Van egy kis diktafonom. A szalagos és digitális hangfelvevők korszakváltásának gyermeke, már nem kell bele kazetta, viszont még korlátozott kapacitással és gyenge hangminőséggel bír. Szóval ma már semmire nem jó, egy Zoom H1-es is szinte ekkora és közel broadcast hangminőséget produkál egy ceruzaelemmel.Ezt a kis Panasonicot egy dologra használom csak. Az éjjeliszekrényemen tartom és ha valami álom megmarad, vagy az ébredés fázisában jön valami elborult ötlet, dallam, szóvirág, töredék, akkor villámgyorsan rámondom, mielőtt elfelejtem (ez már a kávéfőzés periódusában megtörténik). Előnye a cuccnak, hogy nem kell bekapcsolgatni, mindig sztendbáj. Hát erre jó a kilencvenes évek letűnt teKKnikája.
(Nem fotózgattam, csak a szkennerbe raktam be.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése