnak láttatja...