Hogy mennyi mindent lehet csinálni itt a betondzsungelben is, amiről úgy gondolnánk, hogy csak a falvakban képzelhető el, azt az alábbi kis történet is bizonyítja:
A szomszéd bácsival és feleségével találkoztam a liftnél (Zsámbok környékiek származásilag), hatalmas szatyrokban cipelték a piacról a káposztát. Szóba elegyedtünk, kiderült, hogy savanyításhoz viszik, merthogy a gyorsérlelésű piacinak se íze, se bűze. (Állítólag gyorsérleléssel sokkal kevesebbet veszít a káposzta a súlyából, ezért éri meg.)
Aztán áthívtak megmutatni, hogy csinálják. Hagyományos állványos falusi káposztagyaluval gyalulták le a nyersanyagot (egy óra múlva csöngetett a néni, hogy nézzem meg, akkor már készen volt a kb. 40 kiló). Aztán rétegenként pakolták bele egy műanyag hordóba (állítólag a fahordós az még jobb), maréknyi sót, durvára darált borsot, 2-3 apró, de egészben hagyott pirospaprikát, meg még nem tudom milyen fűszereket tettek bele soronként, majd az egészet egy falappal és kővel lepréselték a konyhában.
Amikor elkezd forrni (habzik a teteje), akkor azt le kell róla szedni. Állítólag három hét alatt elkészül a konyhában, a radiátor mellett. Kíváncsi leszek a végeredményre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése