2013. május 29., szerda

Hangnem

Hamvas szerint a május hangneme a gmoll. Na, ebben nem értünk egyet. Nekem mindenképpen dúr. Hogy G vagy B, ezt még nem sikerült eldöntenem.

2013. május 28., kedd

maiweöres

"Felebarátom mondd, voltál-e már úgy,
hogy a csukott könyv előtted feküdt,
titkok leltára, szépség ábécéje,
de nem nyithattad ki elolvasásra,
mert rajta szunnyadt egy macskakölyök
és sajnáltad az álmát megzavarni?"

Talán a gyerekkori ólomszennyezettség miatt...

Szerintetek mennyire ízléses Bárdy Gyuri bácsi - aki egy úriember volt mellesleg - halálának másnapján ilyen rovatcímeket adni? 
Ne történjen ilyen, de ha a hírportál szerkesztőjének épp meghalna az édesanyja, és a konkurens oldal másnap a mama iskoláskori gúnyneveit választaná rovatcímeknek, megsértődne a terhelt firkász? 
 


Egyszer már megtettem, de most újra kitörlöm ezt az oldalt a könyvjelzőim közül, ahol ismeretlen szavak az empátia, a méltóság, az együttérzés és a tisztelet.
A jóízlést már nem is említem.

Országimázs

Szerintem először azokat a részeket kellene rendbe tenni hirtelenszőke Döbröginknek Budapesten, ami eleve fővárosi hatáskör. High-tech cuccokat álmodnak a Margit-szigetre (miután a Margit-hidat már tönkretették az ostoba a korlát-lámpavas és kőtoronyerdőkkel, betömték az aluljárót, ami természetes kis kilátóként működött a Parlament felé), közben Budapest idegenforgalmi szempontból egyik legfontosabb pontja, ahová külföldiek ezrei érkeznek ilyenkor, a Keleti környéke gyakorlatilag évek óta rohad. Nem tudom, végiggondolta-e valaki, hogyha ide megérkezik valaki a világ civilizáltabbik feléből, és szeretne metróval eljutni valahová (aminek a lejáratát kitáblázás híján meg sem találja), első benyomásként ezt kapván milyen véleményt formál az országról? 

Hát, gondolom, olyat - amilyen ez az ország valójában. 

(Egyébként ez most onnan jutott eszembe, hogy évtizedek óta külföldön élő barátom elvitte már Németországban született fiát metrózni, és hátrahőkölt, mert 30 év távlatából nem ilyen emlékei voltak a magyar tömegközlekedésről (szándékosan nem írok közösségit). Szégyellte az országot és azt a bűzös csatornát a fia előtt, amit ma metrónak neveznek. Való igaz, valaha egyáltalán nem így nézett ki.)

Ligeti 90



Geze

Kis geze legyek, hogy ez sokkal érdekfeszítőbb hír, mint az öntelt, rókamosolyú/rókalelkű politikusainkról bármikor bármi.

Fotó: Szilágyi Attila/HNPI, forrás: National Geographic

2013. május 26., vasárnap

Anyag nem vész el, csak hátha lapul

...valahol. Alapvetően nem hiszek a teleportációban és a tér-idő ugrásban, de ma életemben másodszor jártam úgy, hogy valamit letettem a lakásban abszolút behatárolható helyre, és nyomtalanul eltűnt. Egy állványátalakító csavar, amit a bringámról szedtem le.
Az első tárgy eltűnése legalább harminc éve volt, hasonló körülmények között. Azóta sem lett meg. Az is egy zárt szobában történt, szintén ilyen apró dologról volt szó. De most a cucc meglett néhány óra után, és ez visszazökkentett a dolog ezoterikus megközelítéséből abba az irányba, hogy reálisan számolni kell a csavarok tornacipő alá begurulásának lehetőségével, mielőtt lájkolja az ember valamelyik ufóhívő közösségi oldalt.

Az ilyenekhez szokták odaírni, hogy a kép illusztráció
 A nap másik, még csak nyomokban sem ezoterikus töltetű eseménye, hogy felhúzáskor elszakadt a redőny gurtnija. 

2013. május 25., szombat

Jómadarak Kelet-Németországban

...amikor Lajost, a professzort kilógatták az elsőről, a közös konyha ablakából egy fotó kedvéért... nem emlékszem konkrétan arra a momentumra, hogy ő ebbe beleegyezett volna :)


De arra igen, hogy ki volt az értelmi szerző. Egy másik srácot, aki civilben ejtőernyőzött, egy esernyővel ugrasztottam ki ugyaninnen, de sajna azt a képet, ahogy a levegőben elkaptam, most nem találom...
Talán 1980-ban történt mindez.

2013. május 19., vasárnap

Őze Lajos-emlékkő a Tabánban

A múltkor, amikor Kende Tamás történetét vágtam Őze Lajosról, égre-földre kerestem a Tabánban azt az emlékkövet, aminek létezéséről az internetről értesültem. Nem lett meg, ugyanis pont május elsején mentem oda, és tele volt a domboldal a koncertet hallgató emberekkel. Éppen Bikini-buli volt, fura, hogy annyira távolinak éreztem magamtól ezt a világot, amiért 25-30 éve még éltem-haltam (mondjuk a Bikiniért akkor sem)....
Aztán ma arra bickiliztem és lefényképeztem a követ, ami ott volt a Tabán felső sarkánál, az orrom előtt.
Egyébként kimaradt volna a filmből, már nem lett volna hová tenni. (A Pesti Magyar Színház sem került bele, pedig azt aznap még megörökítettem.)


 


Pünkösd

...táplálékkiegészítőkkel teljessé téve, ma a Kálvinon.


"A legenda visszatér"

Egy plakát kapcsán az jutott eszembe, hogy a legenda addig legenda, amíg vissza nem tér. Onnantól (általában) önnön régi fényének lerombolója.

Senki ne kérdezze, kinek kapcsán jutott eszembe, nem lenne etikus erre válaszolni.

2013. május 14., kedd

Elméletben létezhet ilyen is

"Sokkal szerencsésebbnek képzelek el egy olyan országot, amelynek népe nem ismeri tulajdon királyát, mint egy olyat, amelynek királya nem ismeri tulajdon népét."

(Karinthy Frigyes füveskönyve)

Elveszik a gondolatainkat

Korunk DDT-je és ólmozott benzinje a csupán két évtizedes múltra (de inkább csak a felére) visszatekintő internetes kommunikáció de főleg a személyre szabottan célzott, nagyon nehezen kivédhető folyamatos híráradat.
Eddig a testben halmozódtak fel különféle mérgek, amikről feltalálásuk pillanatában még nem tudták (vagy nem akarták tudni, lásd ólmozott benzin) a használat káros következményeit, most az emberi tudatra és pszichére helyeződik át ez az alattomos folyamat. 
Már régóta sejtem (és részben tapasztalom is), hogy a hagyományos gondolkodást hosszú távon durván átprogramozza a tartós internethasználat, most már egyre több helyről hallom ugyanezt. A"multitask" üzemmódban való gondolkodás egy idő után szinte képtelenné teszi az embert arra, hogy tartósan egy dologra figyeljen és abban elmélyüljön, az átlagos odafigyelési idő néhány másodperctől pár percig terjed. 
És mi a megoldás, ha valaki meg akar ettől szabadulni? Nem egyszerű. Minimum egy hónap teljes net- (és lehetőleg telefon) mentesség (de az is nagy előrelépés, ha egyáltalán nem olvasunk hírportálokat és nem kattintgatunk rá mindenre, amit felkínál a net - a tévéről azért nem is ejtek szót, mert az alapvető, hogy száműzött. Főleg a kereskedelmi adók), természet, belső lassítás (ámde fokozott fizikai aktivitással párosítva), koncentrációs gyakorlatok. Szóval csupa olyasmi, ami ma nehezen elérhető egy átlagember számára.

Régen, például a diktatúrákban az egyetlen menedék volt az ember gondolatainak tárháza. Most ezt az egyet is komoly támadások érik. Érdemes ezzel számolni, és vigyázni rá.

Bluggy

Egy szignálhoz készítettem egy "tóvizébekövetdobésloccsan" effektet, némi barlangszerű zengetéssel megspékelve. A hozzávalók lent láthatók a kádban. A gömbölyű nizzai kavics túl nagyokat és mélyeket csobbant, az Etnáról hozott (ez utóbbiakat Lengyel Zolitól kaptam) kőolvadékok nem váltak be, egyedül a félig lapos, majdnem csepp alakú darabok voltak használhatók. A konyharuha azért kellett, hogy a kavics ne koppanjon a zománcos lábos alján.
A Zoom H1-gyel felvett hangot utólag EQ-ztam, kompresszáltam és zengettem.
Három változatot gyártottam le, de végül azt a valóságtól elrugaszkodott verziót tettem a klipbe, ahol két csobbanást egymás mellé tettem két sávra és az egyiket megfordítottam, azaz visszafelé játszottam le, kicsit visszább húzva a hangerőt. 
Jó móka, szeretem az ilyesmit...

2013. május 12., vasárnap

Ma húsz éve...

1993. május 12.





Szappanos Gyuri, Alapi Pisti, Márti, a barátnője, Tisza Bea, Hetényi Zoli, én, és Kovács Laci Stone

Hogy Szappanos Gyuri basszusgitáros létére miért volt műtősruhában, azt húsz év alatt sem sikerült megfejteni. Talán egyszer megkérdezem...

2013. május 11., szombat

Hallgat a múlt

Az egyetlen megmaradt közös fotó anyai nagymamámmal (legalábbis amiről én tudok). Halovics Ilonának hívták és titkot őrzött... olyan titkot, amiről csak néhányan tudtak, és aminek részleteit még ki kell derítenem. Mentségemre szolgáljon, hogy csak pár éve tudok erről a titokról. Anyu mondta el nekem, még a halála előtt...

2013. május 10., péntek

2013. május 6., hétfő

Korlátok között élünk...


plafonra ezek szerint szabad, de az meg tök nehéz

(A száz évvel ezelőtti villamosokon ilyen táblák voltak, mert akkor még más volt a divat sercintés-témában. Ma ez az elegáns szokás már csak a focipályákon maradt meg...)

A Rákóczi téri vásárcsarnok

Már majdnem 120 éves. Ablakszemei sok mindent láttak már a hajdan rossz hírű környéken, falai között rengeteg áru talált gazdára. Napra pontosan 25 éve porig égett. Szerencsére nem bontották el, hanem teljesen újjáépítették.

Időutazás vonaljeggyel

Villamosjegy, saccra olyan 1970 körüli.



2013. május 1., szerda

Beleszaladt

...a galamb, mint péklegény a pofonba. De így lett jó. A Pesti Magyar színházat fotóztam egy Őze Lajos témájú filmecskéhez, akkor történt mindez. Éljen (május) belseje a városnak szebb napokat egyszer még. Mert most nagyon le van pukkanva. Legalábbis ez a környék, bár a fotón szereplő házak pont nem.


A szép százéves, ámde leharcolt homlokzatokról az jutott eszembe, hogy kísérteties a párhuzam: 
a múltbéli méltóságteljes, a közjót, az ország fejlődését szem előtt tartó kifinomult szellemi elit helyett: ma kiskirálykodó, osztogató-fosztogató-asszonyverő félművelt döbrögik
 //
 a hajdani elegáns stukkók, reliefek, faldíszek helyett: ma málló vakolat, vizeletszagú utcák, falanszter életérzés

ikaruszi...

"...ha engedtél, hogy szálljak
miért nem adtál hozzá szárnyat..."