2014. február 27., csütörtök

Szaunabusz

Ha elfogytak az újdonságok, két nemújdonság keresztezésével újakat hozhatunk létre. Biztos recept. Már titkos vegykonyhámban dolgozom a lekváros spenóton. Talicskában tálalva. És a vendégek szájüregét apró víz- és spenótálló mikrofonokkal kihangosítom, ahogy esznek. Természetesen a dunaparton.
Talicskát és viccet félretolva, ilyen az első magyar szaunabusz 

forrás: urbanista.blog.hu

Klösz és Lelkes Budapestje

Lelkes László barátom budapesti kiállítása kapcsán készülő kis filmecske forgatási anyagából kivett filmkockák.  A fotókról és történetükről itt és itt olvasható bővebben.





2014. február 24., hétfő

Berlin 1954

Berlin 50 éve egy átmeneti, sőt mondhatni tudathasadásos állapotban volt. Már létezett a két párhuzamos világ, de még nem volt fal. Különös keveredés lehetett. Éppúgy, mint ma, csak ma egészen más okok miatt...

2014. február 23., vasárnap

2014. február 20., csütörtök

Élmények K-val

Sufnipakolás közben előkerült jegyek. Szkennelés után megsemmisültek :)



2014. február 14., péntek

Telebálint

Van abban valami sorsszerűen gejl, ha Bálint-nap teliholdra esik... ezt már csak azzal lehetett volna fokozni, ha a felújított margitszigeti szökőkút a time to say goodbye zenéjére színes lézerfényekkel megvilágított pulzáló ejakulációba kezd (jelenleg téli mosolyszünetet tart), vagy ha Shrek és Szamár fátyolos szemekkel kiül a Gül baba türbe tövébe és ábrándosan bámulja az Újlipótváros felett sajtként bazsalygó nagy korongot...
De mégis volt, ami miatt tökéletesre sikeredett ez a nap. Például olyan tiszta és száraz volt a levegő, hogy a János-hegyről valószínűleg a Mátráig el lehetett látni. Ott ugyan ma nem voltam, de mintaszerű bringaidő volt, a szokott huszonötös kör olyan élvezetes élményt nyújtott, mint nyáron. (Erre a télre nem lehet panasz, egész végig lehetett biciklizni.) És tökéletes késő délutáni világítás keltette életre a város minden porcikáját. Minden plasztikus, finoman megrajzolt... Ritka az ilyen februárban. 
Megnéztem a Ferenciek tere befejezésével újraéledő városközpontot, és tényleg nagyon klassz így a környék. Mármint a sétáló része. Nyilván még jobb lenne, ha a burkolatok, korlátok, lámpaoszlopok és egyebek is egységes képet mutatnának. Így egy kicsit olyan, mint amikor a lelkes anyuka rászabadul a szövegszerkesztőre, és százféle betűtípussal és színnel "megtervezi" a gyereke szülinapi meghívóját... Egyébként az új Margit-híd is ilyen sajnos. De ne legyenek túlzott elvárásaink, nem minden korban a Mediciek diktálják és formálják az ízlést... mondjuk Fejér vagy Vas megye ötszáz éve se volt és ötszáz év múlva se lesz Toscana :)
Az Egyetem tér ezzel együtt megér egy kanyart, addig fogom lefotózni, amíg a felújított egyetemi épület mellett az ódon templom megmarad olyannak, amilyen most. Mert előbb-utóbb felújítják, biztos. 
A város péntek este olyan volt, mint egy pohár víz amibe dupla adag magnéziumtablettát dobtak. Lenyalt hajú ficsúrok "hosszúnyelű" vörös rózsákkal cikáztak mindenfelé a flaszteron, pezsegtek a renováláson átesett nők. Én meg csak élveztem, ahogy a szél végigsimogat, neki nem kell ahhoz külön dátum, hogy olyan legyen, amilyen. Öntörvényű, és ez így van jól.

2014. február 11., kedd

Zajkönyvtár-építés

Most, hogy a Sound Forge hangeditáló program Mac-re is elérhető, egyre újabb megoldásokkal próbálnak a szoftvernek rajongókat toborozni. Például egy zajgyűjteménnyel. Mivel a videót külön nem lehet beágyazni, kivettem belőle néhány kockát. A linken megnézhető.





Egyébként Sound Forge-on a legkényelmesebb vágni hosszabb hangfelvételt, például riportot, hangoskönyvet. A kivágandó részeket nem kell ugyanis eltávolítani, csak egy rácsszerű kerettel bejelölni, és lejátszáskor ezeket egyszerűen átugorja a program. (Gondolom, ez az újabb verzióknál is így van.) Ha nem pontosak a határok, utólag is bármikor módosíthatóak. A végén pedig a karanténba zárt felesleges részek egyetlen paranccsal törölhetők. Ezt más hangeditálóknál még nem láttam, ettől eltérő logikával működnek általában.


Vadkörte a szorítóban

Az európai Év fája szavazáson idén egy gödöllői vadkörtefa is ringbe száll, ha lehet ezzel az olcsó képzavarral felvezetni ezt a hírt

Fellini téltemetése

...az Amarcord című filmben




2014. február 7., péntek

Szocsi 1981

Fura emlékeket hoz elő a mai nap. Egy olyan kéthetes  - a szó szoros értelemben - felhőtlen nyaralást, ami sok mindent adott akkor, húszévesen nekem. Egy utazást Berlinből Szocsiba egy harminctagú csoporttal, amiben huszonnyolcan voltak németek és mi Nagy Zoli barátommal ketten magyarok; egy őrült száguldást Szocsiból Adlerbe egy bukócsöves ladával, aminek a sofőrje stopposként felvett négyünket, és pár perc alatt egy vödör víz jött le rólunk és kiújult a halálfélelmünk a szerpentinen; az első szerelmet, Sabinét, aki Németországban a szomszéd faluban, Bötzowban lakott, így a dolog még majd másfél évig tartott; egy helikopteres utazást a Kaukázusban, rémisztően közel a hóval fedett hegyek sziklafalaihoz; egy félórás kényszerpihenőt a helyi rendőrörsön, mert elkaptak minket, ahogy a hazai Trapper farmerek eladásával akartuk kiegészíteni a zsebpénzünket... 
Szóval voltak kalandok bőven ebben a békés kis városkában, ahol újságpapírban adták az utcán a sült kolbászt...
Akkoriban a légiközlekedés biztonsági előírásai olyan lazák voltak, hogy visszafelé a berlini leszálláskor simán bekéredzkedtünk a pilótafülkébe fotózni. Hát néhány kép, amit hirtelen találtam:


A korszak minden kelléke: cipzáras répa farmer, Salamander cipő...


Jobbra Nagy Zoli barátom Sabine barátnőjével, a mindig morcos Hellával

Ezzel a traktorral mentünk hegyeket hódítani


Slukk a kikötőben. Vajon megvan még a kút?

Ez az egyetlen, ami nem ott készült. Sabine, akit Szocsi adott nekem, itt már Hűvösvölgyben, 1982 júliusában
 


2014. február 6., csütörtök

Feljátszásnak beintő kockás zászló

A tegnapi zenekari próba adott egy kis löketet, így az előbb - hosszú idő után - Csabinak elkezdtem felzongorázni egy dalt, de a szomszédéknál negyven évente esedékes ajtócserét éppen erre az egy órára sikerült időzíteni. Így most a lakásban olyan akusztikai viszonyok uralják a légteret, mint egy fedett gokartpályán nagyobb létszámú verseny esetén (mínusz transzban lévő nézők bekiabálásai, tapaggyrálajos, shátöbbi)... Így aztán félbehagytam. Remélem,  lesz még kedvem mostanában folytatni.


Ja, egyébként az ominózus zenét 1981-ben raktuk össze Lengyel Zoli barátommal Hennigsdorfban, aki nyáron pár napra meglátogatott.

2014. február 3., hétfő

tavaszkezdemény

ma a szigeten bringázva már lehetett érezni valamiféle tavaszszerű illatot... plusz napsütés, boldog kutyák viháncolása, kopácsoló munkások a margit-hídi lehajtónál, amparo a fülemben

Mendelssohn 205

Jakob Ludwig Felix Mendelssohn-Bartholdy Hamburgban született, 1809. február harmadikán.

Úszó képek

Már hazai fejlesztésű gimbal-steadicam is létezik, de ezt azért találom mégis különlegesnek, mert két emberes. Az egyik fickó főleg a vertikális kameramozgások irányítása miatt került a képbe, ezzel több a rendszer, mint egy átlagos steadicam. A kis werket Berlinben forgatták az U-Bahn Rehberge állomásától indulva egy csomó hangulatos helyszínen.

.