Vén, szárnyas isten, aki egy-burokban
ikre voltál a napnak s csillagoknak,
a dolgok hullnak, kelnek, csillapodnak
röptöd sodrán, mely erre-arra hussan.
Fájó szivem ezer bánatba rokkan,
de száz tövisén elmém csak latolgat,
s egyet se ránt ki. Végső vígaszomnak
Te maradtál csak, senki más. Te jobban
tudod, mint rántsd ki gondom gyökerestül,
sebem kikend, s a gazt tépd emberül,
király tornácán ha mi megterem –
az igazságot tűz-vízen keresztül
napfényre hozd, és kendőzetlenül
felmutassad, észvesztőn, meztelen.
Torquato Tasso (1544-1595)
Rónai Mihály András fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése