2015. január 30., péntek

A nyúlon túl


...hisz indiánok vagyunk mindannyian...

azér' álljon már meg a menet. itt van egy ilyen nagymúltú autógyár. a grafitemberük itt tölti pesten a szabiját, sétál az októberhatodika uccán, és sitty-sutty lemásolja szegény vendéglátóipari eccség logóját. nem szép, nem szép. persze lehet sorjázni az élét, hogy... ahha... igen... emlékeztet... távolról.
 



no de az a helyzet, hogy közelről még jobban.

Szigorú

Úgy látszik, ez a vidék kedvező táptalaj a jó zenének. Múltkor Marl, most Utrecht... jó, picit arrébb térben, műfajban és időben, de akkor is. Az a bálnaszív-grúv... eszement... persze laptop-hangszórón nem hallatszik :)
 

2015. január 29., csütörtök

Haydn-összes Észak-Rajna-Vesztfáliából

Beethoven kilenc szimfóniát írt, ő száznégyet. A világ egyik leghíresebb klasszikus lemezsorozatából most az utolsó mű hallható ezek közül.



A németországi Marl nevű kis bányászvároska Szent Bonifácról elnevezett templomában készült - három éven keresztül - ez a monumentális felvételsorozat, amit Doráti Antal vezényletével játszott lemezre az elhallgatott zenekar, a Philharmonia Hungarica. Az anyag 48 lemezen, új kiadása pedig 33 CD-n jelent meg.

2015. január 27., kedd

Tap és kathak árnyalatai

Nagyon tetszik az a kontraszt, ami itt megjelenik. Meg a színvilág is. Fizikai és nem fizikai értelemben.

2015. január 24., szombat

Fogj egy A-t!

Egyik veterán popzenészünknek mondták állítólag (aki józanul zseniális zenész volt, de eléggé túlzásba vitte a lélekmelegítő folyadékok alkalmazását, főleg koncertek előtt), hogy "figyelj R., ha buli közben elmész az erdőbe, fogj egy A-t!"
Ennek analógiájára jutott ma eszembe: ha nincs semmi ötleted egy új bejegyzésre, ossz meg egy Pomplamoose-klipet. Az mindig felvidít.
Legalábbis engem.

2015. január 22., csütörtök

Rendben utca öthuszonnyolc

Sokan vannak, akik hisztériás rohammal tekernék arrébb az állomáskeresőt, de akik felfogják, hogy itt mi történik (a zenei részről beszélek), azoknak öt perc huszonnyolc másodpercre biztosított a futók gyönyöre.

2015. január 21., szerda

A Liener bácsi

"Apukámnak volt egy konkurenciája, az ott lakott a Nagytemplommal szemben, az Alföldi palota mellett. A félemeleten a sarokban egy ablak volt, és ott volt a Liener bácsi műterme. Liener bácsi nevét otthon nem lehetett kiejteni, mert a Liener bácsi elment a menyasszonyhoz, és azt mondta, hogy szeretné a menyasszony képét megcsinálni. Mondták, hogy már kifizettek 20 pengő előleget. „Itt a 20 pengő, jöjjön hozzám, én féláron megcsinálom és jobb lesz.”
Ilyen volt a Liener bácsi, és szombatonként az apám megkért - kisgyerekek voltunk - menjünk a Csapó utca sarkára, nézzük meg, hány menyasszonyt lopott el a Liener bácsi. A lényeg az, hogy a Liener bácsi kiment Amerikába még a zsidóüldözés előtt. Utána lebontották a házat, és amikor felépítették az Alföldi palotát, nekem az Alföldi palotában a félemeleten a sarokban volt műtermem, a Liener bácsi helyén." 
részlet Szipál Márton életútinterjújából, készítette és szerkesztette: Bartha Ákos, 2010

Liener bácsi az én dédnagyanyámat is fotózta, aki ma lenne 134 éves. Részletesen írtam róla három éve, a többi fotója itt található.


2015. január 20., kedd

2015. január 18., vasárnap

Alapinfók

A Szappankocsmában (ami egy környezetbarát mosószer- és teabolt) a vásárolt termékekhez ez az információs cetli jár.


Harminc alatti nőknek, főleg akiknél a sznobeffektus magasabb órajelen pörög, tök haszontalan adalék az adalékokról, ők úgyis minden sz*rt vackot magukra kennek, ha elég drága és megfelelő gyorsasággal teszi tönkre (azaz látszólag feszesíti, fiatalítja) az arcbőrt. Viszont a hosszútávú tapasztalat azt mutatja (saját és begyűjtött) hogy a bőrnek a legjobbak a gyógyszertárban kevert arckrémek (meg a legolcsóbbak is egyben), olajból meg az extra szűz oliva- és a hidegen sajtolt lenmagolaj.

2015. január 17., szombat

Stúdió tervek

Most hogy egy kicsit ráfeküdtem megint a zeneírásra (hja, lassan nagykorú lesz a filmes-projektem, épp ideje, hogy csak jogtiszta zenéket használjak mindenhol), és egy csomó új dolog, effekt, technikai kérdés és megoldás került előtérbe. Úgyhogy azt vettem észre, hogy három napja gyakorlatilag nem eszem, hanem a netet bújom a megoldásokért. Elképesztő, minél jobban beleásom magam a témába, akkor jövök rá, mennyi mindent nem tudok. Hiába dolgoztam zenészként meg zenei rendezőként hangstúdiókban több, mint tizenöt évet, ha megengedtem magamnak azt a luxust, hogy nem figyeltem a hangmérnök munkájára. Persze most jól jönne ez a plusz.
Na de nem is ezt akartam kihozni ebből, hanem hogy rábukkantam egy magyar oldalon keresztül egy olyan amerikai cégre, amelyik ingyenesen megtervezi (vagy legalábbis hasznos tanácsokkal segíti) a stúdiónak használt szoba akusztikai elemekkel történő felszerelését. Csak elküldi az ember a rajzot, meg néhány paramétert, méreteket, anyagokat, ilyesmi, és állítólag egy hét múlva küldik a választ. Na ma ezt én is megtettem. Kiváncsi vagyok, mit lépnek a hosszúkás dolgozószobámra, ami azért nem igazán erre való.
A röhej, hogy pont tegnap ajánlottam egy ismeretlen ismerősömnek kommentben a Sweet Home 3D ingyenes lakástervezőt (díszlettervezéshez), erre váratlanul ma nekem kellett használnom.

Regény növényeknek

Reggel az jutott eszembe, mi lenne, ha írnék egy regényt növényeknek. Beletenném egy bumeráng alakú időkapszulába, tejútnyi ívű pályára hajítanám, és mire visszaérne, az evolúció pont ott tartana a dolgával, hogy megértené a célcsoport.

Álomdiktafon

Van egy kis diktafonom. A szalagos és digitális hangfelvevők korszakváltásának gyermeke, már nem kell bele kazetta, viszont még korlátozott kapacitással és gyenge hangminőséggel bír. Szóval ma már semmire nem jó, egy Zoom H1-es is szinte ekkora és közel broadcast hangminőséget produkál egy ceruzaelemmel.
Ezt a kis Panasonicot egy dologra használom csak. Az éjjeliszekrényemen tartom és ha valami álom megmarad, vagy az ébredés fázisában jön valami elborult ötlet, dallam, szóvirág, töredék, akkor villámgyorsan rámondom, mielőtt elfelejtem (ez már a kávéfőzés periódusában megtörténik). Előnye a cuccnak, hogy nem kell bekapcsolgatni, mindig sztendbáj. Hát erre jó a kilencvenes évek letűnt teKKnikája.
(Nem fotózgattam, csak a szkennerbe raktam be.)

2015. január 15., csütörtök

csipcsupnap

Tiszta tavasz. Délelőtt a Szappankocsmában az eladó hölgy már nyúl a zöld teás dobozért (gunpowdert szoktam nála, az üt mint a kettőhúsz), mondom, most nem azt. Kimért, környezetbarát mosószert, de izibe. Aztán még húsz percig beszélgetünk a hírlevélküldés rejtelmeiről. Hazaséta Flóriánról, nyitott kabátban. Kis táplálék, zárásként egy pohár zabpehely, aztán nem állom meg, hogy ne tekerjek ki a Margitszigetre. Pedig dolgozni kéne az új zenémen...
de inkább most ücsörgök a padon a Rózsakertben. Tapasztalatlan növendék dolmányos dobálja a diót magasról. Szurkolok neki, a kis hülye a pázsitra meg a kavicsos sétányra hajigál, holott három méterre van ettől a betonjárda. A háttérben motoros sárkány húz dél felé Óbuda fölött. Még nem láttam itt, pedig majdnem egy évtizede járok ide rendszeresen meditálni, lecsendesedni. A hangját se hallani, fura... Öreg néni a középkorú lányával két paddal arrébb... néni kényelmesen, a lánya vele szemben ácsorog. Biztos fél a felfázástól. De hát tavasz van... tizenvalahány, pluszban, süt a nap, fog rendesen. Nyáron a pad is fogott. Egy hétig, festés után. Tekerek tovább, Béla Fleck a fülbe, vadnyugati hangulat bendzsóval, állatkert Mozart-parókás félőrült tyúkokkal, szájtáti telefonkattogtatós nőkkel. Egyik a páván gyakorolja a komponálás rejtelmeit. Holdudvar előtti kanyarban kutyát balról, nem hallja a bringát (hja, ez egy karbantartott jószág, mármint nem a kutya), és úgy megijed, mármint nem a bringa.
Margit-hídon bámulás, a híd mormog, remeg, ahogy a Combino belehernyósodik a kanyarba. Visszafelé megint egy kivágott fa. A víztoronynál, a szép elhalt villás, hányszor fotóztam az elmúlt években. Amióta a főváros átvette a szigetet, sunyin vágják a fákat. A múltkor a Holdudvar előtt, most meg ezt.
Délután elmaradt levelekre válaszolás, az éjjel megálmodott hangfelvételi technika kipróbálása a Cubase-ben (peak-limitálás, jól működik). 
Kéne írni ide pár sor Hamvast, amit most hallgattam, pásszol. De majd holnap. Még ma megváltom a világot, és ehhez idő kell.

Farah és Fias

2015. január 14., szerda

Mouche

Új idők szele


"1602-ben Simon Stevin tervezte ezt a két vitorláskocsit Orániai Móric (1567–1625) herceg számára. A szél erejével hajtott kocsik gyorsabbak voltak a lovakkal vontatottaknál. A nagyobbik a part mentén haladva két órán belül, 28 emberrel a fedélzetén tette meg a Scheveningen – Petten közti 90 km-es távolságot. A kisebbiken összesen hat ember fért el. A herceg évtizedeken keresztül használta a követek és vendégek szórakoztatására a két járművet. A vitorlás-kombikat számos színes és fekete-fehér metszeten megörökítették. A nagyobbikat később kiállították a scheveningeni múzeumban. Képünk Adriaen Pietersz van de Venne akvarellje a British Museumból."

Forrás: ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti tanszék

2015. január 9., péntek

2015. január 8., csütörtök

kiskezit csonkolom!

Nem hasonlítanak egymásra, nekem mégis a Laokoón-szobrot juttatta eszembe ez a fa a Lehel úton...

2015. január 7., szerda

A vaj nem jár egyedül

Egy sarkkutatós dokumentumfilmben láttam, hogy megfagyás ellen legjobb, ha megeszünk fél kiló vajat, és az felmelegíti a belsőnket. Fél kiló vaj... hmmm... nem jobb mégis egy jó kis fagyhalál?

2015. január 6., kedd

A Vagongyár

Nem mai darab ez a film, de egy nagyon érdekes helyet mutat be - olyan érdekességekkel és olyan teljesítményekkel, amelyekre ma is rácsodálkozhatunk és amelyek előtt ma is kalapot emelhetünk.

2015. január 4., vasárnap

Digitális álomfejtés

Ha időnként megálmodok egy nevet vagy kifejezést, a reggeli kávé mellett be szoktam írni a keresőbe. Sokszor meglepő helyekre visz. Egyre viszont nagyon kell figyelni: felkeléskor rögtön le kell az ilyesmit írni, mert pár perc múlva elfelejted, és soha többé nem tudod felidézni.
A mai név például különös formájú isztambuli gyerekbútorokhoz kalauzolt..

2015. január 1., csütörtök

Bach és Lehotka

Szeretem az orgonamuzsikában, amikor a hangszer viszonylag kis térben szól és nem mossa össze a hatalmas zengés a hangokat. Persze, van abban valami fenséges, amikor egy bazilikában megszólalnak a mennydörgő regiszterek, de ez szerintem inkább a himnikus jellegű, nyugodtabb harmóniaváltású művek hallgatására ideális. Ez a felvétel nem ilyen. A virtuóz futamok, Bach csodálatos és jellegzetes zenéje tökéletes pompában tündököl. (Bár a művet bizonyos körök Bach egyik utolsó tanítványának, Johann Christian Kittelnek tulajdonítják, Kittel műveit hallgatva én ezt erős fenntartással fogadom.) A másik ok, amiért ezt választottam, mert öt éve nincs már köztünk Lehotka Gábor. (Bach pedig  265 éve. Ő egyébként 330 éve született a tavasz első napján, úgyhogy idén viszonylag kerek évfordulója lesz.) És még egy évszám: Leonardo a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló képeit ötszáz éve festette...