Tóth Árpád gyönyörű műfordítása jutott eszembe, ahogy kinéztem az előbb az ablakon:
Ôsz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.
Nem kellett volna kicsit vidámabban indítani, kedves Március?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése