csipcsupnap

Tiszta tavasz. Délelőtt a Szappankocsmában az eladó hölgy már nyúl a zöld teás dobozért (gunpowdert szoktam nála, az üt mint a kettőhúsz), mondom, most nem azt. Kimért, környezetbarát mosószert, de izibe. Aztán még húsz percig beszélgetünk a hírlevélküldés rejtelmeiről. Hazaséta Flóriánról, nyitott kabátban. Kis táplálék, zárásként egy pohár zabpehely, aztán nem állom meg, hogy ne tekerjek ki a Margitszigetre. Pedig dolgozni kéne az új zenémen...
de inkább most ücsörgök a padon a Rózsakertben. Tapasztalatlan növendék dolmányos dobálja a diót magasról. Szurkolok neki, a kis hülye a pázsitra meg a kavicsos sétányra hajigál, holott három méterre van ettől a betonjárda. A háttérben motoros sárkány húz dél felé Óbuda fölött. Még nem láttam itt, pedig majdnem egy évtizede járok ide rendszeresen meditálni, lecsendesedni. A hangját se hallani, fura... Öreg néni a középkorú lányával két paddal arrébb... néni kényelmesen, a lánya vele szemben ácsorog. Biztos fél a felfázástól. De hát tavasz van... tizenvalahány, pluszban, süt a nap, fog rendesen. Nyáron a pad is fogott. Egy hétig, festés után. Tekerek tovább, Béla Fleck a fülbe, vadnyugati hangulat bendzsóval, állatkert Mozart-parókás félőrült tyúkokkal, szájtáti telefonkattogtatós nőkkel. Egyik a páván gyakorolja a komponálás rejtelmeit. Holdudvar előtti kanyarban kutyát balról, nem hallja a bringát (hja, ez egy karbantartott jószág, mármint nem a kutya), és úgy megijed, mármint nem a bringa.
Margit-hídon bámulás, a híd mormog, remeg, ahogy a Combino belehernyósodik a kanyarba. Visszafelé megint egy kivágott fa. A víztoronynál, a szép elhalt villás, hányszor fotóztam az elmúlt években. Amióta a főváros átvette a szigetet, sunyin vágják a fákat. A múltkor a Holdudvar előtt, most meg ezt.
Délután elmaradt levelekre válaszolás, az éjjel megálmodott hangfelvételi technika kipróbálása a Cubase-ben (peak-limitálás, jól működik). 
Kéne írni ide pár sor Hamvast, amit most hallgattam, pásszol. De majd holnap. Még ma megváltom a világot, és ehhez idő kell.