Van még ilyen?

Gyuláról érkezett ma az üdvözlőlap (magyarpostaerejeteljében), és mosolyt csalt az arcomra. Jó, hogy vannak még ilyen emberek, akik gondolnak erre, én azt hittem, a képeslap műfaja már nem is létezik.

Amikor a lifttel jöttem felfelé, arra gondoltam, hogy az emberiség ugyanolyan gyorsan éli fel az évtízezredek alatt felhalmozott illemszabály-rendszereket, empátiát, együttérzést, sőt, gyorsabban, mint az évmilliók alatt képződött olajkincset, szénvagyont.