Bőr-kedd Lőrincen

A Tattoo magazin következő számába fotóztam ma egy ifjút. Krisztián fodrász, fradista, és elég kevés a szabad hely a bőrén. Generációs különbség van köztünk (ezt én sosem érzem, de a karjára volt tetoválva), a két születés közé beférne Janis Joplin teljes élete plusz még három görögországi nyaralás különböző években. Lámpákkal világítottuk be a kis fodrászüzletet Pestlőrincen, plusz pár külső portrét is csináltam. Az anyagot csak holnap adom le, úgyhogy egyelőre csak képernyőmentés egy, az újság számára nem túl fontos képből... ki tudja, mit lehet és mit nem.

 Amióta rájöttem, hogy a d5100-zal miképpen lehet ugyanazt a színvilágot produkálni, mint az egyszámjegyű csúcs-Nikonokkal, azóta élvezet az ilyen munka. Nincsenek már az olcsó gépekre jellemző kifestőkönyv-színek, lehet rendes bőrszínt kreálni. Érthető, hogy a Nikon nem veri nagydobra ezt a lehetőséget, én is két év után jöttem rá - véletlenül. Persze raw-ban kell fotózni és egy külső gyártó konvertálója kell hozzá. Ráadásul azóta egy werkfilmben felfedeztem, hogy Timothy White is ezzel a cuccal konvertál, nagy baj nem lehet akkor vele.