2013. augusztus 31., szombat

2013. augusztus 29., csütörtök

Az örökség

Egy klassz kis film Bach életének utolsó állomásáról, a lipcsei Tamás-templomról, és annak fiúkórusáról (magyar fordítás bekapcsolható).


2013. augusztus 21., szerda

füst

"Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatalan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.
Ne hagyd tehát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott
E nemes-szép alakzat… Rossz idők futottak el feletted,
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték világodat,
Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek ették virágaid, – majd a vad burjánzás
Mindent ellepett utána, – oly termés volt ez e térségeken emberek!
Hogy üszökké vált minden, aminek sudárrá kelle szöknie…

De légy türelmes, – szólok hozzád, – vedd a Libanon
Ös cédrusát, e háromezeréves szűzet, – rá hivatkozom, mert onnan vándoroltam egykor erre
Tekintsed őt, – türelmes pártájával hajladoz a szélben, nem jajong,
De bölcsen hallgat s vár, amíg a negyedik nagy évezredben
Kibonthatja gyümölcsét e nagyvilág elé. S tán ez a sorsod itt.
Ki fénnyel sötétséget oszlat, holtat ejt s élőt emel,
Borúlatodra majdan rátekint. Halld meg szavam!
Én prófétáktól származom."

2013. augusztus 18., vasárnap

Kis történet


Alsóörsi koncertközvetítés helyett egy aprócska sztori, ami a Lukács fürdő kertjében esett meg velünk. Muzsikus barátok megkértek, hogy az After Crying együttes 25 éves születésnapja kapcsán nyilatkozó zenészekkel vegyek fel néhány videointerjút. A megszólalók között volt Presser Pici bácsi is, akivel a fent említett helyen beszéltünk meg randevút. A riport el is készült, amikor - már pakolás közben - odakéredzkedett egy idős, nyolcvan feletti néni a padra. Először félénk volt, de beszédbe elegyedtem vele, sőt készítettem néhány fotót is róla. Amíg Pici bácsi telefonált, elmesélte, hogy idősek otthonában lakik, meg még néhány dolgot, amire már nem emlékszem (2011 őszén volt mindez). 
Aztán amikor vége szakadt a mobilozásnak, a néni hirtelen támadott Gábor felé a váratlan kérdéssel:
- Nem maga a Bródy?

Ma a koncert kapcsán előhalásztam az életem első Presser-fotóját tartalmazó negatív-tekercset is, amit harminckét évvel korábban, 1979. április 30-án készítettem a Tabánban, még egy Fed 5B márkájú szovjet csodával. Közben, az évek során volt még néhányszor fényképezésre alkalmam, de ezekről majd máskor.

2013. augusztus 11., vasárnap

Anonymus kezei

Nem állt szándékomban ma fényképezni. Reggel tekertem egy karikát, egy harmincast a városban, elég sok helyet érintve. A Gellérthegytől a nyóckerig, a Belvárostól a Városligetig, és a Vajdahunyad várába bekanyarodva lettem figyelmes a már gyülekező turistahadra. Elnéztem, ahogy Anonymus szobra előtt fotózták egymást... ácsorogtak a már odatűző napon, mögöttük a félig árnyékba bújt sötét szobor. És akkor elkezdtem fűzni a gondolatokat... vajon miért nincs egy se köztük, aki a sok izgalmas részletet, felületet, nézőpontot megkeresi? Hát nem azért jöttek ide, hogy megismerjenek valami újat? Hanem hogy minden nevezetesség előtt csináljanak egy emlékfotót magukról? Amikor azt sem tudják, mi van a hátuk mögött? Ezeken töprengtem, és gyorsan előkaptam a d5100-ast, ami általában nálam van a kormánytáskámban, és lőttem néhány fotót. Hát ilyen lett.






A szobor egyébként idén 110 éves





Az épületcsoportról egyébként eléggé megoszlanak a vélemények, hiszen egy, a milleniumi ünnepségre készült "vegyes felvágott", ami Magyarország ezeréves történetét kívánta bemutatni anno. Ahogy én tudom, talán csak az Iparművészeti múzeumnak van kétesebb hírneve szakmai körökben (javítson ki, aki ért hozzá, én így hallottam). Nekem mindenesetre gyönyörű, a fények, a felületek, a környezet mind arra inspirálja az embert, hogy átkomponálja a már megkomponáltat.




És az egyetlen színesen hagyott kép, hogy a valóság is meglegyen, egy werk a kerengőről. Ahová egyébként nem lehet belépni, csak a rácson keresztül lehet fotózni. Polárszűrő ilyenkor kötelező tartozék.

2013. augusztus 6., kedd

Önkény

Van, ahol a tiltott önkényuralmi jelképek használata nem tilos. Pl. a Google Földnél. A budapesti nullkilométer (egyébként ovális) kövét egy ötágú vörös csillaggal jelzik.


Berlint nem néztem... vajon oda mit toltak?

2013. augusztus 3., szombat

Mai retró a Margit-hídon

Próbáltam kikerülni a műkajás reklámot, de sajnos a következő (eredetileg elgondolt) felvétel életlen lett, a Parlamenttel és a Lánchíddal a háttérben. Pedig ideálisak voltak a fényviszonyok, kékóra volt, és akkor kapcsolták fel éppen a fényeket...

Nagyváradi vasparipák

Magyar katonák tisztelgése a mozdony mellett, 1942. Fotó: id. Konok Tamás
További érdekes (főleg villamosos) képek a Nagyvárad villamos- és vasúttörténete oldalán

1906. szeptember

1942


2013. augusztus 2., péntek

Felbukkanó emlék

A legtöbbet óvodás koromban utaztam rajta. Akkor még az évtizedekkel korábbi, Budapesten 1941-ig működő baloldali közlekedési rend szerint járt, tehát az állomáson nem balról kellett várni az alagútból, hanem jobbról. Titokzatos, régi kocsijához a hatvanas évek körül egy újabbat illesztettek, és ez a különös felemás járgány kibukkant a Hősök terénél, megállt az Állatkert előtt, majd megkerülte a tavat. 


A Lendvay utcába jártam óvodába, közel a mai sasfészekhez, ezért mindennap a tóhoz mentünk játszani. Órákig el tudtam nézegetni, ahogy kibukkannak a kis harapós fémhernyók a híd alól, ami ma is megvan, csak immár árván ácsorog a tóparton. A Régi idők focija című filmben még látható az Állatkert felszíni megállója.
40 éve, 1973 július 31-én járt utoljára a régi kisföldalatti.





Furcsa, de egyetlenegy gyerekre vagy névre sem emlékszem az oviból
A csillagszórók akkor minőségét ismerve ehhez azért nagy bátorság kellett az óvónéni részéről. Ahogy elnézem, részemről ez nem volt meg :)

2013. augusztus 1., csütörtök

Nyugta

Rájöttem, azért járok este vásárolni, hogy a kasszánál mindig nyugtával dicsérjem a napot.