...háttekivagy?

Van úgy, hogy az ember tanít, és közben önmaga is rájön dolgokra. Sokszor jártam így fotózás meg Photoshop tanítása közben. Ehhez hasonló dolog, amikor egy ismeretlen embernek kell (kéne) megírnod néhány mondatban, hogy Te ki is vagy valójában.
Mindkét ízben rendszerezel, leltározol a fejedben. Csakhogy az első esetben sikeresen összeáll a kép, a másodiknál...
Van, aki tudja: "én egy norvég hídépítő mérnök vagyok... én mormon lenni Chicagóból... székely tanító vagyok, katolikus... Svájcban van kis tehenészetem, de anyám ausztrál.. te, öreg, mennyé má' a hülye kérdéseiddel, mer' szájba rúglak a Martensemmel..."

Rájöttem, ez nekem nem megy. Nem tudok magamból ezt vagy azt kiemelni. Azokat a dolgokat, amikkel foglalkozom, nem tudom identitásommá formálni, egyiket sem. Sőt... azokat a sem, amikben hiszek. Vagy éppen nem hiszek. Hiszen egyik sem vagyok. Nem vagyok fekete. De nem vagyok fehér. Nem vagyok tudatos. De nem vagyok tudattalan. Nem vagyok fotós. Nem vagyok filmes. Nem vagyok zenész. Nem vagyok olyan íróféle. Nem vagyok hívő és nem vagyok hitetlen. És mind egyszerre. 
És néha vagyok megfontolt, ha az kell. Vagyok bolond, ha az. Játékos vagy túl szögletes, kommunikatív vagy befelé forduló, engedékeny vagy szigorú, határozott vagy elbizonytalanodó, szerethető és utálható, konzervatív vagy szabadelvű, cizellált vagy szabadszájú, tisztelettudó vagy pimasz, lelkes vagy lemondó, túl precíz vagy elnagyolt, hittel teli vagy cinikus... és hogy kivel állok szemben, az is hangol ezen. Mint egy rádió állomáskeresője...
..hmm... akkor én most mindig egy elvárt képet akarok megformálni? Ezen is töprengtem már... meg is ijedtem... nem, nem akarok senkinek se megfelelni... önmagamnak se, rossz értelemben... de csak önmagamnak, jó értelemben.
Popper gondolatai jutottak eszembe, amit ugyan egyik előadásában hallottam, de szerencsére leírta egy könyvében is, és most meg is találtam. Dante Babits-fordításával foglalkozik:
 ----------------------
„Az emberélet útjának felén
egy nagy, sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém.”

Weöres Sándornak baja támadt a "jutottam” szóval, ami nagyon gyengének tűnt az erős dantei szövegben. A középkori olasz nyelv szavainak jelentéstartalmát vizsgálva az alábbi fordítási javaslatot tette:
„Az emberélet útjának felén,
Egy sötét erdőben eszméltem magamra,
mivel az igaz utat nem lelém.”

Így e három sor jelentősége megnő. Azt mondja, hogy az életben el kell tévedni ahhoz, hogy az ember önmagára eszmélhessen. Tehát áldottak lehetnek a tévutak is, ha nem körbe visznek, meddő keringésbe. Hiszen a tévút lehet csak kerülőút is.
Elvezethet új megismerésekhez, felfedezésekhez.
 ----------------------
Vajon hány méter lehet a saját útjaimból a tévút? Az út a lényeg akkor is, ha tév'?
Ezt ma már nem fejtem meg. Megyek inkább kávézni.