Zsáka, két éve

A két évvel ezelőtti, húsvéti bringatúráról már írtam, de csak érintőlegesen. Még nem volt blogom, amikor az illusztris esemény történt, tehát csak utólag került be, dokumentációs jelleggel. A fotók nagy része meg azóta is csak lappang. Pár napja (Kati és Panka útjai kapcsán, egyszerre voltak ugyanaznap Nagyváradon véletlenül, Panka átutazóban Székelykeresztúrra, Kati meg egy kozmetikai előadást tartani) elővettem az anyagot, és a nagyváradi képekből már fel is tettem egy csokrot. Most a zsákai fotók következnek. Itt töltöttem az első éjszakát, amikor Püspökladány felől megérkeztem bringával, és innen indultam másnap (a húsvét vasárnapi istentisztelet után) tovább Furtára, Komádiba, majd Biharkeresztesen volt a második napi szállás. Ezután került sor a húsvét hétfői nagyváradi átruccanásra, majd vissza Biharkeresztesre, és onnan vonattal haza.
De térjünk vissza Zsákára, képekben. A megérkezéskor már kora este volt, de mire a szállás kulcsát előkerítettem az önkormányzati alkalmazottól, már csak arra volt idő (és fény) hogy gyorsan készítsek pár fotót a kastélyról, ami régen iskola volt, és most könyvtárként üzemel:

A falu sziluettje röviddel ezután:

Egy kis látogatás a helyi vendéglátóipari egységben, a helyiekkel beszélgetés húsvét szombat este. A kocsma korhatár nélkül népszerű, a kisgyerektől a tinédzsereken keresztül a meglett korú népekig mindenki által látogatott. Nyerőgépek azóta már nyilván nincsenek.

Érdemes összehasonlítani a képet a színház előtt üldögélő, jóval idősebb nagyváradi öregekkel

A szállás az önkormányzat kezelésében lévő vendégházban volt, az ára nem vert földhöz. Más lehetőség szerintem nincs is a faluban, a képek természetesen már másnap reggel készültek.

Nagyapa patikája. Illetve ez már nem az övé volt, hanem az államosított komádi gyógyszertár helyett ezt kapta meg a család. Nemcsak dolgozni kapták, hanem a ház egyben lakás is volt, hátul udvarral, akkor korszerű melléképületekkel. Ha jól emlékszem, három udvari kamra volt, az egyikben a tüzelőt tartották, a másikban a gyógyszertári kellékeket (üvegek, dugók stb.) ezenkívül volt egy beton szeméttároló, aminek a tetején is volt egy fém csapóajtó, ezért új korában kiválóan lehetett benne bújócskázni. Nagyapáéknak ez a hatvanas évek közepén átadott épület már a második gyógyszertáruk volt, az elsőre alig emlékszem, 1951 és 1965 között egy régi házikóban volt, kicsit beljebb a falu központjához. Az új gyógyszertár átadása után lebontották.

Ezen a környéken Trianon sokkal jobban fájt az embereknek, hiszen a közeli nagyvárosok mind "odaátra kerültek", mint ahogy egész Bihar-vármegye jelentős része is. Bár az 1940. augusztus 30-án aláírt második bécsi döntés pár évre visszacsatolta a vidéket (ezért járhatott többek között apukám Nagyváradra általános iskolába) , de a II. világháborút követően végleg elszakadt a terület Magyarországtól. A határmenti települések manapság meglehetősen szomorú képet mutatnak, halott vidéknek tűnnek. Se munka, se élet, se remény.

Nagyváradra áttekerve valahogy minden másnak tűnt. Az emberek vidámak, jólöltözöttek, kulturált környezetben, emberi módon élnek.