2013. november 26., kedd

Babits 130

A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be
        az égi flanellba:
az Isten a földet hóba és ködökbe
        puhán becsavarta,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját,
        amit az ember nem
irtott ki még, s amik a bús tavaszt várják
        szabadon vagy kertben.

Milyen szép lehet most ottkünn a mezőkön
        elveszni nyomtalan;
bújdosni, mint aki maga van a földön,
        az Ürben maga van
s minden lépésénél mögötte, úgy tetszik,
        elsüllyed a parlag,
és a szomszéd falu semmivel se messzibb,
        mint a szomszéd csillag.

Ott még felröpülne különös madaram
        a fényködös égig.
Csak itt olyan alélt és mozdulattalan,
        hogy tán holtnak vélik.
Pedig él: egész nap csirreg a fülembe,
        dalt töredez halkan;
elkezdi, s elhagyja... dalainak selyme
        rongy az utcazajban.

Ó szegény madárhang! hogy leng száll és szakad
        minden kis szellőre!
s hogy riad, hogy némul, ha rákezdi a vad
        gondok kereplője!
Ki kötötte ezt a kereplőt nyakamba,
        mint a poklosoknak,
hogy ezer arc közt is vakon, mint a bamba,
        s egyedül, bolyogjak?

2013. november 25., hétfő

Másik Magyarország

"Bukta Imre képzőművész, a magyar kortárs képzőművészet egyik vezető alakja, több mint tíz éve költözött vissza szülőfalujába, a Heves megyei Mezőszemerére, hogy ott szemléletmódjával, jelenlétével lehetőséget teremtsen önmaga és a közösség számára a megújulásra, egy új identitás meglelésére. A Másik Magyarország című film is ennek az identitáskeresésnek a lenyomata, egy cizellált helyzetfelismerés: hol tartunk, mink van, és mit tudunk ezzel kezdeni? Nem mentes az öniróniától, a humortól és az abszurdtól. Ugyanakkor rendkívül kemény látlelet egy, a falu hagyományos kultúrájának megszűnése és felemás modernizációjának következtében kialakult világról. Nagy Dénes filmje."
(A film sajnos már nem elérhető a neten, legalábbis ott nem, ahol én láttam.)

A harmadik emeleten

Óh micsoda reggel! Szemem semmit se lát
a négyszögü ablak szürke tábláin át.
      Ólomlemezekkel
vannak beszögezve; s azt hiszem, talán itt
csak vidám kedélyed világa világít -
      óh micsoda reggel!

Jó így lakni, édes, magoson, magoson
mikor ragyog a kék, tavaszon, tavaszon
      s mint sziget az égben,
horgonyzó léghajó szőnyeges lakásunk
és kívülről csupán egy-egy fecskét látunk
      suhanni a kékben.

De még jobb, de még jobb - mikor nincs más világ,
csupán az emberé, s szemünk fecskét se lát -
      ilyen szürke télen,
mikor nincs más világ, csupán az emberé,
akkor még jobb, édes, ki se látni belé
      s lenn tudni azt mélyen.

Ez a mi nagy próbánk: kínjait érezni
s köztük ős, szent, vidám magvakat őrizni
      - simítsd hozzám orcád! -
Látod, hősen, tisztán, s boldogan maradtunk,
előttünk köd, mögöttünk köd, és alattunk
      egy elsüllyedt ország.

2013. november 21., csütörtök

Marcello

"...Énhozzám Garibaldi áll hozzám a legközelebb, mert két világ hőse, és így Olaszországnak most nem kell többet röstelni magát, ha Amerikába megy.
Én tudom mit csinált Garibaldi: elindult Quartóból a Volturnóig  (Garibaldi csapata a Genova melletti Quartóból indult, s missziójukat – némiképp elnagyolva – a Volturno folyónál – Nápoly közelében folyik a tengerbe – fejezték be – szerk.),  de nem abból a Quartóból, amelyik Nápolyhoz közel van, hanem egy másik Quartóból, amelyik messzebb van.
Úgy csinálta, mintha a nagy olasz kerékpárversenyen volna, amig meg nem érkezett Marsalába. Marsalába otvoltak a nápolyi és szicíliai kettős királyságba lakó burbonok, és megverte őket.
1000-ren voltak. GARIBALDISTÁKNAK nevezték őket.
1000-ren voltak.
Tiszta pirosban jártak, mind a Liverpul.
Aztán mentek, mentek föl Calabriába. Calabriába másik burbonokkal találkoztak. És leverték őket. És mentek tovább fölfelé. Ment, ment, ment, elértek Nápolyba, pont oda, ahol otvolt mind az összes nápolyi burbon. Na ahogy meglátták, futottak ám előle, futottak Gaetába, Ischiára, Frattamaggioréba, ki merre látott. A király erre az alvilági huligánokat hivta segítségül, de a huligánok amikor kiszabadultak a börtönből csak még jobban fölnyomták Garibaldit és ráadásul huligánabbak lettek mind azelőtt.
Amikor Garibaldi Olaszország királya lett, az 1000-rekből tetszés szerint: hercegeket, lovagokat, képvisellőket csinált. Akik rosszul lőttek, azokból nem tudom mit csinált, talán hordárokat..."

Meghalt Marcello D'Orta

2013. november 20., szerda

Angelstrasse 26

Az embert mindig akkor találja meg fényével egy új irányt mutató csillag, amikor a legkevésbé sem számít rá... például egy álmos novemberi délutánon, az otthontól távol...

2013. november 19., kedd

Kremski

A legszebb dolgok a világon általában egyszerűek. Nem hivalkodóak, nem szólnak mindenkihez, csak aki rájuk talál. És talán kiváltság is rájuk találni.

2013. november 17., vasárnap

Ezer alakban

"Leejtett szemüveg szilánkjában
Novembert ölelő félhomályban
Égre mutató kiszáradt ágban
Szavakat rejtő némaságban

Gazdátlan kutyák tekintetében
Síró ablakot ringató szélben
Könyvembe préselt naplementében
Biciklin bolyongó csengetésben

Ahogy az időn átrohantam
Elkísértél ezer alakban
Amikor majdnem magam maradtam
Visszatértél ezer alakban

Behunyt szememen átsütő napban
Virrasztó csendet vigyázó falban
Egymásba fonódó félszavakban
Titokban intő kézmozdulatban

Amikor majdnem, majdnem feladtam
Velem voltál ezer alakban
A reményt már-már veszni hagytam
S megtaláltalak önmagamban"

                                               (Dusán)

Óbánya, Mecsek - 2008. november 24.

2013. november 14., csütörtök

Egy előszóból

A klasszikus kor a költészet által emelte fel az embert. A héber az erkölcsi törvénnyel ismerteté meg. A jézusi tan a szeretet vallásával váltotta meg. Még hátra van ránézve a legnagyobb tökély fokára emelő megdicsőítés – ez az ismeret.
Az ismeretek diadala lesz az, amidőn az a halandó, aki azt mondja magáról: „Én vagyok az Isten!”, leveszi koronáját azon halandó előtt, aki azt mondja: „Én vagyok az ember!

Az anya

Osztálytársaim - becenevükön Méri és Asza - a Gömb utcai Közgazdasági szakközépiskola negyedikeseiként, 1978 novemberében. Aszával 1979 nyara óta nem találkoztam...


(A Gömb és Csata utca sarkán álló iskola már régen nem tölti be ezt a funkciót. Az utcát 1976-tól átmenetileg Kruzslák Bélának hívták, aztán később visszakapta eredeti nevét.)

Update: ma jártam arra, (véletlenül pont ugyanennél a kereszteződésnél van a kerékpárszervíz), és lefotóztam az épületet. Ahogy elnéztem a feliratokból, most általános iskolaként működik.


2013. november 13., szerda

déjàvunochmal

Már többször előfordult, hogy későbbi élményeket előre átéltem gondolatban. Erre a legfrissebb példa: tegnap a hipermarketben átfutott rajtam a gondolat, vajon mit is keresnek itt a főváros közepén helyes kis zöld műanyag csirkeitatók. Közelebb érve láttam, hogy azok bizony karácsonyfatalpak. 
Persze jót nevettem magamban, gondoltam, ha felérek, ide is írom ezt az élményt. De aztán el is felejtettem.


Ma véletlenül akadtam egy régi, jelenleg brüsszelben élő ismerősöm, egy táncművész lány oldalán erre a fotóra - amin egy zöld csirkeitató látható. Műanyagból, természetesen...

2013. november 12., kedd

Hegytetőn

Fürteinket a magas égbe mártjuk
s a csillagok egész közelre jönnek,

mint színésznők egy nagy fekete bársony
függöny mögül; vagy mint kezes madárkák.

Forog a Föld: ma elhiszed! ma látod!
Szinte kifordul alulunk; de nem baj.

Az Ég közepén állunk, életünket
messze hagyva, mint elszállt mag a fáját.

Oh, hol vagytok lenn, földi kis csatáink?
Győzni majdnem oly kicsiség, mint bukni.

Milyen világba, micsoda jövőkbe
visszük a korhadt vén fa csecsemőjét?

Egy-egy meleg szikrát viszünk magunkban,
s ha győzünk, ellenségeink is győznek.

Tűz és levegő utazik hajónkkal:
jer, fagyos ür! jertek, hideg eónok!

2013. november 10., vasárnap

maiTolle

"...Az igazi kapcsolatban nincs semmiféle akarás, csak a másik személy felé áramló, nyílt, élénk figyelem. Ez az éber figyelem a jelenlét. Ez a hiteles kapcsolat előfeltétele. Az ego vagy akar valamit az illetőtől; vagy ha úgy véli, hogy semmit sem kaphat a másiktól, akkor a totális közömbösség állapotába merül: nem törődik veled. Ezért az egós kapcsolatok három meghatározó állapota: az akarás, a meghiúsult akarás (harag, sértettség, hibáztatás, panaszkodás) és a közömbösség..."

Az időhöz

Vén, szárnyas isten, aki egy-burokban
ikre voltál a napnak s csillagoknak,
a dolgok hullnak, kelnek, csillapodnak
röptöd sodrán, mely erre-arra hussan.

Fájó szivem ezer bánatba rokkan,
de száz tövisén elmém csak latolgat,
s egyet se ránt ki. Végső vígaszomnak
Te maradtál csak, senki más. Te jobban

tudod, mint rántsd ki gondom gyökerestül,
sebem kikend, s a gazt tépd emberül,
király tornácán ha mi megterem –

az igazságot tűz-vízen keresztül
napfényre hozd, és kendőzetlenül
felmutassad, észvesztőn, meztelen.

                                                               Torquato Tasso (1544-1595)
                                                                                                         Rónai Mihály András fordítása

2013. november 6., szerda

Nikon Df

Tegnap a Nikon bejelentette a Df típusú, retró formavilágú fényképezőgépét, ami el is hozza a múltat, meg nem is, hiszen belsejében korszerű digitális technológia lapul. Az indulatok összecsaptak a fórumokon, természetesen olyanok szídják a leghangosabban, akik még sohasem tartottak igazi Nikont a kezükben. Az én első Nikonom 1992-ben készült, szervízt még nem látott és ma is szinte olyan, mint az új, igaz vigyáztam is rá. De már ez is (F801) egy elektronikával, automatikával bőségesen ellátott gép volt. Az igazán véresszájú Nikonosok már akkor is FM-sorozatú gépekkel nyomultak, amit áramforrás nélkül is lehetett használni (csak a fénymérés ment egy gombelemmel), így akár az Északi-sarkon is megállta a helyét. De ebből a sorozatból is 2001-ben adták ki az utolsó változatot. 2001 áprilisában fotóztam ezt a tesztpéldányt az újság részére. 


Na elvileg ennek a gépnek az utódja a most megjelent Nikon Df.

2013. november 5., kedd

Dán

Kedvenc, de még aki nem látta, annak érdemes hamar, mert előbb-utóbb megint le fogják kapni a csőről.

2013. november 4., hétfő

Hírpárok

Szerkesztők, képszerkesztők tudják, hogy a jól összeválogatott fotók, képpárok erősíthetik egymást, míg a szerencsétlenül összerakottak gyengíthetik az adott cikket. Arról még nem olvastam, vizsgálták-e már, hogy az egymás mellé/alá helyezett hírek milyen hatással vannak egymásra, de a teljes oldalból kiollózva ezek lehetnek akár viccesek is. Íme két ilyen hírpár az elmúlt hetek terméséből...


2013. november 3., vasárnap

Troublant Bolero

A Tisztviselőtelep temploma

 Mai (azaz már tegnapi) képek a Tisztviselőtelep "Magyarok Nagyasszonya" templomáról a Rudolf koronahercegről elnevezett Rezső téren. Rudolf I. Ferenc József magyar király és Erzsébet királyné tragikus sorsú fia, aki máig tisztázatlan halálnak okán egyben az első médiasztárok egyike is volt. A dombormű annak a két stációnak egy részlete, amit a kommunista rezsim által 1971-ben felrobbantott Golgota téri kápolna mellől sikerült megmenteni és áthozni ide. A Rezső téri templomot egyébként 1931-ben szentelték fel.



Itt megnézhető egy nagyfelbontású panoráma is.









A kupola két fotón eltérő árnyalata a fekete-fehér szűrőzés eredménye. Az egyik filter a zöldet sötétebbnek, a másik világosabb tónusúnak láttatja...

2013. november 1., péntek

Amfis cucc


Amphiteatre. Budapest. Óbuda in Budapest

Kipróbáltam ma, mit lehet ebből a rendszerből kihozni. Nem rossz, de sokat kéne vele foglalkozni. 19 képből rakta össze a szoftver, majd körülbelül 150 csikket, papírgalacsint és egyéb hulladékot retusáltam ki a közeli helyekről. Szóval az amfiteátrumban a kakasülő nem egy Svájc... 
A gépet szándékosan döntöttem egy kicsit lefelé az állványon. Így ugyan van egy hajlása az egésznek (nekem speciel tetszik), viszont kevesebb az ég és jobb a rálátás az arénára. Csináltam "szabályos", függőleges géptartású sorozatot is, nekem ez jobban bejön.