2014. március 31., hétfő

A múlt szemetje

Az idei lomtalanításra nálunk stilszerűen a magyar költészet napján kerül majd sor. Ki lehet tenni megunt verseket, elkoptatott idézeteket, aktualitását vesztett rövid költeményeket, rímbe szedett tavaszi vágyakozásokat. Az újrahasznosítás érdekében kérik külön kupacba gyűjteni a szonetteket, egy másikba a hexametereket. A műfordításokat egy erre a célra rendszeresített "Seuso" elnevezésű ezüstedényben gyűjtik, a kisebbség népköltészete kosarakban vagy kannákban kap helyet. Megkopott Kossuth- és egyéb állami díjak gúlába állítva tárolandók, a golyós- és töltőtollak nemzeti sorszámot kapnak, hogy tulajdonosaik beazonosíthatóak legyenek. A Kossuth téren József Attila szobrát is arrébb tették, hogy elférjenek a takarítógépek - bár ott feltehetőleg nem ezen a napon lesz a lomtalanítás.

Ja, és ha egyszer kiraktál valamit, többé nem a tiéd. A másokéból sem vehetsz el egy szótagot se. Bedarálják a feneketlen közösbe. 
Újrahasznosításra.

maiweöres

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.
A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

(A teljesség felé - A visszautasító érzelmekről)

Tavasszal ezt a könyvet úgy böjt idején elolvasni számomra már legalább öt-hat éve alapvetés. Minél többször olvassa az ember, annál teljesebbé válnak a mozaikok, és a mondatok együtt rezonálnak a többi "tanító" , Hamvas, Tolle, Jézus, Lao-Ce, Buddha gondolataival, de még József Attilával és időnként Leonardóval, Einsteinnel is. Végülis mindenki ugyanarról beszél....

2014. március 30., vasárnap

medvefog

Regős József barlangkutatóval, helyi alkalmi idegenvezetőnkkel készítettünk éppen riportot az istállóskői ősemberbarlang bejáratánál. Szombat délután volt, az idei év eddigi legtavasziasabb hétvégéje, érthető, hogy tömve volt a környék turistacsoportokkal, vidám gyerekekkel. A barlang szájánál is ültek jópáran, és a stáb tagjai közül, akinek éppen nem volt dolga, szintén ide heveredett le egy kicsit, amíg ellenfényes vágóképeket készítettem a barlang mélyéről. Asszisztensünk, Csenge egyszer csak odajött hozzánk, tenyerében egy foggal...
- Egy barlangi medve örlőfoga, legalább 20ezer éves - mondta Józsi, mikor megvizsgálta a szinte porcelán simaságúra kopott csontdarabot.  - Meg kell nyalni (megnyalta), és ha rátapad a nyelvre, akkor több, mint 20ezer, ha nem, akkor kevesebb...


Felajánlotta a személyes megnyalást. Mi így vacsora előtt nem éltünk ezzel a különleges lehetőséggel, inkább elhittük a hajdani bundás különlegesen védett korát (Józsi nyelvére ugyanis rátapadt...) Elhozni egyébként nem lehetett a fogat, hiszen szigorúan védett természetvédelmi területről van szó. Így a természet gumós műremekét Csenge tenyerében lefényképeztem, és barlangkutatónk magához vette a leletet, ami állítólag egyáltalán nem ritka errefelé. 
Nagyon komolyan veszik a helyi kincsek védelmét, állítólag egy apukát nemrégiben, aki figyelmeztetés ellenére néhány bogarat szedett össze  a gyerekének, bevitték a rendőrségre. Minimum kétszázezer érte a büntetés, úgy gondolom teljesen jogosan. Tehát mindent a szemnek (nyelvnek) objektívnek, és semmit a (hazavivős) zsebnek!

Feneketlen Mozart

Véletlenül fedeztem fel a tegnapi bickilizés közben: ma este 19 órától Mozart Requiemje hangzik el egy jótékony célú hangverseny keretében, a Szent Imre templomban, a Feneketlen tónál. A belépés ingyenes.

Verlaine 170

Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.

Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.

A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.

Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.



Forrás

Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom
Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom
Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom
Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom
Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom
Az ingó, szűk kapu megzörren és kitárul:
Én sétálok megint az apró kert ölén,
És mézesen tüzel a délelőtti fény,
Túlérett szirmokon a nedves ragyogás gyúl.
Semmi sem változott. Nádszékek sora sárgul
A halk lugasban, a vadszőlő rejtekén...
A szökőkút ezüst morajt úsztat felém,
S a vén nyárfa örök panaszát sírva árvul.
A rózsatövek, úgy, mint rég, vonaglanak,
S mint rég, a szél dacos liliomokba kap;
Minden pacsirta, mely fölröppen, ismerősöm.
Állva találom az út végén Velléda
Szobrát, melyről a gipsz pereg egy kis köröndön.
– Gyér, fanyar illatot szór szét a rezeda.
- See more at: http://www.irodalmijelen.hu/node/12991#1_aalom

2014. március 28., péntek

LaContessa 2014

Kivett képek a vágatlan videonyersanyagból




Incitato 14 ismerkedik Angélával



Dallos Andor, a Ménesgazdaság igazgatója a büszkeségeivel



Csenge, az asszisztensünk fallabdázni tanítja Angélát
Szabácsik Jani Regős József barlangkutatóval az ősemberbarlangnál
Nem főzőműsor, de..

Ez a piszt már nem ráng...
Angéla legnagyobb kihívása

Hasonló a malomhoz, csak itt egy sorban vannak a figurák, és mind fekete
Balra felül repülő, jobbra hátul kilátó

2014. március 23., vasárnap

Megörökítve és megsemmisítve

Néha el kell engedni dolgokat a szívedből, hogy helyet csinálj másnak. Néha rombolni kell, hogy utána tudj hová építeni.


2014. március 21., péntek

2014. március 17., hétfő

brutálfényudvarponthu

Az előbb a boltból átsétálván láttam, hogy akkora udvara van a teliholdnak, mint a cigányvajda parabolaantennája. Egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy le kéne menni újra lefotózni, ahogy a világítástechnikai bolt kék neonja fölött ragyog ingyenes cégérként. De most nagyon lefoglalnak a szilvásváradi film előkészítési munkálatai, úgyhogy ezt a progit szkippeltem. 
De nem véletlenül éreztem az elmúlt 2-3 órában, hogy settenked' valami titokzatos anomália a légtérben, ami a Flórián tér irányából egy virtuális tölcséren keresztül utat tör a fejemig, és némiképpen ettől úgy érzem magam, mint akit diszkréten, egy tompa puffanás kíséretében most vágtak tarkón egy norvég bálnafiléző késsel - hát ez a holdtölte az oka. Megspékelve ezzel a páracsatával...

ps: aztán pár perc múlva csak nem álltam meg, hogy legalább az ablakból ne kattintsak egyet-kettőt... De már csak ma (azaz másnap) reggel néztem meg. Hát ilyen volt. A fekete csík a szemközti ház teteje, na annyit végképp nem akartam várni, míg teljesen kiemelkedik mögüle a jó öreg sajtkínáló tányér...

 

2014. március 9., vasárnap

tegnap, ma, hőnap...

A hétvégén annyit melegedett az idő (tegnap a nők biztos belepiszkáltak valamibe), hogy mára beköszöntött a hőnap.



ps.: a hőérzet nem volt annyira markáns, amennyire a fenti térképből gondolni lehetett. Kiskabát azért kellett a bringázáshoz, de főleg csak a kissé feltámadt szél miatt. A Margitszigeten annyian voltak, amennyi embert az elmúlt nyolc évben én még ott egyszerre nem láttam (2006 óta bringázok arra szinte naponta) A belvárosban is rengeteg volt a turista, bontogatta szárnyait a tavasz...

2014. március 7., péntek

Felejtő dal

Hét év kevés őt elfelejteni. Ő pedig pont ennyi ideje már nem felejt. Szakácsi Sándor egy dala 1986-ból, egyetlen lemezéről.


2014. március 1., szombat