2015. március 15., vasárnap

Aquincum, ma kőhalom...

Aquincum sokak számára csak egy HÉV megállóhelyet jelent Kaszásdűlő és Római-fürdő állomások között. Pedig Aquincum egy csoda... bárhol Európában világhírű lehetne. Persze így is az, szakmai körökben, de ha Olaszországban lenne, egy ilyen ünnepnapon nem néhány család lézengene a területén, hanem sorok kígyóznának a bejáratnál. A város fénykorában, úgy 1700 éve 50-60 ezren éltek itt (és egész Nagy-Óbuda területén), körülbelül annyian, mint Sopronban manapság. Először tízévesen jártam itt az általános iskolai osztályommal (?), kis műanyag boxgépemmel 6x6-os rollfilmre készítettem öt felvételt a romokról.... most előkerestem, onnan tudom. A régi oszlopcsarnokos múzeum azóta szintén múzeumi tárggyá vált, ma már nem üzemel. Az Auchan parkolója felől van az új bejárat egy korszerű épülettel. Ami lehetne nagyobb és sokkal látványosabb is, hiszen a külső kőtárakban megszámlálhatatlan mennyiségű anyag van felhalmozva, egy részük műanyag rekeszekben.








És érdekességként, lerepróztam a megtalált régi negatívokat. Ezt az öt felvételt készítettem egy műanyag boxgéppel (nincs meg már a gép, de már akkor is lötyögött az egyszerű kis objektívje, innen a Lensbaby-hatás), valószínűleg 1971 nyarán:






A kis masinával (amit a szüleim hoztak 1969 körül egy nyugat-európai körútról) mindössze néhány tekercset fotóztam. Ezek tehát a legelső fotós próbálkozásaim közül való képek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése