Laposvas

A mai élénk szél jót tett a városnak. Kisöpörte a szmogot, a port, és csodaszép alkonyi színeket varázsolt. A levegőben semmi pára...a Bazilika kupolája, az óriáskerék és a Szabadság-szobor is borotvaélesen látszott az ablakból az előbb. 
Tegnap biciklivel mentem Gazdagrét környékére laposvasért (aki saját maga tervez és rak össze kamera-vállállványt, az vessen magára, már egy hete szívok vele, főleg a netes információgyűjtéssel, az anyagok, alkatrészek beszerzésével) és hihetetlen tavaszi idő volt, viszont a szmog elég rendesen megült. A város egyetlen hatalmas beállt dugó volt, csak nem parafából, hanem autókból. A volt Osztyapenko-szobor két kilométeres körzetére még nagy jóindulattal se lehet ráfogni, hogy kerékpárbarát-környék, nem könnyű a Poprádi úthoz átverekedni magát az embernek a vaskereskedésbe. (Még a régi 7-es úton is kell menni egy darabig, nincs más lehetőség.) A San Lorenzo névre hallgató telepen a hölgy úgy nézett rám, ahogy a királypingvinekre szoktak a Kalahári-sivatagban: Ó-bu-dá-ról bi-cik-li-vel?  Miután felvilágosítottam, hogy Óbuda nem Kazahsztánban van, nincs messze, és majdnem mindennap megyek ennyit szezonban, kezdte elhinni, hogy ez lehetséges. De ez az irodista lányka volt. A vasat egy másik néne hozta elő és vágta a körfűrésszel 40 centis darabokra (6 méteres szálakban van). Először, amikor megérkeztem és még a telep előtt a kútnál matatott valamit, majdnem adtam neki egy százast, mert azt hittem, kéregető. Mikor megkérdeztem, hogy mióta csinálja ezt a férfiaknak való munkát, Horváth Charlie-ra emlékeztető hangján közölte, tizennégy éve. Nem csodálom, hogy ez ráült az egész lényére, füstös fekete arcára, kérges tenyerére...
Szóval nincs már szmog, az állványom is készül (fenyőlécből és PVC-csőből, csak az ellensúly lesz vasból). Egy napig csiszoltam a furatokat az erkélyen, hogy bele tudjam csusszantani a csöveket (az asztalosnak harminckettes helyett csak harmincas fúrója volt), közel jártam hozzá, hogy az egészet kicsesszem a hetedikről, jó darabig nem akarok csiszolóvásznat, reszelőt és főleg fűrészport látni). De szuperstabil mozgó kameraképem lesz, események felvételéhez ideális. Csak a tesztidőszak, kiegyensúlyozás stb. után le kell festeni feketére, mert egyelőre úgy néz ki a cucc, mint egy gyerekágy nemtudommilyen alkatrésze.
Ha sügérről is írnék ebben a bejegyzésben, akkor feltétlenül ezt a címet adnám neki ("Sügér"  - vagy  "Egy sügér utóélete" - esetleg "Sügérek és mosolyok"  - jól hangzik, hmmm) de mivel egy ilyen témakört semmiképpen nem lehet beleerőszakolni sem a szeles alkony, sem pedig a KKVÁ (készülő kamkorder vállállvány) témakörébe, így maradok a laposvasnál. Bocs.