2015. április 30., csütörtök

Csak úgy

Vannak olyan ismerőseim, akikről pontosan tudom, hogy csak akkor válaszolnak a levelekre, ha valami érdekük fűződik hozzájuk, mégis mindig elküldöm nekik az életemből azokat a kis apróságokat, amiket érdekesnek vélek. Mert eszembe jutnak. Mármint az ismerőseim. Csak úgy.

2015. április 27., hétfő

Dömsödi örömök

Nagyon nyugis helyen forgattunk tegnap. Dömsöd, Somlyó-sziget. A még nem publikus werkfotók helyett a környék hangulatából egy kicsi.

szellős tavaszi tájékoztatás

Na erre a kacsára fogtam, hogy a fotózás miatt lemaradtunk a vezérautótól és eltévedtünk. Á, dehogy én tehetek róla

poroszka


Farkas Bertalan is így integetett a körúti díszmenetben 1980-ban, amikor visszajött az űrből. A bajusz is stimmel

Épp frissítem a paci profilját....

2015. április 25., szombat

csigás

Ma direkt nem vittem gépet, nehogy véletlenül leálljak bringásokat fotózni. Egész héten mindennap volt valami fotózni- vagy forgatnivaló, holnap is lesz, úgyhogy ma kivételesen nem volt kedvem ehhez. Ahogy az autósok egyetlen perc alatt válnak a kocsiból kiszállva gyalogossá, én is rögtön átváltok kerékpárosból fotóssá, ha megszakítom az utat és elkezdek fényképezni.
A tömeg egyébként olyan, mint a meztelencsiga, csak nem olyan intelligens és nehezebb eltaposni. Tankok kellenek hozzá. No, ez persze nem komoly, soha nem tudnék egy csigát (se) bántani. Ezen felül tudom, szükség van az ilyen rendezvényekre, meg valahol örülök is neki, hogy népszerűsítik a bringázást, de én más frekvenciára vagyok hangolva, egyébként is száz emberből jó, ha öttel tartom értelmét eszmét cserélni. Nem azért, mert nem tisztelem a többi kilencvenötöt, de ők se értenek engem, meg én se nagyon őket.

A Margitsziget kivételével ma más útvonalat is választottam. Mivel a víztoronynál volt a bringaemelés, ott már teltház volt, de még a sor vége valahol Pesten kígyózott állítólag. Az árral szemben kieveztem a szigetről és jó nagy kanyarral (a hídnál eszméletlen szamárdugó volt), a Ferdinánd-hídon keresztül gurultam vissza a városba.
Kb. a belvárostól kezdve a CM (tudom, hogy nem úgy hívják, nekem az és kész) éreztette jótékony hatását. Olyan, mint a cunami, hogy a tenger többi részéről elszívja a vizet, szóval a város többi részén kerekes viszonylag kevés volt. Ja, és annyira jó, hogy a zenékkel együtt tévedésből egy kis Hamvast is felmásoltam az mp3 lejátszóra, kifejezetten élvezetes volt a gellérthegyi naplementét nézni és Rátótit hallgatni. (Van olyan ismerősöm, aki azért nem szereti Hamvast, mert szerinte "okoskodás", az illető habitusát és világnézetét ismerve ezen nem csodálkozom. Sajnálom is őt kicsit, de nem a hamvasnemszeretés miatt.)  Tekerés közben nem szeretek ilyesmit hallgatni általában, mert nem tudok rá eléggé figyelni, hiszen minden szónak jelentősége van. Ilyenkor többnyire popzenét hallgatok, a nyereg az egyetlen hely, ahol ezt még elviselem.
Hétfőtől megint vár a jó kis üres Margitsziget, remélem, nem szemetelik össze a felvonulók nagyon.

Tömeges tekerészet

Az a fura, hogy gyakorlatilag azon az útvonalon lesz az új CM, amit én mindennap letekerek úgy esti szórakozásból, újabban még a hősökterés kitérőt is beleteszem sokszor.
Hát csak ismerkedjenek a népek a tereppel. Én annyira nem kedvelem az ilyen jóskapistás (oohh, bocsánat, újabban bencéshannás) banzájokat, úgyhogy majd este, ha mindenki leülepedik, akkor jövök én :)


2015. április 22., szerda

Budapest-kesztyű lakói

Ma majdnem mindenki boldognak tűnt a városban. Az idős újságolvasó néniről és a fotózkodó lányokról a Kesztyű című mese jutott eszembe, ahol az állatok vérmérsékletüknek megfelelően élik az életüket az elhagyott téli holmi ujjaiban. Valahol ez a Föld napja is ilyen volt. Egy nagy nyüzsgés, tele élettel, vibrálással, részemről meg sok vészfékezéssel, ahogy elém ugráltak az emberek. De nem bántam.



A Bajcsyn valami hangos tüntető csapat vonult, transzparenseket lóbálva, eszméletlen nagy rendőri kísérettel. Egy keresztbejövő terepjáró hosszan, kitartóan dudált. Amikor átment előttem, láttam, hogy a harmincas, kultúrembernek öltözött sofőrje tiszta erőből, tenyérrel csapkodja a kormányt, és feldúlt, vörösödő arccal káromkodik. Mintha az autó teteje is kidudorodott volna egy kicsit, úgy felmehetett a vérnyomása. Rossz lehet a Föld napján egy autóban agyvérzésben meghalni ilyen fiatalon, gondoltam, na ő volt az egyik, aki látszólag nem örült ennek a napnak.


A fekvőbringával kanyarodó biciklis fülében megcsillant egy pillanatra a fülbevaló, mint valami kincs a negyven rabló barlangjában, de már tekert is tovább mindenki. A Jászairól észrevettem a második látszólag nem boldog alakot. 


A Margitsziget csúcsán lehajtott fejjel állt, gondolatait egy nagy vizimadár repítette a hídpillér alagútja felé, mint valami végső üzenetet. A túlvilág vár, a sorompó áll, atyavilág, még a végén belesétál nekem a folyóba. De nem volt ilyen durva a szitu, a fotó kedvéért azért kellett egy kis színezést eszközölnöm az egyébként valós történeten. 


Hazafelé a víztoronynál már nyoma se volt néninek, lányoknak, hajdúpéteres szennylapnak. Margit sírján mécses égett, mellette a kapunál csókolózó fiatalok. Így van ez rendjén. A Föld napja mindenkié.

Használati utasítás mára

Tisztelt Felhasználó!

Gratulálunk, hogy a legújabb, Természet nevű termékünket választotta! Hogy sokáig örömét lelje benne, kérjük, figyelmesen olvassa el a használati útmutatónkat! Egyúttal felhívjuk figyelmét, hogy a konstrukció csak a szabadban működik, zárt helyen tartózkodjon a használatától.

Első lépések:

1. Kapcsolja ki a telefonját és a testén található mindennemű zajkeltő eszközt, majd helyezze otthon egy szabadon választott asztalra. Ha van karórája, tegye mellé!
2. Menjen ki a fényre, az otthonától minimum egy kilométerre. Városlakóknál ez a távolság akár az öt kilométert is meghaladhatja.
3. Dobjon egy kavicsot egy patakba, hallgassa figyelmesen a csobbanást, majd értékelje ki a vízen keletkező gyűrűk mozgását. 
4. A csend beálltával adjon ki torokhangon egy 432 Hertzes A-hangot. Ha nincs abszolút hallása, akkor bármilyen hangot. Ha abszolút nincs hallása, inkább mégis maradjon csendben.
5. Simítson végig a föld felszínén, lehetőleg egy zöld, fűvel, vagy más növényzettel borított területen. Memorizálja az érintés érzését, a fű selymességét. 
6. Tegyen meg egy hasonló mozdulatot egy fa törzsén. Érezze a kéreg érdességét, mély lélegzettel memorizálja a lombok illatát.
7. Hallgassa további tíz percig az Ön körül hallható hangokat. Ezek egy tavaszi erdő hangjai, amit Ön ritkán szokott hallani. Kérjük, ne ijedjen meg a szokatlan hangoktól. Az ijesztő magas frekvenciás lüktetés nem káros az egészségre. Ön valószínűleg csak egy énekesmadár tavaszi természetes reakciójával került közelségbe. Számolja meg, hányféle hangot tud megkülönböztetni. Kérjük, jegyezze meg ezeket a hangokat. Többször memorizálja.
8. Az első szemetet, amit mások után talál, vigye el a legközelebbi szeméttartóig, és lágy mozdulattal ejtse az edénybe.
9. Menjen vissza a városba, keresse fel a legzajosabb kereszteződést és guggoljon le. Miközben az autók a zöld lámpánál elindulnak, lélegezzen mélyeket, hallgassa meg a motorok zaját, és idézze fel magában a természet hangjait és illatát. Értékelje ki a különbséget. Hallgasson be egy gépkocsiba a nyitott ablakon keresztül. Tekintsen külső nézőpontból a vezető bosszankodására, csodálkozzon el változatos szófordulatú káromkodásain. Próbálja meg egy tízes skálán értékelni a rádióból szóló műsor minőségét, miközben újra felidézni az erdő hangjait.

Köszönjük, hogy termékünket választotta. Kiterjesztett garanciánk (emberi léptékben gondolkozva) korlátlan ideig érvényes. A berendezés áramforrásai egyelőre még belátható ideig működnek, tehát a műveletet (a 9-es pont kivételével) akár minden héten megismételheti.


2015. április 21., kedd

Két gazda, egy kör

Igen türelmes modellekkel dolgoztunk tegnap. Egyikük se dumált vissza, sőt a paradicsom időnként még mosolygott is. Viszont sok törődést, olykor sminkelést is igényeltek. A Csitáry-testvérpár étterme, a Gazdakör vendéglő Pilisvörösváron elég sok finomságot rejteget az ízvadászok számára. Az eredeti, felszolgálásra kész változatokról is készült fotó, bár azok akkora adagok, hogy egy ekkora képre csak nehezen férnek rá. Csitáry László és Jenő, ha nem is ikrek, de igen sok mindenben hasonlítanak egymásra. A Gazdakör közepén állnak, és a vendéglátás tudománya mellett tegnap óta már remekül tudnak deríteni is... 

Garnéla nyárs fokhagymás, paradicsomos metélttel

Rokforttal töltött pulykamell

Harcsapaprikás túrós galuskával

Werk. Tologatás, húzogatás, igazítás, szeletelés... ja és kóstolgatás

Hasonlítanak?

2015. április 16., csütörtök

Szigeti megasztár

Nem a Karthago örökifjú gitárosára gondolok plusz egy másik sztárra, hanem hogy újabb versenyzők bontogatják szárnyaikat-szirmaikat a Margitszigeten. Egyikük közvetlenül a (múlt héten még) fehér virágú fa mellett áll égbekiáltó ágaival, a másik pedig (a zöldes hátterű-áttetsző szirmú) a Rózsakert sarkánál, szemben a Palatinus stranddal.




dúdolós

2015. április 15., szerda

burn in, egyéjszakás kaland után

Tényleg megdöbbentő a különbség már egy éjszakás járatás után is (letakartam vastag ruharéteggel, hogy tudjak aludni). Megjöttek a magasak (ez a legfeltűnőbb), sokkal plasztikusabb, részlettelibb, élethűbb lett a zene. Még a végén megszeretem ezt a kis pilóta-fülvédőt? Na azért annyira jól nem szól, de van egy nagy előnye a használatának: valahogy egyáltalán nem fárasztó rajta a zenehallgatás. Még megküldöm majd egyszer-kétszer.

2015. április 14., kedd

Ez zajlik éppen

Vagy három éve vettem a feléneklőbe (khhm...khhmm.. gardrób) egy Audio-Technica fejhallgatót, mert a Philips (bármennyire is természetesen és jól szól) mindig rászólt a mikrofonra. (Különösképpen, mikor Döme feltekertette jól az alapot.) Azaz kihallatszott belőle felénekléskor a zenei alap, mert a Philips pereme csak szivacsból van, nincs rajta műbőr borítás, azaz nem elég zárt.
Amióta megvan, azóta utálom ezt az új fülest, mert bár jól néz ki és a rugalmas telefonzsinórszerű spirálkábele is pont megfelelő, kb. olyan 1,2 méter hosszúságú - szánalmasan szól. Olyan benne a zene, mint a döglött patkány valamilyen dél-londoni csatornában. De legalább nem szól ki az alap. Viszont tegnap észrevettem, hogy azok a Philips-fejhallgatók (van abból is három) amik ritkán vannak használatban, tompábban szólnak a napi munkához használt darabnál. És mivel rájöttem, hogy pár perc járatás után javult a hangjuk, így ma rávettem magam, hogy utánanézek a dolognak, hátha az Audio-Technicát is fel lehet éleszteni ebből a csatornaszagú állapotból. (Ezt is keveset használom...) Főleg azért, mert megyek hangmérnökösködni nemsokára egy fiatal filmes csapattal egy forgatásra, és oda ideális lenne, ha jobban szólna. (A Philipseknek öt méteres kábele van, vékony, gubancolódásra hajlamos, ráadásul nagyobb méretű, nem összecsukható, két füles elfoglalja a fél táskát. (Ugye kell egy fejhallgató nekem meg a mikrofonrudat tartó asszisztensemnek, hogy ne összevissza irányozza a puskamikrofont a dialógusok felvételénél.)


Úgyhogy ma éjjel ráküldöm ezt a bejárató cuccot a kis patkányra, hadd szokja. Holnap meg hallgatok rajta egy kis Bachot, valami középkori muzsikát, Chick Coreát, Béla Flecket, Ai Kuwabarát meg valami ütős kis rockzenét, kézenfekvő, hogy Extreme lesz az. Ja meg egy kis Level 42-t, annak elég jól ismerem a hangzását. Nagyon kíváncsi vagyok, rámozdulnak-e jobban a membránok a középre és a magasra, vagy marad az idegesítő karton tévésdoboz-hang...

2015. április 12., vasárnap

Rómer Flóris 200

Kétszáz éve született Rómer Flóris, a magyar régészet atyja.

 

Makró ujjgyakorlatok szezon elején

Ha az ember tavasszal virágokat fotóz, nem hivatkozhat mindig arra, hogy "nem volt nálam a makró". Ott kell lenni, és kész. Ma kivittem, hogy a csodafa virágainak méltósággal halálba hulló szirmaiból néhányat még elkapjak. A félig összezárult virágok nem emlékeztettek két nappal ezelőtti önmagukra... ami egy embernél néhány évtized, az náluk ennyi idő alatt lezajlott. És ha már vittem az objektívet, bogarásztam egy kicsit a fűben is. A képeken nem látszik, hogy gyakorlatilag teltház volt a rózsakertben. Ennyi embert még a szigeten nem láttam sosem.





2015. április 9., csütörtök

Margit virágzó fája

Mint a befocizott konyhaablak, olyan hirtelen tört ki a tavasz. Újbudáról tekertem hazafelé, már volt a lábamban 25 kilométer, úgyhogy jó volt lassan araszolni a langymeleg fuvallatban a Margitszigeten. És akkor a kolostornál megláttam a virágzó fát. Már évek óta le akartam fotózni, de vagy nem volt nálam gép, vagy elodáztam, és két nap múlva már csak a csupasz ágakat találtam.
Körülbelül félórát tölthettem ott. Közben legalább négyen megkértek, különböző nemzetiségű turisták, hogy fotózzam le őket. Mintha csak a fához tartozó helyi megörökítő ember lennék. Persze örömmel tettem, de mindegyiküknek valamilyen telefonja volt. Telefonnal fotózni virágzó fát körülbelül olyan, mint Photoshopban novellát írni, de mindegy, lövöldözzenek csak.
Két keleti arcú biciklis férfi egymást fényképezte, az egyik a pózolásnál rajta hagyta az 5D-n a kupakot. Két német lány közül az egyik szintén nagyon buzgólkodott, magyaráztam neki, hogyan használja ki az ellenfényt.
Nem vagyok természetfotós, ez a 18-105-ös objektív se annyira alkalmas erre, úgyhogy egy idő után otthagytam őket. Ennyi volt mára a csoda. Aki szépet akar látni, most menjen a Margitszigetre, nem tart sokáig.










2015. április 7., kedd

...és átvisz a holnaputánba...

A Jászain láttam meg őkelmét, amikor átgurultam bringával a zebrán. Akkor indult el öregesen de méltóságteljesen, mint aki tudja, fontos feladatot lát el. Beleléptem egy kicsit, és az első megállónál (Országház látogatóközpont) bevártam. Pechemre pont akkor jött szemből a másik villamos, ezért a biciklit otthagyva, be kellett rohannom a sínek közé. A szembejövő tuja vezetője türelmesen megvárta a megállóban, amíg a két sínpár között kuporodva bevégzem a kattogtatást. Barátságosan intettem neki, a helyzet annyira mókás volt, hogy nem is lehetett elképzelni türelmetlenséget bárki részéről. Szerencsére a hernyó elhaladása után maradt még annyi idő, hogy a szembejövő sínpárról is exponáljak egyet... Amíg a kis négyharminchatos megkerülte a Parlamentet, addig én előrevágtattam az Eötvös térig, és bevártam a jószágot. Pár másodpercem maradt elfoglalni a megfelelő pozíciót.
Persze ha tudtam volna előre, hogy húsvét hétfőn közlekedik, még lett volna pár ötletem, de így megelégedtem ennyivel. Az 1913-ban gyártott favázas ünnepélyesen távozott. Ha jól tudom, a nyugdíj előtti utolsó éveit az 58-as vonalán teljesítette, Zugligetig. Lehet, hogy utaztam is rajta valaha. És ki tudja, talán lesz még dolgunk egymással.







2015. április 6., hétfő

helyszínDuna / hangulatBoszporusz

Legalábbis az első, telés képen, ahol nem érvényesülnek a méretek. A második, nagylátószögű felvételen már látszik, hogy a Boszporuszhoz képest a Duna csak egy asztalon felborult ásványvizes üveg kifolyt tartalma. Persze attól nekem még kedvesebb, mint a monumentális méretű csatorna, ahol úgy érezhetjük magunkat, mintha a Teremtő egy falevélen behajított volna minket két kontinens közé, hogy egy kicsit bámulhassuk az erejét és tudatosíthassuk magunkban, hogy ő azért más ligában játszik, mint mi, emberek, bármennyire is nagyra vagyunk az értelmünkkel és tudásunkkal...




Hagyhattam volna még egy millimétert a szobor felett (nem vágtam bele így sem), de nem akartam a gyorsan közeledő hajó orrát nagyon a szélére tenni a képnek.

1980. április 6.

Ma 35 éve reggel lekéstünk Berlinben egy repülőt, mert az előző esti (azaz hajnalig tartó) bulizásban nem értünk rá tájékozódni az óraátállításról. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a 9 órakor induló Interflug-gépre váltott jeggyel simán felengedtek minket a másfél órával később induló Malév-járatra Schönefelden. L.Z-vel voltam, aki egy hétre jött meglátogatni engem. Még arra is emlékszem, hogy estére koncertjegyünk volt az Erkel-színházba.

LZ (kalapban) és én. Hennigsdorf, 1980 április

2015. április 5., vasárnap

Húsvét, felhők, bálnaorr...

Bár elég cápásnak látszik, azért ez a Bálna "orra" (ezt javítom, mert a farokuszonya vége...). Egy felvételből senki ne akarja ugyanezt megcsinálni, mert ez egy három kattintásos függőleges panoráma, csak úgy kézből, bringahátról. (Ötöt készítettem, de a másodikat és negyediket kihagytam, mert elég volt három felvétel.) Egyébként elég furcsa, szinte szürreális fények voltak a város felett ma (azaz már tegnap) este. A Vár és a Mátyás-templom a Pest felől hirtelen jött felhők kék tömege alatt vörös glóriában ragyogott, itt-ott még sárgán áttört a lebukó napkorong. Kétszer is átmentem a Lánchídon, hogy gyönyörködjek, egyszer a déli oldalon Buda felé, majd az északin vissza Pestre. A középkorban ilyen fényeknél születtek a húsvéti legendák...