2013. április 30., kedd

Emerson Bartókot feldolgoz'

Milyen szerencse, hogy BB *** rosszindulatú ***  fia (volt szerencsém személyesen ismerni gyerekkoromból, isten nyugosztalja) ezt a felvételt nem tudta betiltatni, mert idáig nem ért el a keze a tizenegyedik kerületből. De a debreceni Panta Rhei hasonló stílusú, Bartók-feldolgozás lemezét bezúzatta 1977 körül.
Egyébként ma már a neten is meghallgatók ezek a felvételek. 



(A csillagok helyéről kivettem két, eredetileg betoldott erőteljes jelzőt, de nem azért mert a véleményem változott volna, csak a blog tisztasága miatt)

2013. április 25., csütörtök

Tényleg láthatatlan

Sajnos néhány bejegyzésemnél megszüntették a YT-fiókot, így frissítenem kell. Így járt "A láthatatlan történet" is, ami így tényleg láthatatlanná és meghallgathatatlanná vált, cserébe egy másik részlet ugyanebből a műből. Hallgatás helyett olvasni kell, így nem élvezhetjük Rátóti Zoltán élvezetes előadását. Azt még meg kell keresnem, hogy "A hatodik faj" címet melyik résznek adtam anno...

2013. április 24., szerda

Boggie

Legutóbb a smooth-jazz verseny díjkiosztója után (ahol különben másodikok lettünk a "Fura, hogy itt voltál" című dallal) ők koncerteztek. Most megjelent a lemez. Két dal itt, a többi (pl. werkfilm a stúdióból és egy párizsi teltházas koncertről) Csemer Boglárka csatornáján.
 


2013. április 22., hétfő

A Föld keresztje

Zsáka, 2013. április 20-22.


A Föld napjának hivatalos ünneplése helyett legjobb eltölteni egy hétvégét valahol természetközelben. Így tettem én is, nem célzottan, csak egyszerűen éreztem, ha most nem szakadok ki a megszokott környezetemből kicsit, akkor nem nagyon tudok továbblépni... és tényleg igaz, két és fél nap gyakorlatilag ki tudja söpörni az egész tél fáradtságát, kételyeit, rosszkedvét.

Zsákára indultam, ahol legutóbb 2011 húsvét előtti szombatján (ami történetesen szinte napra pontosan erre a hétvégére esett, április 23-ára) voltam, bringatúra közben átutazóban, egy éjszakát ott töltve. A mostani kirándulást nem nevezném bicikilitúrának, hiszen a három nap alatt mindössze 73 kilométert tekertem, az Óbuda-Nyugati, Nyugati-Óbuda távot is beleértve. Ez egy könnyed napi túra, mondjuk egy Túristvándi-Tákos-Csaroda-Túristvándi retúr
De még ennyi se lett volna, ha második este nem gyötör a kínzó éhség - és mivel Zsákán és környékén hétvégén gyakorlatilag nem lehet táplálékhoz jutni (közértféle reggel 11-ig ugyan nyitva van, de meleg étel sehol), így Berettyóújfalu határáig kellett visszatekernem a Jani csárdába. Igaz, az őzpörkölt megérte a 10 kilométeres ellenszélben pedálozást, majd ugyanennyit vissza dupla sebességgel hátszélben. (A 47-es út pár éve már nem megy át Furtán és Zsákán, megépítették az elkerülő szakaszt. Bringások, vigyázat, el KELL menni balra Furta felé a régi útra, mert az új szakaszon tilos biciklizni!)
Közben (a három nap alatt) elképesztő mennyiségű információt csipegettem fel itt-ott (helyi kocsma, önkormányzati dolgozó, kerítésnél megállások, helyi lakosokkal beszélgetés shátöbbi), és valamivel kedvezőbb kép alakult ki a faluról, mint két éve. Az akkori benyomás nagyon szomorú volt - most úgy éreztem, valahogy mégis lüktet a mélyben valami, meg akar ez a falu újulni, kedvező törekvések látszanak egy csomó helyen. No nem az átkeresztelt utcanevekre gondolok - húsz év után ide is, és a szomszédos Furtára is elért a rendszerváltás szele - hanem arra, hogy látszik, próbálnak törődni az idősekkel, igyekeznek egybetartani a közösséget. Első este a főtéren gyülekező emberek pont egy néptánccal induló rendezvényre érkeztek, ami a szemközti étteremben (erre az alkalomra kivételesen kinyitott) folytatódott. Ez is egy jótékonysági megmozdulás volt, valamilyen nemes dologra gyűjtöttek, talán az iskolának, elfelejtettem...

A kocsmában némileg felnagyítva, kiszínezve hallottam olyan történetet (az öreg ortodox papot, Mundruczó Kornél bácsit egy román bérgyilkos akarta eltenni láb alól, aki menetrendszerű Volán-járattal érkezett, majd miután kikotyogta szándékát a kocsmában, a mesélő majdnem kiszorította belőle a szuszt), amiről másnap kiderült, hogy van valóságalapja. Persze gyilkossági kísérletről szó sem volt (vagy az önkormányzati hölgy nem tudott róla), mindössze az idős papot ki akarták túrni hivatalából valaki javára, ami sikerült is. Az új pap azonban csak rövid ideig szolgálta a közösséget, mert nyomtalanul eltűnt. Sajnos a kegytárgyakkal együtt, aminek a mai napig nem bukkantak a nyomára.
Az őt követő új pap viszont javára válik a falunak: már két ízben rendezett nyáron ikonfestő tábort a kicsiknek (ikonfestő művész az illető), amiből állandó kiállítást rendeztek a helyi kastélyban. Elképesztően ügyes gyerekek is vannak köztük, van aki csak második általánosba jár(t), a többség olyan hatodik osztályos. 
A kastélyban egyébként egy Madarász Gyula állandó tárlat (zsákai születésű debreceni festőművész) és egy bábkiállítás is található. 

Hazafelé a Föld napján - a sok, mélyrepülésben elhúzó gólya mellett - láttam ürgét, nyuszit (már a vonatból), és hangfelvételt is készítettem a szállásom kertjében a vidáman daloló madárseregről is. Végre tényleg eljött a tavasz. 
Berettyóújfalu felé félúton egy fakereszt állt az út szélétől pár méterre, egy vízben álló nádasban. (Az egyébként erősen szikes talajt elég sok helyen váltották a belvízes részek, a gólyák nagy örömére.) Gondolataim a hosszú, egyenes szakaszon elkezdtek pörögni. 

És arra jutottam, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Talán a Földnek is. És ez pont mi, Emberiség vagyunk.


Nem ufó, csak becsillant...



Épp íjászkodtak a kertben








Az ikonfestő táborban készült

A bábkiállítás minden darabját használták előadásokon




Két, egymástól homlokegyenest különböző Gyula a vendégkönyvből

Utóbbi barátai már sarokba állítva



Tizenöt lány, egy fiú


Háttérben az önkormányzati épület a Főtéren


Mentő is volt, mint egy focimeccsen

Ők már profik


Pörgős volt a buli

Az ortodox templomocska

Nagyapa régi patikája helyén, ami kb. 1965-ig állt itt

Az "új" gyógyszertárat azóta megint felújították, kapott egy kis előtetőt

Berettyóújfalu határában


Hazafelé a Nyugatiból rájöttem, hogy mennyire jó dolgom van nekem itt a városban. Vonz ez a falusi romantika mindig - de csak két napig...

2013. április 19., péntek

Nagyon dolgoz' :)

Kati megkért, hogy vegyek ki pár képet a tavalyi január végén Gyulán forgatott wellness-videóból. Van közte olyan is, ami a végleges filmbe nem került. Ez volt megismerkedésünk napja, íme:




















A kislányt egyébként Bodzának hívják.

2013. április 18., csütörtök

ez kész!

elképesztő módon fejlődik a kiscsaj - már most, huszas évei elején úgy zongorázik, mint Corea - és még sokáig felfelé a felfelé



és a másik két tag se jancsiszeg a sublót mélyén...

2013. április 16., kedd

Akadémia kívül-belül

A Hang világnapján rendezett esemény nagyon klassz volt. Sok zene (kórusok), három érdekfeszítő előadás, és még a közönség is énekelt a végén, egy felemelő zárást produkálva. Sokat nem fotóztam, viszont felvettem az anyagot. Az MTA dísztermében meglepően jó az akusztika. Én már kevésbé voltam ügyes a hangfelvételnél, de a kedvezőtlen körülmények is jócskán közrejátszottak ebben. A bevezetőről készítettem egy kis filmet, mert tetszettek a gondolatok, pár hanghiba becsúszott ugyan, de ennek ellenére vágatlanul adom közre a Magyar Tudományos Akadémia elnökének szavait. Itt megnézhető-meghallgató.


Libera

De aki emberi hangokkal szeretne ünnepelni (és türelme is van, nem csak az egérrel ugrál a felvételben), annak egy kis Libera, ami ténylegesen kötődik a mai naphoz.



A Hang világnapján

Már jó pár napja elhatároztam, hogy a Hang világnapján ezt az ismert Grieg-darabot fogom fellőni (dacára annak, hogy inkább az emberi hang, amire a figyelmet irányítani akarják), de egyszerűen alig találtam használható verziót a Csövön. Amelyik jó volt zeneileg, az mind vállalhatatlanul gagyi hattyús-cseresznyevirágos-skandinávnaplementés amatőr diavetítésekkel volt megspékelve, ordenáré, neonszínes feliratokkal, csak kínaipiacokon létező betűtípusokkal. Hát inkább választottam egyet, ami zeneileg is elfogadható, és az élő előadás varázsa is megvan benne. Jó reggelt! :)



2013. április 15., hétfő

Zsáka, két éve

A két évvel ezelőtti, húsvéti bringatúráról már írtam, de csak érintőlegesen. Még nem volt blogom, amikor az illusztris esemény történt, tehát csak utólag került be, dokumentációs jelleggel. A fotók nagy része meg azóta is csak lappang. Pár napja (Kati és Panka útjai kapcsán, egyszerre voltak ugyanaznap Nagyváradon véletlenül, Panka átutazóban Székelykeresztúrra, Kati meg egy kozmetikai előadást tartani) elővettem az anyagot, és a nagyváradi képekből már fel is tettem egy csokrot. Most a zsákai fotók következnek. Itt töltöttem az első éjszakát, amikor Püspökladány felől megérkeztem bringával, és innen indultam másnap (a húsvét vasárnapi istentisztelet után) tovább Furtára, Komádiba, majd Biharkeresztesen volt a második napi szállás. Ezután került sor a húsvét hétfői nagyváradi átruccanásra, majd vissza Biharkeresztesre, és onnan vonattal haza.
De térjünk vissza Zsákára, képekben. A megérkezéskor már kora este volt, de mire a szállás kulcsát előkerítettem az önkormányzati alkalmazottól, már csak arra volt idő (és fény) hogy gyorsan készítsek pár fotót a kastélyról, ami régen iskola volt, és most könyvtárként üzemel:















A falu sziluettje röviddel ezután:


Egy kis látogatás a helyi vendéglátóipari egységben, a helyiekkel beszélgetés húsvét szombat este. A kocsma korhatár nélkül népszerű, a kisgyerektől a tinédzsereken keresztül a meglett korú népekig mindenki által látogatott. Nyerőgépek azóta már nyilván nincsenek.

Érdemes összehasonlítani a képet a színház előtt üldögélő, jóval idősebb nagyváradi öregekkel






A szállás az önkormányzat kezelésében lévő vendégházban volt, az ára nem vert földhöz. Más lehetőség szerintem nincs is a faluban, a képek természetesen már másnap reggel készültek.















Nagyapa patikája. Illetve ez már nem az övé volt, hanem az államosított komádi gyógyszertár helyett ezt kapta meg a család. Nemcsak dolgozni kapták, hanem a ház egyben lakás is volt, hátul udvarral, akkor korszerű melléképületekkel. Ha jól emlékszem, három udvari kamra volt, az egyikben a tüzelőt tartották, a másikban a gyógyszertári kellékeket (üvegek, dugók stb.) ezenkívül volt egy beton szeméttároló, aminek a tetején is volt egy fém csapóajtó, ezért új korában kiválóan lehetett benne bújócskázni. Nagyapáéknak ez a hatvanas évek közepén átadott épület már a második gyógyszertáruk volt, az elsőre alig emlékszem, 1951 és 1965 között egy régi házikóban volt, kicsit beljebb a falu központjához. Az új gyógyszertár átadása után lebontották.



Ezen a környéken Trianon sokkal jobban fájt az embereknek, hiszen a közeli nagyvárosok mind "odaátra kerültek", mint ahogy egész Bihar-vármegye jelentős része is. Bár az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés pár évre visszacsatolta a vidéket (ezért járhatott többek között apukám Nagyváradra általános iskolába) , de a II. világháborút követően végleg elszakadt a terület Magyarországtól. A határmenti települések manapság meglehetősen szomorú képet mutatnak, halott vidéknek tűnnek. Se munka, se élet, se remény.




Nagyváradra áttekerve valahogy minden másnak tűnt. Az emberek vidámak, jólöltözöttek, kulturált környezetben, emberi módon élnek.