Pastel Piano: A Föld keresztje

Zsáka, 2013. április 20-22.

A Föld napjának hivatalos ünneplése helyett legjobb eltölteni egy hétvégét valahol természetközelben. Így tettem én is, nem célzottan, csak egyszerűen éreztem, ha most nem szakadok ki a megszokott környezetemből kicsit, akkor nem nagyon tudok továbblépni... és tényleg igaz, két és fél nap gyakorlatilag ki tudja söpörni az egész tél fáradtságát, kételyeit, rosszkedvét.

Zsákára indultam, ahol legutóbb 2011 húsvét előtti szombatján (ami történetesen szinte napra pontosan erre a hétvégére esett, április 23-ára) voltam, bringatúra közben átutazóban, egy éjszakát ott töltve. A mostani kirándulást nem nevezném bicikilitúrának, hiszen a három nap alatt mindössze 73 kilométert tekertem, az Óbuda-Nyugati, Nyugati-Óbuda távot is beleértve. Ez egy könnyed napi túra, mondjuk egy Túristvándi-Tákos-Csaroda-Túristvándi retúr.
De még ennyi se lett volna, ha második este nem gyötör a kínzó éhség - és mivel Zsákán és környékén hétvégén gyakorlatilag nem lehet táplálékhoz jutni (közértféle reggel 11-ig ugyan nyitva van, de meleg étel sehol), így Berettyóújfalu határáig kellett visszatekernem a Jani csárdába. Igaz, az őzpörkölt megérte a 10 kilométeres ellenszélben pedálozást, majd ugyanennyit vissza dupla sebességgel hátszélben. (A 47-es út pár éve már nem megy át Furtán és Zsákán, megépítették az elkerülő szakaszt. Bringások, vigyázat, el KELL menni balra Furta felé a régi útra, mert az új szakaszon tilos biciklizni!)
Közben (a három nap alatt) elképesztő mennyiségű információt csipegettem fel itt-ott (helyi kocsma, önkormányzati dolgozó, kerítésnél megállások, helyi lakosokkal beszélgetés shátöbbi), és valamivel kedvezőbb kép alakult ki a faluról, mint két éve. Az akkori benyomás nagyon szomorú volt - most úgy éreztem, valahogy mégis lüktet a mélyben valami, meg akar ez a falu újulni, kedvező törekvések látszanak egy csomó helyen. No nem az átkeresztelt utcanevekre gondolok - húsz év után ide is, és a szomszédos Furtára is elért a rendszerváltás szele - hanem arra, hogy látszik, próbálnak törődni az idősekkel, igyekeznek egybetartani a közösséget. Első este a főtéren gyülekező emberek pont egy néptánccal induló rendezvényre érkeztek, ami a szemközti étteremben (erre az alkalomra kivételesen kinyitott) folytatódott. Ez is egy jótékonysági megmozdulás volt, valamilyen nemes dologra gyűjtöttek, talán az iskolának, elfelejtettem...

A kocsmában némileg felnagyítva, kiszínezve hallottam olyan történetet (az öreg ortodox papot, Mundruczó Kornél bácsit egy román bérgyilkos akarta eltenni láb alól, aki menetrendszerű Volán-járattal érkezett, majd miután kikotyogta szándékát a kocsmában, a mesélő majdnem kiszorította belőle a szuszt), amiről másnap kiderült, hogy van valóságalapja. Persze gyilkossági kísérletről szó sem volt (vagy az önkormányzati hölgy nem tudott róla), mindössze az idős papot ki akarták túrni hivatalából valaki javára, ami sikerült is. Az új pap azonban csak rövid ideig szolgálta a közösséget, mert nyomtalanul eltűnt. Sajnos a kegytárgyakkal együtt, aminek a mai napig nem bukkantak a nyomára.
Az őt követő új pap viszont javára válik a falunak: már két ízben rendezett nyáron ikonfestő tábort a kicsiknek (ikonfestő művész az illető), amiből állandó kiállítást rendeztek a helyi kastélyban. Elképesztően ügyes gyerekek is vannak köztük, van aki csak második általánosba jár(t), a többség olyan hatodik osztályos.
A kastélyban egyébként egy Madarász Gyula állandó tárlat (zsákai születésű debreceni festőművész) és egy bábkiállítás is található.

Hazafelé a Föld napján - a sok, mélyrepülésben elhúzó gólya mellett - láttam ürgét, nyuszit (már a vonatból), és hangfelvételt is készítettem a szállásom kertjében a vidáman daloló madárseregről is. Végre tényleg eljött a tavasz.
Berettyóújfalu felé félúton egy fakereszt állt az út szélétől pár méterre, egy vízben álló nádasban. (Az egyébként erősen szikes talajt elég sok helyen váltották a belvízes részek, a gólyák nagy örömére.) Gondolataim a hosszú, egyenes szakaszon elkezdtek pörögni.

És arra jutottam, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Talán a Földnek is. És ez pont mi, Emberiség vagyunk.