2015. november 1., vasárnap

Lisszabon 260

Tavasszal, amikor ezt a bejegyzést vázlatban idetettem, úgy gondoltam, hogy majd írok november elején az európai írott történelem legnagyobb földrengéséről, ami teljesen romba döntötte Lisszabont, és szinte egész Európában, sőt még az amerikai kontinensen is érezni lehetett. De szerencsére augusztus végén megváltozott sok minden... azóta annyi munkám lett, hogy nemhogy szabad hétköznapom, hanem szinte egyetlen lazítós hétvégém sem volt. Szóval mostanában nem nagyon lesz blogírás, és akit érdekel, mi történt 260 évvel ezelőtt Lisszabonban, az bőven talál anyagot róla a neten.

2015. október 25., vasárnap

Tornyok éve

Az idei nekem egy torony-bepótolós év. Korábban még sosem jártam az esztergomi Bazilika tornyában, a siófoki Víztoronyban, és még itt sem. Érdemes felmenni a Mátyás-templom tornyába, amíg ilyen szép idő van. Bár már tavasszal megnyitották, sajtóreklámot csak most kapott, ezért elég sokan vannak, de a látvány így is megéri. A nyári időszámítás szerint 17 óra fotózás szempontjából már egy kicsit késő ilyenkor október végén, tehát mától - téli időszámítás szerint - a 14 vagy 15 órás csoporthoz éri meg csatlakozni. Széles táskát ne vigyünk, a felső részen elég szűkös a forduló, és a lépcsők is elég magasak. Csúszásmentes sportcipő ajánlott, főleg nedves időben. Innen illusztrációs fotóm azért nincs, mert videokamerával forgattam, de majd veszek ki egy-két képet.









2015. szeptember 6., vasárnap

..ezüst...

" ...Ám amidőn a sötét országba elűzte Saturnust
Juppiter és átvette a földi uralmat, ezüstkor
jött, rosszabb az aranynál, mégis jobb a vöröslő
érc idejénél. Isten az ősi tavaszt rövidítve,
őszt, nyarat és hosszú teleket szúrt közbül az évnek
s azt az enyhe tavasz csupán röviden befejezte.
Akkor először lett izzó levegőnk a kiszikkadt
hőségtől s csüngött a fagyos szelek által a jégcsap,
akkor bújt házakba az ember: sziklaodúkba
és hánccsal kötözött bokrok sürüjébe huzódott.
Céresz magjait akkor már szántásba vetették
s búsan nyögtek a barmok igával a hosszú barázdán..."


ford.: Dsida Jenő

 

2015. augusztus 30., vasárnap

Esztergom - mert megérdemlem

Szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve - készülődéssel együtt - negyedóra alatt döntöttem el, hogy legugrok az Ipolyhoz a kedvenc helyemre. Ennyi időm volt ugyanis, hogy még elérjem a vonatot Drégelypalánk felé. Aztán menet közben még alakult a terv, és bár először nem nagyon volt kedvem ebben a melegben, a végén mégis nekiindultam a hátsó úton Esztergomnak. Bernecebaráti-Kemence-Vámosmikola-Ipolytölgyes-Letkés, és itt az ember átgurul a hídon szlovák oldalra, hogy a maradék távot ott tegye meg. A gyönyörű nagybörzsönyi középkori templom most kimaradt, nagyon sajnáltam, de nem akartam kicsúszni az időből. A túloldalon tán egy órát sem kell már tekerni, mégis megdobban az ember szíve, amikor Garamkövesden egy bukkanó után hirtelen megpillantja az esztergomi Bazilika monumentális épületét. Aztán még egy sztrapacska, egy naplemente, és vége is a szombatnak. A frissen átadott vasúton fáradtan már nehéz értelmezni, ahogy a telihold beelőz minket, persze csak a vonat ment bele egy enyhe kanyarba. 

Ez a fotó visszaköszön pár évvel ezelőttről


Ipolydínó

A túloldal már Szlovákia

Mindig máshol legelnek. Most éppen Honton, a nagyréten


Itt valaha vonatsínek futottak.. Ahol állok, ott volt a honti vasútállomás

Letkés, híd, már a szlovák oldalról visszatekintve

Azon a gerincen még át kell kelni

Panoráma Garamkövesdről

Párkány. Itt finom a sztrapacska, és a bringát is be lehet tolni.

Esti világításban



Végre átadták az esztergomi vasutat. Három évig vártunk rá

2015. augusztus 14., péntek

Íratlan szabályokról

"...Olyan alkotmánnyal élünk ugyanis, amely nem igazodik szomszédaink törvényei után, s inkább mi magunk szolgálunk például, mintsem hogy utánoznánk másokat. A neve pedig, mivel nem kevesekre, hanem a többségre támaszkodik: demokrácia. Törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú, de ami a megbecsülést illeti, hogy a közösség előtt kinek miben van jó híre, itt nem a társadalmi helyzet, hanem a kiválóság ér többet, és ha valaki olyasmire képes, ami a város javára van, szegény sorsa és így jelentéktelen társadalmi rangja nem áll útjában. A szabadság szellemében intézzük közügyeinket, és mindennapi tevékenységeink során nem válunk gyanakvókká egymással szemben, nem haragudva meg szomszédunkra, ha egyszer a maga kedve szerint cselekszik, és nem vetve rá szemrehányó tekintetet, ami, bár nem büntetés, mégis rosszul esik neki. Ilyen nyíltszívűek vagyunk a magunk közötti érintkezésben, azt azonban, amit az állam parancsolt, elsősorban tiszteletből, nem merjük áthágni, engedelmeskedve azoknak, akik éppen az élén állnak, és a törvényeknek, különösképpen azoknak, amelyek az igazságtalansággal sújtottakat védik, és azoknak, amelyek bár íratlanok, megsértésüket mindenki gyalázatnak tekinti..."

Thuküdidész: Periklész beszéde a háború első évében elesett athéniek temetésén
 (ford.: Szilágyi János György)

2015. augusztus 10., hétfő

1980. augusztus 10.

Furcsa, fejből még arra is emlékeztem, hogy egy vasárnapi nap volt. Turnuszáró koraesti kép, egy hét nyaralás lezárása. Kezemben az elmaradhatatlan Fed 5B orosz fényképezőgépem, lábamon alföldi papucs, ahogy akkoriban kellett. És már majdnem tizenkilenc voltam! Egy Petra nevű lány kezét fogom, akit soha többé nem láttam, és aki Merseburgban lakott. Az egész egy Scharmützelsee nevű, Berlintől délkeletre fekvő üdülőhelyen volt, ami a volt NDK-ban egy óriási ifjúsági pihenőközpont volt. Megfordultunk ott az évek során 5-6-szor biztosan, de ez valamiért nagyon emlékezetes maradt nekem. Talán ez abból is látszik, hogy a nagy csoportképből még a kinti ócska laborban készült egy részletnagyítás is, rólunk. A színes kép természetesen ORWO dia, az az én gépemmel készült, a fekete-fehérek Zoli Prakticájával (soha nem fogja előkotorni a negatívokat, valahol ott vannak Hennigsdorfban egy sufniban...) A csoportból hárman voltunk magyarok, Zoli barátom középen bajusszal, a 15 éves kishúga (a színes képen guggol), aki csak pár napot volt Kelet-Németországban, a többi ember mind német. Ja, és Ildi kölyökkutyája, Niki az egyik képen, bár nem a gazdi ölében.
Tulajdonképpen ez csak magamnak egy jegyzet, hogy ne vesszenek el végleg ezek az emlékek. Jó nyár volt. Majdnem olyan jó, mint a '81-es. De arról majd jövőre.







2015. augusztus 8., szombat

Esőmenők

Ilyen melegben a fák lombjainak is jár a reggeli fürdetés. Már egy csomószor megfogadtam, hogy nem viszem ki reggel a gépet a szigetre, mert órákig el lehet bogarászni egyetlen forgó locsolóberendezésnél, és ha az ember nem elég gyors, persze meg is lehet fürödni kamerástól-biciklistől.
A vízcseppek hosszát az idő beállításával lehet szabályozni. 1/200 körüli érték adja az elmosódott hatást, 1/500 másodpercnél már majdnem megfagyasztja az expó a cseppeket. Lehet kisérletezni.
Ja, a kísérőzene a fülbe ma Anouar Brahem volt.



2015. augusztus 6., csütörtök

2015. július 23., csütörtök

Emlék

Furcsa, hogy hogy meg tudnak ragadni az emberben dolgok. Az a rövid idő, amikor kisiskolásként érdeklődtem a foci iránt (az osztálytársaimmal történő gombfocicsaták is erősítették ezt) néhány konkrét pillanatot is elraktároztak. Például a mai meccs kapcsán - véletlenül bukkantam rá, mert nem olvasok egy éve internetes/nyomtatott híreket, egyáltalán semmi napi hírt (júl 28-án lesz egy esztendeje, és mégsem maradtam le semmi fontosról), tévét pedig 1996 óta nem nézek - előjött egy emlék, hogy ilyen bizony már volt. Még az eredményre is emlékeztem, pedig a mérkőzés 1972. március 22-én volt (a pontos dátumot az újságból tudom, 1973-ra tippeltem).. Csak akkor dicsőséggel zárult, mert az itthoni első összecsapás vereségéből fordítani tudtunk. Ja, azok a hetvenes évek... Még ma is előttem van a kisszoba, az új fekete-fehér tévénkkel, a T-alakú szobaantenna, és már a kettes kísérleti csatorna is létezett.
Azóta nem is jutott ez eszembe ez, csak húsz évvel később, amikor háború volt, és szétlőtték Szarajevót. Ki gondolta volna, hogy ott még lesz ilyen békés párharc is újra...




képek forrása: www.tempofradi.hu

Nyár kánon

Szeptemberig továbbra sem tervezem, hogy írok ide, max néha, ha valami, vagy bármi.
Más irányba összpontosítom az erőket és a figyelmet.

Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár - napsugárban úszik minden száll az illatár. - Nyár van nyár, röpke lepke száll virágra zümmög száz bogár. - Lombos ágon csókot vált az ifjú gerle pár - nyár van nyár van kakukk szól már a fák közt - kakukk be szép a nyár.
(Az 1260 körül lejegyzett Nyár-kánont így éneklik manapság magyar szöveggel)

2015. június 30., kedd

Pille

Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre
szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét,
mely most erre röpül, egymásra ájult,
őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát
a méz örömével, szárnyait veregetve
ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre,
mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék,
a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan,
és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság.

2015. június 11., csütörtök

Kenyérharc a Ligetben

Ölre mennek a galambok az odadobott morzsákért a ligeti padok között. Sajnos a polárszűrő miatt nem tudtam rövidebb idővel dolgozni (2,5x a szorzója), ezért kicsit bemozdultak, még ISO 800-nál is. De lehet, hogy pont így a jó. A fojtást egy birkózómeccsen biztos lefújná a bíró...



2015. június 7., vasárnap

MEÖRK

...a Vigadó téren, azaz mennyei örömök kútja. Csak mára adtam neki ezt a nevet, mert valahogy ma mindenki örült ennek a szökőkútnak, és mászott bele, mint az őrült. Pedig még nincs is itt a kánikula. Én már elég régóta mindennap kétszer körbekarikázom biciklivel az objektumot (amióta a budai fonódó villamost építik) a szokásos utamon oda- és visszafelé is, de még soha nem láttam a kút vizében se galambot, se embert.



2015. június 4., csütörtök

Május 35.

Ma május 35-e van (azaz június 4.), és ugyanúgy csütörtökre esik, mint a múlt század harmincas éveiben játszódó híres regényben. Tessék elmenni Drezdába, és megnézni, hogy honnan is indult a felderítő expedíció a Csendes-óceánhoz :)

Júniusi jégkrémbalett

Ez az év legjobb része, lehet követni az élvezetek hódolásának különféle példáit. Bár a futóét csak részben, mert szembemegy a forgalommal. A futókat arról lehet megismerni, hogy a karjukra van szerelve egy olyan izé, mint Nagyapám zsebrádiója volt annak idején, csak ő azt inkább a kerti padra tette maga mellé, hogy meghallgassa a Nótaszót. Legalábbis egy esetre sem emlékszem, hogy a ház körül szaladgált volna vele... A háttérben az 1940-ben felszentelt Pozsonyi úti református templom.


2015. június 1., hétfő

Libás

A rátarti liba új szponzort kapott, mert unatkoztam.

mára

"...Hűs alkonyi csönd;
tüzglória önt
a mezőkre, tavakra csodás szint
és permetező
langy álma besző:
skarlát, arany és üde jácint...."

2015. május 30., szombat

Két hölgy, egy fotó

Kevesen tudják, hogy 1990 óta a Vigadó téren ücsörgő Kiskirálylány három példányban létezik a világon, bár kétségtelenül a budapesti a leghíresebb. Egy másodpéldánya található Tapolcán, az alkotó, Marton László szülővárosában, a harmadik Tokióban van. A szobor a művész kislányát ábrázolja, ahogy ötévesen fürdőköpenyben, újságpapír koronával királylányt játszik. Az eredeti kisplasztika 1972-ben készült, és a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona.

2015. május 26., kedd

Lélekkép 2

Aki a fotográfia történetével egy kicsit is foglalkozott, bizonyára találkozott már az úgynevezett szellemfotó fogalmával. A XIX. század második felétől nagy titokzatosság övezte ezeket a felvételeket, amiket azonban ha jobban megvizsgálunk, gyaníthatóan fennáll a szándékos manipuláció vagy egy véletlenül megörökített jelenségbe történő utólagos belemagyarázás esélye.


Mindenesetre meglepő, hogy a Pannonhalma Borbirodalom pincéjében készült fotón valami olyasmit találtam, aminek elvileg nem kellene ott lennie, sőt, amikor a kép készült, nem is vettem észre, hogy ott van. Két beállítást csináltam több expóval, az első egy hagyományos képeslapszerű hordós-gyertyás kompozíció. Körülöttem ekkor öt-hat ember állt és beszélgettek. Majd miután ők kimentek (egy hosszú, keskeny alagút vezet ki a pincéből), átmentem a szemközti oldalra, és onnan is készítettem egy képet. Ami feltűnt, az a gyertyák szokatlanul puha fénye és az, hogy hirtelen olyan csend lett. 

Részlet a fotóból
A fotó elkészülte után siettem a többiek után, az állványt már csak az étteremben csuktam össze. Hogy mi van a képen, azt már csak itthon láttam.
Természetesen ez a felvétel is színes eredetiben, de az észlelhetőségen ez semmit sem változtat, a kép hangulatán viszont igen. Tehát ki mit gondol: vajon mi van a képen? A megfejtést azért nem fogom elárulni, mert én sem tudom valójában. (Ez utóbbi már nem így van, mert azóta rájöttem, és nemcsak én...)
Ha valaki esetleg kételkedik a kép hitelességében, annak szívesen megmutatom az eredeti raw-fájlt.

Az első beállítás

2015. május 25., hétfő

Lélekkép 1

Csak egyetlen lélek igyekszik az apátság bejárata felé Pannonhalmán a pünkösdi zuhogó esőben, az ünnephez hangolt színekben. Mikor először visszanéztem a képet, azt hittem, hogy bepárásodott az objektív. De nem, ilyen köd volt... az apátság épületét nem is lehetett lefotózni, mert egész egyszerűen nem látszott.