Anonymus kezei

Nem állt szándékomban ma fényképezni. Reggel tekertem egy karikát, egy harmincast a városban, elég sok helyet érintve. A Gellérthegytől a nyóckerig, a Belvárostól a Városligetig, és a Vajdahunyad várába bekanyarodva lettem figyelmes a már gyülekező turistahadra. Elnéztem, ahogy Anonymus szobra előtt fotózták egymást... ácsorogtak a már odatűző napon, mögöttük a félig árnyékba bújt sötét szobor. És akkor elkezdtem fűzni a gondolatokat... vajon miért nincs egy se köztük, aki a sok izgalmas részletet, felületet, nézőpontot megkeresi? Hát nem azért jöttek ide, hogy megismerjenek valami újat? Hanem hogy minden nevezetesség előtt csináljanak egy emlékfotót magukról? Amikor azt sem tudják, mi van a hátuk mögött? Ezeken töprengtem, és gyorsan előkaptam a d5100-ast, ami általában nálam van a kormánytáskámban, és lőttem néhány fotót. Hát ilyen lett.

A szobor egyébként idén 110 éves

Az épületcsoportról egyébként eléggé megoszlanak a vélemények, hiszen egy, a milleniumi ünnepségre készült "vegyes felvágott", ami Magyarország ezeréves történetét kívánta bemutatni anno. Ahogy én tudom, talán csak az Iparművészeti múzeumnak van kétesebb hírneve szakmai körökben (javítson ki, aki ért hozzá, én így hallottam). Nekem mindenesetre gyönyörű, a fények, a felületek, a környezet mind arra inspirálja az embert, hogy átkomponálja a már megkomponáltat.

És az egyetlen színesen hagyott kép, hogy a valóság is meglegyen, egy werk a kerengőről. Ahová egyébként nem lehet belépni, csak a rácson keresztül lehet fotózni. Polárszűrő ilyenkor kötelező tartozék.