Aquincum, ma kőhalom...
Aquincum sokak számára csak egy HÉV megállóhelyet jelent Kaszásdűlő és
Római-fürdő állomások között. Pedig Aquincum egy csoda... bárhol
Európában világhírű lehetne. Persze így is az, szakmai körökben, de ha
Olaszországban lenne, egy ilyen ünnepnapon nem néhány család lézengene a
területén, hanem sorok kígyóznának a bejáratnál. A város fénykorában,
úgy 1700 éve 50-60 ezren éltek itt (és egész Nagy-Óbuda területén), körülbelül annyian, mint Sopronban
manapság. Először tízévesen jártam itt az általános iskolai
osztályommal (?), kis műanyag boxgépemmel 6x6-os rollfilmre készítettem öt
felvételt a romokról.... most előkerestem, onnan tudom. A régi
oszlopcsarnokos múzeum azóta szintén múzeumi tárggyá vált, ma már nem
üzemel. Az Auchan parkolója felől van az új bejárat egy korszerű
épülettel. Ami lehetne nagyobb és sokkal látványosabb is, hiszen a külső
kőtárakban megszámlálhatatlan mennyiségű anyag van felhalmozva, egy
részük műanyag rekeszekben.
És érdekességként, lerepróztam a megtalált régi negatívokat. Ezt az öt felvételt készítettem egy műanyag boxgéppel (nincs meg már a gép, de már akkor is lötyögött az egyszerű kis objektívje, innen a Lensbaby-hatás), valószínűleg 1971 nyarán:
A kis masinával (amit a szüleim hoztak 1969 körül egy nyugat-európai körútról) mindössze néhány tekercset fotóztam. Ezek tehát a legelső fotós próbálkozásaim közül való képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése